Legalább négy-négy és fél milliárd forintot gyűjtöttek az ügy károsultjai által eddig beazonosított „brókerek” egy ikerpár által irányított budapesti központú „befektetésgyűjtő szervezetnek”, nem egészen másfél év alatt. Hivatalosan persze szó sem volt befektetésről vagy betétgyűjtésről, a befektetők – papíron legalábbis – csupán kölcsönt adtak egy befektetéssel foglalkozó csoportnak. Ez a pénzüket bevallottan bennfentes határidős ügyletekben fialtatta meg.

A híres és gazdag befektetők többsége, valamint azok, akik túlságosan hangosan követelték a pénzüket, és rendőrséggel vagy éppen erőszakkal fenyegetőztek, egy ideig az ígért határidőre meg is kapták a pénzüket. Ők többnyire elköltötték a „hozamot”, a tőkét pedig újra befektették. A többség – becslések szerint állítólag 1000-1200 emberről lehet szó – azonban már az első befektetése után sem kapott hozamot, vagy ha mégis, messze nem annyit, mint amennyit ígértek nekik. És a jelek szerint most már esélyük sincs rá, hogy belátható időn belül visszakapják a pénzüket. A Nemzeti Nyomozó Iroda (NNI)munkatársai ugyanis november 20-án elfogták a szervezet egyik feltételezett irányítóját és egyik brókerét, emiatt pedig a szövevényes csalási ügy számos kulcsfigurája már elhagyta vagy elhagyni készül az országot. Néhány bróker pedig F. Attila kiszabadítására (ügyvédi költségeire) kezdett gyűjteni korábbi befektetőitől.

Születésnapi buli 15 millióért, futotta a „kölcsönkért” négymilliárdból

A „brókerek”, akik eddig az ikerpárnak vagy éppen a velük „szinte egyenrangúnak” tartott Angelika nevű hölgynek dolgoztak, és akiknek a többsége maga is károsult az ügyben, hiszen hónapok óta ők is hiába várják a pénzüket, most aggódnak. A szervezet ugyanis olyan „befektetők” tízmillióival is tartozik, akikkel – úgymond – nem jó rosszban lenni, mert nem annyira a polgári törvénykönyvet tekintik irányadónak az adósságrendezéskor, mint inkább a baseballütőt vagy a pisztolyt. Épp ezért a „brókerek” körében már elterjedt, hogy a rendőrség valójában nem is azért vette őrizetbe F. Attilát, mert már elegendő bizonyíték van ellene, hanem azért, hogy megmentse az életét.

A rendőrség ezt hivatalosan cáfolja. A bennfentesek szerint már legalább egy-másfél éve háborítatlanul szerveződő befektetési csalás ügyében – ezt elismerték – párhuzamosan három nyomozás is zajlik, kettő a BRFK-n, egy pedig egy bejelentés alapján a Nemzeti Nyomozó Irodánál. Egyelőre adatokat gyűjtenek és várják a károsultak jelentkezését – mondták érdeklődésünkre.

A nagykátai kötődésű ikrek ismerőik szerint két éve tűntek fel a budapesti éjszakában. Látványosan szórták a pénzt, fizettek boldog-boldogtalannak, szép nők társaságában forgolódtak, méregdrága autókkal jártak. Tévéműsorokat szponzoráltak, és jótékonykodtak, híres és befolyásos, vagy legalábbis annak tartott emberekkel vették körül magukat. Születésnapjukon – az egyik résztvevő elmondása szerint – 15 milliós bulit rendeztek Óbuda egyik exkluzív szórakozóhelyén megasztárosok és más celebek társaságában. Mindig voltak a környezetükben páran, akik az irigykedve csodálkozóknak elmondták, min is alapszik az ikrek gazdagsága. Óbuda, a belváros és a hajógyári sziget elit klubjai és exkluzív szórakozóhelyei voltak a fő vadászterületeik, de „brókereik” gyűjtöttek pénzt Nagykátán és annak környékén, Miskolcon, Békéscsabán és Szeged térségében is.

A lapunkat felkereső károsultakat a szervezetben már bizonyított „brókerek” mutatták be Angelikának, majd az F. testvéreknek. Egyikük, barátjával közösen 20 milliót „adott kölcsön” a hálózatnak egy Rákóczi úti irodaházban. Azt mondták nekik, hogy „kikötői hitelt folyósítanak a pénzből” , és hogy ezzel a konstrukcióval mindenki jól jár. A hasonló ügyletekben szokásos banki eljárást kerülve olcsóbban tudnak a szervezet felett álló brókerek hitelt adni, például azoknak a rotterdami hajósoknak, akiknek pár napra kell csak egy nagyobb összeg, hogy mielőbb kirakodhassanak, utána már a bevételből azonnal rendezni tudják a számláikat. A gyors ügyintézés és az azonnali fizetés miatt nekik megéri napi 3 százalékra hitelt felvenni. A hitelezői oldal számára pedig előnyös, mert a banki eljárás megkerülésével megspórolt pénzt is a kisbefektetők kapják – így mondták. A károsultak között volt számos vállalkozó, sőt diplomás közgazda, akik mind hallottak már valami hasonlóról. „És persze azért is hittek az őket győzködő brókereknek és azok főnökeinek, mert mindig volt a társaságban valaki, akinek ez egyszer már bejött, aki a százmilliós befektetése után akkora pénzt kaszált, hogy két Porschét is vehetett magának” – mondták.

Aztán a kifizetések egyre csúsztak, és többnyire azért, mert az ikerpár külföldi partnere visszatartotta a pénzüket. Olyankor valamelyikük, többnyire Attila Londonba vagy Zürichbe utazott intézkedni. Hogy senkinek ne legyen kétsége afelől, hogy az ügy érdekében jár el, minden útját látványosan dokumentálta a Facebookon. A „brókerek” mindig újabb történettel álltak elő, hogy éppen miért nem fizetnek. Rendszerint emlékeztették a befektetőket arra, hogy az ő pár milliócskájukkal önmagában semmire sem mennének, ezért több kisbefektető pénzét fogják össze, és úgy bonyolítják a határidős ügyleteket, mert így kifizetődőbb, míg pár millióval a húsosfazék közelébe se kerülhetnének. És a jelek szerint több százan elhitték a mesét. Sőt voltak, akik további milliókat adtak át F.-nek, csak hogy pörögjön az üzlet, és mielőbb visszakapják a befektetésüket és annak mesés hozamát. Hiába.