A hazai kutatásban ötven 6–18 éves gyereket kérdeztek meg, egyik felüket találomra választották ki, másik felük érintett, tehát valamilyen eljárásban most is részt vevő gyerek volt. Gyurkó Szilvia, az UNICEF hazai gyermekjogi igazgatója elmondta, hogy Magyarországon évente 100 ezer gyereknek kell megjelennie bíróság vagy valamilyen hatóság, például a rendőrség vagy a gyámhatóság előtt. Évente körülbelül négyezer gyerek- és 12 ezer fiatalkorú követ el bűncselekményt, szabálysértést, 20 ezren pedig áldozattá válnak. A válások kétharmadában is érintett gyerek, ami újabb 50 ezer hivatalos eljárásban részt vevő gyereket jelent. A többi ügy védelembevétel, különböző gyámhatósági eljárások. Itthon 1,4 millió gyerek él, ami azt jelenti, hogy minden tizedik gyerek kapcsolódik valahogyan az igazságszolgáltatáshoz.

A felmérés szerint a gyerekek 70 százaléka úgy érzi, hogy nem tud eleget az eljárásról és annak szereplőiről. A gyerekek többsége egyébként az internetről és a tévéből tájékozódik a jogairól, nem véletlen, hogy a 14 évesnél fiatalabbak jelentős része úgy gondolja, hogy itthon is esküdtbírósági rendszer működik. Másodsorban szerzik csak a szüleitől, tanáraiktól, barátaiktól az információkat és harmadrészt az eljárásban részt vevő hivatalos személyektől.

A gyermekek ügyeiben nincs speciális képzés, vagyis az jár el ezekben az esetekben is, akit a felettese erre kijelöl. – Nem az foglalkozik a gyerekkel, aki tudja hogy kell kérdezni egy hatévestől vagy egy 12 évestől, aki jártas a gyereklélektanban, hanem aki éppen megkapja az esetet – teszi hozzá. Gyurkó Szilvia szerint ezért van az, hogy a rendőrök egy 6-7 éves gyerektől olyanokat kérdeznek, hogy „milyen ruha volt a terhelten”, miközben a gyerek nem is ismeri a szót. Éjfélig húzódhatnak a meghallgatásaik és előfordult az is, hogy tíz napig tartottak őrizetben prostitúcióval vádolt fiatalkorút.

A megkérdezett gyerekek szerint az a legfontosabb, hogy elmondják nekik, hogy mi vár rájuk, kik az eljárás szereplői, mi lesz az ügy menete. Gyurkó Szilvia szerint ez teljesen hiányzik a mai eljárásokból, a gyerekek egy kivétellel azt mondták, hogy több információt szeretnének. Miközben Európában komoly forrásokat fordítanak gyerekeknek szóló információs- és segélyvonalakra, itthon ez alig van jelen. A gyerekjóléti szolgálatok nagy részének sincs pénze arra, hogy megfizessenek egy jogászt, aki fel tudja világosítani a gyerekeket a jogaikról.

A gyerekek 73 százaléka találkozott már rendőrrel, 10 százalékuk ügyvéddel, 6 százalékuk gyámhivatali előadóval. Bár a bírók munkájával sem volt mindegyikük tisztában, a legkevésbé az ügyészség szerepét látják tisztán. További probléma, hogy a soronkívüliség nem biztosított az eljárások jelentős részében, még a gyerekbántalmazási ügyek is 2-3 évig húzódnak. Egy 3 éves korában megrontott kislány ügye például most első fokon kezdődik újra, a lány már 11 éves. Ez idő alatt tizenöt embernek kellett elmondania, hogy mi történt vele.

A szakember szerint a gyerekbarát igazságszolgáltatás évében fontos szimbolikus döntések, jogszabályok születtek, de hiányoznak a feltételek, hogy az elvek a gyakorlatban is érvényesülhessenek. Hiába van például gyerekbarát meghallgatószoba, ha nem dolgozik benne olyan szakember, aki valóban a gyerekek érdekeit tartja szem előtt. Azt is hiába írja elő szerinte a büntethetőségi korhatárt leszállító jogszabály, hogy az elkövetőkkel együtt kell működni pszichológusoknak, ha nincs elég ilyen szakember.