- Bár titkos volt a szavazás a kongresszuson, azzal, hogy a döntés után egyedül ön nem mondott le a frakcióelnökségben betöltött pozíciójáról, egyértelmű, hogy a külön utas álláspontot képviseli. Miért gondolja, hogy az LMP számára ez a jó út?

- Valóban a többségi álláspontot képviseltem, vagyis azt, hogy ne csatlakozzunk az Együtt 2014-hez. De a kongresszus maga sem zárta ki, hogy egyébként más ügyekben, például az ország helyzetéről, az alkotmányosság visszaállításának lehetőségéről, közös politikai megnyilvánulásokról ne tárgyaljunk. Ez nem azt jelenti, hogy szóba sem fogunk állni velük, csak azt, hogy a választási együttműködésről nem tárgyalunk. Ez karakteres döntés. Azt támogattam, hogy ne lebegtessük tovább ezt a kérdést, és ne maszatoljunk, bármennyire árnyalt halmaz is. Rombolja a pártot, ha nem tud markánsan állást foglalni egy ilyen kérdésben.

- Nem tartja furcsának, hogy épp ön képviseli az LMP „zárjunk ki mindent és mindenkit az elmúlt húsz évből” politikáját, miután 1990-ben is képviselő volt az MDF színeiben?

- Sosem tagadtam, hogy 1990 és 1994 között az MDF színeiben parlamenti képviselő voltam. Sőt! Örülök mind a mai napig, hogy a rendszerváltó parlament tagja lehettem. Így, visszanézve, természetesen kritikusabban szemlélek bizonyos döntéseket. Ám az LMP, többek között, arra szegődött, hogy átalakítsa a kialakult, megkövesedett politikai szerkezetet. Ezt a rendszerkritikus alapállást a sajátoménak vallom.

- Egy hétfői nyilatkozatában azt mondta, a csatlakozásról is tárgyalni fognak a Bajnai-féle mozgalommal. Nyelvbotlás, vagy mégis nyitva van az a kapu?

- Nem akarok mentegetőzni, ezt egyszerűen elbarmoltam. Három órát aludtam mindössze, és épp egy taxiban ültem, amikor telefonon nyilatkoztam. Mindenki nagyon ki van hegyezve arra, hogy a fogalomhasználatban épp melyiket vesszük elő: a csatlakozást vagy az együttműködést. Egyszerűen elrontottam, ennyi történt. A kongresszusi állásfoglalás egyértelmű, ami ráadásul sok értelmezéssel ellentétben nemhogy szűkítette, hanem éppen hogy bővítette az LMP mozgásterét.

- Ez olyan mondat, mint az, hogy „a csökkenés is bizonyos szemszögből növekedés”. Az LMP kizárta a csatlakozás lehetőségét. Mi ez, ha nem a mozgástér csökkentése?

- Ha most csatlakozunk ehhez az egyébként még meglehetősen kialakulatlan formációhoz, amelynek azért van már egyfajta arculata a közvéleményben, akkor az elég egyértelmű elköteleződés. Ez a későbbi politikai manőverezésekhez kevesebb teret ad. Az LMP így maradt nyitottabb.

- Jávor Benedek szerint viszont, aki ezt a döntést támogatta, egyszerűen nincs tisztában a folyamatokkal, és a következő éveket is egyszerűen „benézi”.

- Azt kell összehangolnunk, hogy az a fajta valóságismeret, amelynek alapján mi ezt a döntést meghoztuk, és azok a tartalmak, amelyek az alapvállalásunkban megjelennek, hogyan válnak a politikacsinálásunk részévé. A kettő között nem látok kizárólagosságot.

- Politikát „csinálni” viszont parlamenten belül lehet a leghatékonyabban, az LMP pedig, ha egyedül vág neki a következő választásnak, akkor – jelen támogatottságának ismeretében – nem biztos, hogy bejut.

- Sántító analógiát fogok mondani. Amikor 2010 előtt megfogalmazódott, hogy egyáltalán elinduljunk a választáson, nagyon sok szkeptikus hang hallatszott. Emlékszem az elemzésekre, a vajákolásokra, jövőbe látásokra; a jelentős részük azt állította, hogy nulla esélye van ennek a társaságnak. Láss csodát, parlamenti szereplővé vált ez az igen fiatal formáció. Elismerem, hogy a külső tényezők szerencsés együttállása is kellett hozzá, de akkor is a semmiből ugrott elő, ami – önhittség nélkül – kisebb fajta csodával volt egyenlő. Nem nehezebb a helyzetünk most sem.

- De most nem a 2010-es rendszer alapján osztják majd a mandátumokat.

- Ez a választási rendszer, amit a Fidesz létrehozott, rendkívül gyalázatos, és nem csak az LMP szempontjából. De az biztos, hogy kishitűséggel nem lehet nekiindulni a dolognak. Persze illúzióim sincsenek. De ebben a csapatban megvan az esély, hogy komoly politikai sikereket érjen el.

- Véglegesen kőbe vésték a választási szövetségkötések elutasítását, vagy látja még annak esélyét, hogy újratárgyalják a most elfogadott határozatokat?

- Nem túl szerencsés, ha ilyen lényegi kérdéseket és alapdokumentumokat, mint például a politikai stratégia, túl gyorsan váltogatja egy párt, mert az a komolyságát kérdőjelezheti meg. De nem kánonról és megmásíthatatlan normákról, nem szentírásról van szó. Ha rendkívüli politikai helyzet van, akkor egyetlen erő sem fosztja meg magát attól, hogy korrigáljon. Most azt gondolom, ez tartósan követhető irány. Mint ahogy a stratégia fogalomkörébe is ez tartozik.

- Pénteken döntenek az új frakcióvezető személyéről. Ön vállalja a feladatot, vagy visszatér Schiffer András?

- Frakcióvezetői posztot nem ambicionálok. Azt majd a frakciótagok döntik el, hogy ki lesz az új vezető, ahogyan András is maga dönti majd el, hogy indul-e a posztért.

„Nem akarok mentegetőzni, ezt egyszerűen elbarmoltam”