Színtudatra ébredés
Néhány javaslat azok közül, amelyek a szocialista Táncsics Alapítvány felkérésére készült romaügyi tanulmányokban szerepelnek. A részleteket egy budapesti tanácskozáson vitatták meg az elemzéseket jegyző intézetek képviselői: Boros Tamás (Policy Solutions), Juhász Attila (Political Capital) és Magyar Kornélia (Magyar Progresszív Intézet). A ma becsülhetően 650-700 ezres cigányság aránya tizenöt éven belül várhatóan nyolc-kilenc százalék lesz a magyarországi népességben.
A rendszerváltás óta eltelt első húsz évet kisebb-nagyobb kilengésekkel mindkét nagy politikai táborban az elhallgatás politikája határozta meg – állítja a többiekkel egybehangzóan a Magyar Progresszív Intézet. A politikai korrektséget a szociálliberális oldal sajátosan torzult, formalista módon importálta a hazai közbeszédbe. Ami végül többet ártott a szolgálni kívánt ügynek, mint amennyit használni tudott.
„Cigány” helyett „roma” – ez a megnevezés vált a politikai korrektség fokmérőjévé, anélkül, hogy a cigányokról való ismereteket és a kisebbségek iránti szolidaritást bármiképpen növelni próbálták volna. A cigányok és nem cigányok együttélésében jelentkező nagyon is valós problémák kényelmes elhallgatása, elkerülése következtében valóságos szakadék keletkezett az emberek mindennapi érzékelése és a „hivatalos diskurzusok” között.
A cigányság integrációja nagyobb erőfeszítést és tudatosabb stratégiai gondolkodást kíván a többségi, mint a kisebbségi társadalomtól – állapítja meg a Magyar Progresszív Intézet tanulmánya, amely az oktatásra és az iskolai szegregáció visszaszorítására fókuszál. A jó példa a hejőkeresztúri általános iskola, ahol „színtudatos” – a kulturális különbségeket figyelembe vevő, azokat tudatosan kezelő – deszegregációs modellt honosítottak meg.
Magyar Kornéliának személyes tapasztalatai is vannak a heterogén iskolai közösségben elért sikerekről. A tanulókon – és tanulmányi eredményükön – nem látszik, hogy sokuk megdöbbentően silány körülmények között él. Tizenhárom évvel ezelőtt, az új módszertan bevezetésekor a hejőkeresztúri diákoknak csak 35 százaléka, tavaly már 75 százaléka tanult tovább érettségit adó középiskolában. A baloldali pártoknak fel kell vállalniuk és meg kell vívniuk a cigánysággal kapcsolatos vitákat. Különösen azért, mert a tények a baloldalt, és nem a rasszista szélsőjobboldalt vagy a rasszizmust kihasználó jobboldalt igazolják – ezt már a Policy Solutions elemzése hangsúlyozza.
Kormányra kerülve azonban érdemes számolni az előítéletek szerepével. Kiemelten fontos a romáknak szánt támogatások „csomagolása”. Ha a pénzeket nem segélyként vagy szociális juttatásként, hanem oktatási, szegénységcsökkentő, illetve gyerektámogatásként folyósítja a kormány, akkor a célcsoport lényegében változatlan marad, mégsem lesz számottevő társadalmi ellenállás. Ez elsősorban kommunikációs, és nem tartalmi kérdés, a program hatékonyságát viszont jelentősen növelheti.
A politikai jelszavak mögött korábban nem volt elegendő teljesítmény és ráfordítás, miközben a választók jelentős része úgy érezhette: hiába invesztál a romák integrációjába, nincs eredmény. A következő kormányzat nem követheti el azt a hibát, hogy a romaprogram kommunikációja erősebb lesz, mint annak valódi súlya, mert ezzel csak tovább növelné a cigányellenességet. Amennyiben egyáltalán lehetséges. Juhász Attila (Political Capital) szerint aligha: a cigányokkal szembeni ellenszenv már a Jobbik megjelenése előtt is annyira magas volt, hogy az nem növelhető tovább. A társadalomban szinte egyöntetű elutasítottságuk érdemben nem változott, hanem rendkívül magas szinten állt és stabilizálódott. Ami viszont megváltozott: a Jobbik színre lépésével az előítéletesség sok helyen nyílt gyűlöletkeltésbe csapott át.
A közvélemény azonban formálható. A Political Capital úgy látja: az MSZP-nek, mint baloldali pártnak, azt az álláspontot kell képviselnie, hogy a romáknak – akár a különbözőség rovására is – több egyenlőségre van szüksége. Politikailag ráadásul ez népszerűbb is lehet, hisz így legitim módon képviselhető, hogy a romáknak kulturális értelemben alkalmazkodniuk kell a többséghez. A konstruktív közbeszéd kialakulását a rasszista értelmezések mellett az a „doktriner jogvédő attitűd” is hátráltatja, amely „nem vesz tudomást a romák társadalmi integrálatlanságának társadalmi többséget sértő és veszélyeztető következményeiről”.
A baloldali romapolitikának a cigányok beilleszkedési nehézségeinek okaiként a társadalmi egyenlőtlenségeket, igazságtalanságokat kell megneveznie, és ezek ellen küzdelmet hirdetnie. A baloldali integrációs politika a Political Capital elképzelése szerint nagy hangsúlyt fektet a szolidáris közösségekre. A politikai szereplők hibát követtek el, amikor a szélsőjobboldalról érkező kihívásokra úgy reagáltak, hogy a „Jobbik valós kérdéseket vet fel, csak épp rossz válaszokat ad”. Pedig nem. A szélsőjobbnak még a kérdései is rosszak. A Jobbik által uralkodóvá tett tematikából ki kell lépni. Nem szabad belemenni abba, hogy van vagy nincs „cigánybűnözés”.
Helyette arra kell rámutatni, miért pont ezt a témát erőlteti a szélsőjobb. A bűnözés előtérbe állítása azt a benyomást kelti, mintha csupán rendre és a cigányok erkölcsi nevelésére lenne szükség, nem az ennél sokkal nehezebben és drágábban megvalósítható, átfogó társadalompolitikára. Másrészt a bűnözés emlegetése azt a benyomást kelti, mintha csak aközött lehetne választani, hogy a „roma és bűnöző” vagy a „nem roma és áldozat” pártját fogjuk-e. A mítoszokkal szemben a tények azt mutatják, hogy a roma családok esetében szignifikánsan kisebb az egy főre jutó segély összege. A probléma az, hogy a segélyek nem a leginkább rászoruló rétegekhez jutnak el. A Political Capital szerint mindezt esélyegyenlőségi, és nem etnikai alapon kell kritizálni. A baloldalnak világossá kell tennie: nincs tovább mód az állami kiadások visszafogására: az újraelosztást kell igazságossá tenni, hogy abból elsősorban a legszegényebbek részesülhessenek.
