Politikai hirdetés csak ott lehet, ahol kormánypárti szimpatizáns látja?
Az már korábban eldőlt, hogy csak az szavazhat, aki a választás előtt legalább 15 nappal feliratkozik. Most ezt pontosították: a magyarországi lakóhellyel rendelkezők kizárólag személyesen a polgármesteri hivatalokban, illetve az internetes ügyfélkapun keresztül, míg a határon túliak levélben is regisztrálhatnak.
Azt az ötletet tehát elvetették, amely szerint a települési jegyző személyesen – illetve megbízottja útján – keresné fel a polgárokat, akik így akár a lakóhelyükön is feliratkozhattak volna. Ezt a lehetőséget kizárólag a fogyatékkal élők számára biztosítják.
A választási eljárási törvény tervezetéhez benyújtott, s a kormánypárti többség által elfogadott módosító indítványok a kampányszabályokat is tisztázták. Vagyis: a kampány minden eddiginél rövidebb lesz, és mindössze ötven napig tarthat. A korábban megszokotthoz képest szűkül a pártok mozgástere is, mert politikai hirdetéseket csak a nyomtatott sajtóban, a közszolgálati, illetve a körzeti médiában, valamint a viszonylag kis számú közösségi médiaszolgáltatónál jelentethetnek meg.
A plakátok és szórólapok mennyiségét viszont csak a rendelkezésre álló forrás korlátozza. Egyes vélemények szerint ennek magyarázata az, hogy a Fidesz holdudvarához tartozó hirdetési cégek uralják az óriásplakát-piac meghatározó részét. A párt támogatói között ugyanakkor kevesebben vannak azok, akik a világhálón tájékozódnak, illetve akik az országos kereskedelmi televíziókat nézik.
Emellett sokak aggályosnak tartják, hogy a tervezet szerint a politikai hirdetéseket „a közszolgálati médiaszolgáltatók a Nemzeti Választási Bizottság által meghatározott időtartamban és alkalommal” teszik majd közzé. A grémiumba várhatóan csak a kormány által támogatott emberek kerülnek, így az esélyegyenlőség kérdéses lehet. A politikai hirdetésekre – amelyeket ingyen kell közzétenni – biztosítandó idő egyébként nem lesz túl sok: az ötvennapos kampányidőszak alatt ez összesen legfeljebb tíz óra lehet, s az országos listát állító pártoknak ezen kell osztozniuk.
A jelenlegi szabályokhoz képest visszalépést jelent, hogy közvélemény-kutatási adatokat kizárólag a választást megelőző nyolcadik napig lehet közzétenni. A politikai hirdetések esetén a tilalmi időszaknak a szavazás előtti két nap lesz. További korlátozás, hogy a választás napján a szavazóhelyiségek bejáratától számított 150 méteren belül a közterületeken tilos lesz bármilyen kampánytevékenységet folytatni. A magánszemélyek egymás közötti személyes kommunikációját viszont a javaslat nem minősíti ilyen tevékenységnek, ami visszaélésekre ad lehetőséget, hiszen senki nem tudja ellenőrizni, hogy ki áll például az elektronikus levelek vagy a mobiltelefonokra küldött szöveges üzenetek mögött.
A kormánypártok korábban jelentősen csökkentették a jelöltek állításához szükséges ajánlók számát: elég lett volna, ha az ajánlóíveket száz fő aláírja. Ezt később kétszázra, majd most hétfőn ötszázra emelték. Az eredeti elképzelésekkel szemben azok is ajánlhatnak azonban, akik nem kérték a választói névjegyzékbe vételüket. Így a polgárok lényegesen nagyobb köre szólhat majd bele, ki indulhat egyéni jelöltként a választáson.
A tervezet szerint több szavazókör lehet 2014-ben, a képviselők támogatták azt a módosítást, hogy a szavazóköröket úgy kell kialakítani, hogy az ahhoz tartozó választópolgárok száma ne legyen több ezerötszáznál.
Az Egyesült Államokban az állampolgárok a választás napján is kérhetik felvételüket a választói névjegyzékbe
A választási regisztráció kapcsán a Fidesz szívesen utal külföldi példákra, ám a polgároknak a szavazók névjegyzékébe csak ott kell feliratkozniuk, ahol nincs központi népesség-nyilvántartás. A francia modell az egyik hivatkozási alap: ott a választást megelőző év utolsó napjáig lehet regisztrálni a polgármesteri hivatalokban. A Political Capital összeállítása szerint azonban nem az összes választásra jogosultnak kell regisztrálnia, hanem csak azoknak, akik az előző választás óta töltötték be a tizennyolcadik életévüket, illetve azoknak, akiknek a lakóhelye időközben megváltozott. A rendszer egyébként változóban van, mert egy 2006-os törvénymódosítás az automatikus nyilvántartásba vételt célozza meg. Vagyis: míg korábban a felnőtté váló vagy költöző polgároktól tevékeny közreműködést vártak el, ma már a választásra jogosultakat jellemzően a helyhatóságok veszik nyilvántartásba. Ez azt jelenti, hogy a francia modell is az eddig megszokott magyar gyakorlathoz válik hasonlatossá, s a tizennyolcadik életévük betöltésekor az egyébként is nyilvántartott adatok alapján mindenkit felvesznek a névjegyzékbe.
Angliában viszont a polgároknak aktívan részt kell venniük a névjegyzék frissítésében. Ennek érdekében minden augusztusban postáznak egy kérdőívet és egy ingyenesen visszaküldhető válaszborítékot. Az űrlap kitöltése kötelező, s aki ezt elmulasztja, akár ezerfontnyi bírságra számíthat. Nem azt büntetik azonban, ha valaki nem akar szavazni, mert az adatlap tulajdonképpen a lakosság nyilvántartásának aktualizálását szolgálja. Az egyoldalas kérdőívvel az egész család gyorsan végezhet, mert a nevek mellett csak azt kell közölni, hogy ki kíván élni a választójogával, s azt levélben akarja-e gyakorolni, illetve ki járul hozzá ahhoz, hogy az adatait kiadják kutatási és marketingcélra.
Emellett az egyes háztartásokban élő 16-17 éves állampolgárok alapadatait is meg kell adni, de ennek a soron következő választás szempontjából nincs jelentősége.
Az Egyesült Államokban csak az szavazhat, aki előzetesen kéri a választói névjegyzékbe történő felvételét. A regisztrációs eljárást a 90-es évek elején egyszerűsítették, azóta a szavazók a jogosítvány kiállítására jogosult irodákban, az iskolákban, könyvtárakban vagy akár az interneten keresztül, illetve postai úton is egységes formanyomtatvány felhasználásával jelentkezhetnek. A szabályokat a tagállamok határozhatják meg, de sok helyütt a szövetségi törvényhez képest is egyszerűbb feltételek mellett regisztrálhatnak. Így egyes államokban lehetőség van akár arra is, hogy valaki a választás napján kérje a nyilvántartásba vételt.
