Az egyik, sorban álló nő azt a levelet mutatja, amit a kerületi önkormányzattól kapott. Ebben küldték ki neki azt a kártyát, amelynek felmutatásával megkaphatja az ételt. A sorban állók szerint a rendszerben az a legjobb, hogy a kártya határozatlan időre szól, és akár kölcsön is adható.

– Amíg a krisnásoknak van módjuk segíteni, addig jöhetünk ide enni – teszi hozzá egy nyugdíjas férfi. Ha pedig valaki nem tud eljönni, akkor odaadhatja a kártyát valamelyik családtagjának vagy a szomszédjának, hogy aznap ő juthasson meleg ételhez. – Három gyerekem van, így négy adag ételt vihetek el. Eddig a Teleki térre jártam ingyenebédért, mert a mi kerületünkben sehol nem volt ilyen lehetőség –magyarázza egy másik nő.

A nyolcadik kerületi Teleki téren is az Ételt az Életért Alapítvány gondoskodik az ebédről, ott azonban bárki beállhat a sorba. (Ezt megelőzően közel húsz éven át a Blaha Lujza téren osztott rendszeresen ételt az alapítvány.) A hetedik kerületi programban kifejezetten azokat szeretnék segíteni, akik még nincsenek az utcán, talán még nem élnek mélyszegénységben sem, de megélhetési gondokkal küzdenek.

– Az életszínvonal romlását szeretnénk megállítani, megakadályozni, hogy tovább nehezüljön ezeknek az embereknek a helyzete. Ha a napi étkezésre nem kell költeniük, talán többet tudnak adósságtörlesztésre, rezsire fordítani. Jó minőségű, változatos vegetáriánus ételt kapnak, nem állandóan krumplit és kenyeret, ami általában ezen családok étrendjét jellemzi. Emellett élelmiszercsomagokat is szoktunk osztani – mondja Szilaj Péterné, az Ételt az Életért Szegényélelmezési Program koordinátora.

Az ötlet, hogy a krisnások segítségével élelmezzék a kerület rászorulóit, az önkormányzattól származik. Bartusné Benedek Barbara önkormányzati képviselőnek az Óbudán már évek óta működő modell tetszett meg. Ott Bús Balázs polgármester kérésére nemrég növelték az adagszámokat, Békásmegyeren már napi 350, Kaszásdűlőn napi 250 embert lát el az Ételt az Életért Alapítvány.

Rónaszékiné Keresztes Mónika erzsébetvárosi alpolgármester szerint Európa közepén „szinte művészet egyszerre versenyképesnek lenni és a családok helyzetén is javítani”. Kiemelte, hogy szó sincs „lesegítésről”, sokkal inkább a rászorulók mellé állásról.

A helyet és az infrastruktúrát az önkormányzat adja, az ételt a krisnások.

– Jelen körülmények között az önkormányzat biztos nem tudná önerőből megoldani a rászorulók élelmezését –teszi hozzá Ripka András önkormányzati képviselő. Távlati terveik között ennek ellenére szerepel egy népkonyha megnyitása is, ahol száz, kétszáz forintért kaphatnának meleg ételt a rászoruló családok. Erre most nincs uniós támogatás, de ahogy fogalmaztak, keresik a lehetőségeket.

Addig biztos pontként marad a Krisna-tudatú hívők programja, melynek keretében már naponta ezerötszáz ember étkezéséről gondoskodnak Budapesten.

Szilaj Péterné szerint az önkormányzatokkal közös programjuk sikerét bizonyítja, hogy a III. kerületben cserélődik a klienseik köre, vagyis vannak, akik egy idő után talpra tudnak állni, és már nem szorulnak rá az ingyenes étkezésre. A másik pozitívumnak azt tartja, hogy közösséget építenek, az elszigetelődéssel küzdő időseket például megpróbálják rávenni arra, hogy kapcsolatba lépjenek egymással.

Ha a napi étkezésre nem kell költeniük, talán többet tudnak adósságtörlesztésre, rezsire fordítani