Tapsvihar fogadta az ítéletet
A Váci Városi Bíróság (amely a Budapest Környéki Törvényszék épületében tartotta meg a tárgyalást) Zagyván kívül bűnösnek találta I. Bélát, a Hatvannégy Vármegye Ifjúsági Mozgalom vezetőségi tagját is, aki szintén zaklatás miatt megrovásban részesült.
Az ítélet szerint Zagyva György Gyula és I. Béla 2010. augusztus 3-án a verőcei Magyar Sziget központi faházában megfenyegették és megfélemlítették a Hetek című folyóirat két munkatársát. Az újságírók – akik helyszíni riportot készítettek az eseményről – hiába váltották meg a teljes árú belépőjegyet, a rendezvényen csak egy rendező kíséretében mozoghattak. I. Béla vezette körbe őket a táborban, majd abba a faházba kísérte a riportereket, ahová néhány perccel később megérkezett Zagyva György Gyula is.
A vendégek szóvá tették, hogy rendkívül ellenségesen fogadták őket a fesztiválozók, mire a jobbikos honatya megjegyezte: „Csodálkoztok? Örüljetek, hogy nem vertek meg titeket!” A házigazda számon kérte, hogy miért van bekapcsolva a riporterek diktafonja, majd I. Béla közölte: „A zsidó pofátlanság látszik.” Az újságírók kikapcsolták a diktafont, így a beszélgetés további részéről nem készült hangfelvétel. A bíróság a vádlottak előadásával szemben – akik tagadták a zaklatást – a legtöbb ponton a két riporter vallomását fogadta el.
Eszerint a faházban folytatódott a verbális agresszió. Egyebek mellett Zagyva azt mondta: „Ha behívnánk a táborlakókat, legszívesebben lehúznák a gatyátokat, és s…ggbe ba…nának titeket.” Hozzátette: szíve szerint ő maga is széttépné és felkoncolná a Hetek munkatársait. Az országgyűlési képviselő a faházba belépő egyik táborlakótól is megkérdezte, ha bármit megtehetne, mit kezdene az újságírókkal, mire azt a választ kapta: „A kéményen keresztül távoznának, miután kicsinálta őket.”
A bíróság ugyanakkor nem találta bizonyítottnak, hogy a jobbikos honatya a karikás ostorával meg akarta volna ütni az egyik sértettet. Borbély Attila bíró megfogalmazása szerint Zagyva a feltekert ostorral hevesen gesztikulált ugyan, de a kisméretű helyiségben aligha sújthatott az újságírók felé, ráadásul ezen a ponton a két sértett vallomása is ellentmondásos volt.
Miután a bíró a sértetteket támogató hallgatóság zajos tetszésnyilvánítása miatt kiüríttette a termet, Zagyva György Gyula diszkriminációnak minősítette az esetet, tekintettel arra, hogy a vele szimpatizáló személyeknek is távozniuk kellett a teremből. A jobbikos honatya egyébként szemmel láthatóan nehezen viselte a helyzetet, lábával folyamatosan dobolt a padlón, félhangosan méltatlankodva kommentálta az ítélet megállapításait, egy ízben pedig hangosan meg is kérdezte a bírótól, hogy elmehet-e, mire Borbély Attila közölte vele: végig kell ülnie az ítélethirdetést.
Az ítélet nem jogerős, az ügyész három nap gondolkodási időt kért, Zagyváék pedig fellebbezést jelentettek be. Az ítélethirdetést követően a parlamenti képviselő kérdésünkre közölte: még nem hallott hasonló esetről, hogy valakit bizonyíték hiányában mondjanak ki bűnösnek. Hozzátette, a bíróság azért nem mert felmentő ítéletet hozni, mert „nem bírta elviselni a rá nehezedő politikai és médianyomást”.
