A bűnözők kivetették hálójukat
A napokban egy a számítástechnikai bűnözéssel foglalkozó konferencián elhangzott: a különböző védelmi intézkedéseknek és felvilágosító kampányoknak köszönhetően 2007 és 2012 között a kéretlen levelek mennyisége világviszonylatban több mint a felére csökkent. Az internetes bűnözőknek ezért egyre kifinomultabb módszereket kellett alkalmazniuk annak érdekében, hogy „ellophassák” a célszemélyek adatait. A jelek szerint meg is találták a módját. Legalábbis erre utal, hogy a világhálót kéretlen levelekkel elárasztó szervezetek 810 milliárdos spamforgalom mellett elkönyvelt egymilliárd dolláros profitja 124 milliárdos spamküldés mellett sem csökkent 500 millió alá.
A hatóságok világszerte próbálnak fellépni az interneten rohamosan terjedő újfajta bűnözési formák ellen –szerény sikerrel. Ahogy az internetes bűnözéssel foglalkozó rendőrök, pénzügyi nyomozók és ügyészek fogalmaztak: olyan sokan és olyan nagy számban követnek el bűncselekményeket a világhálón (sokan közülük nem is tudják, hogy amit tesznek, törvénybe ütköző és büntetendő cselekmény), hogy egyszerűen nem lehet minden tettes ellen eljárást indítani, még akkor sem, ha sikerül azonosítani őket. (Az USA-ban a hatóságok 5000 dolláros értékhatár alatt például épp ezért már nem is foglalkoznak a szerzői jogsértéses ügyekkel, az illegális letöltésekkel, megosztásokkal.)
Magyarországon nincs ilyen értékhatár, elvileg a hatóságoknak minden ügyben nyomozniuk kellene, persze nem teszik. Azért nem, mert nem azokat a gyerekeket akarják rács mögé juttatni, akik egy nagy látogatottságú oldalon bárki számára hozzáférhető zenét vagy filmet letöltöttek, majd megosztottak a barátaikkal. A hatóságok azokat próbálják meg célba venni, akik az eredeti jogtulajdonosok tudta és engedélye nélkül bárki számára ingyen hozzáférhetővé tették az adott tartalmakat. Őket azonban megtalálni is nehéz, s ha sikerül is azonosítani mindazokat, akik az illegális letöltésekből a legnagyobb hasznot húzzák, az esetek többségében különböző bizonyítási nehézségek miatt ők is elkerülhetik a felelősségre vonást.
Évekbe telt, amire Magyarországon – úgy-ahogy – a jogalkalmazók kialakították az internetes bűnözés elleni nyomozás technikáját. Kezdetben még abban sem volt egyetértés, hogy kinek kell nyomoznia. Az analóg korra írt törvények szerint a bűncselekmény elkövetésének helyszíne szerint illetékes rendőrkapitányság az ügygazda.
A világháló bűnesetei kapcsán ez a mondat értelmét veszti. A tettes (mondjuk egy film illegális forgalmazója) ugyanis olykor több országon és számos szerveren keresztül kerül kapcsolatban vevőivel, miközben meglehet, hogy egy kis falusi kocsmában ül a laptopjával.
A hatóságok számára az is gondot jelent, mit tegyenek akkor, ha sikerült azonosítani a tetteseket, ha megtalálták a „nagy halakat”. A világhálón sokan ironizáltak azon, miért kell közönséges internetes kalózokra egy csapat kommandóssal rátöretni az ajtót egy-egy házkutatás alkalmával. Azért – mondják a hatóságok képviselői –, hogy megakadályozzák a szerver leállítását. Ellenkező esetben megtörténhet, hogy a szerver az újraindításakor megsemmisíti a rajta tárolt filmeket, azaz azokat a bizonyítékokat, amelyek igazolhatnák, hogy ő tömegesen forgalmazott jogosulatlanul filmeket.
