A módosítást megelőző vitában hivatalos adatként elhangzott, hogy több mint 400 ezren úgy veszik igénybe az egészségügyi ellátást, hogy nem jogosultak rá, magyarul: nem fizet utánuk senki járulékot. A most potyautasként kezelt 400 ezer ember nagy részét egyébként már 2008-ban kiszűrték, amikor a háziorvosokat kötelezték a biztosítási jogviszony ellenőrzésére.

FOTÓ: MÓRICZ SIMON

Lapunk megkérdezte az Országos Egészségbiztosítási Pénztárt (OEP), hogy ezúttal hogyan mérték és mit tettek a potyautasok számának csökkentése érdekében. Válaszukban azt írták: „A rendezetlen jogviszonyúak számát az érvényes taj számmal rendelkezők (piros és zöld lámpások összesen) és a jogviszonnyal rendelkezők (zöld lámpások) különbözeteként kapjuk meg.” Azaz a körülbelül 400 ezer rendezetlen jogviszonyú biztosított azt jelenti, hogy érvényes taj számmal rendelkeznek, de nincs hibátlan bejelentett jogviszonyuk az OEP nyilvántartási rendszerében. Ennek oka – a hivatal szerint – sokféle lehet.

Például külföldön tanulnak, dolgoznak, és ezt a tényt nem jelentették be a jogszabályoknak megfelelően. Rendelkeznek biztosítási jogviszonnyal, de a munkáltatójuk azt nem vagy hibásan közölte a hatóságokkal. A tőkejövedelemből élőknek sincs jogviszonyuk. Azt a hivatal is elismerte, hogy a becsült 400 ezer potyautas közül valószínűleg nem fog egészségügyi szolgáltatást Magyarországon igénybe venni az, aki az USA-ban, Ausztráliában és egyéb távoli országokban dolgozik, és nem jár haza. Tavaly több mint egymillió orvosi kezelés esetében váltott pirosra a lámpa, vagyis azt jelezte: valami nincs rendben a beteg jogosultsága körül.

Ez 270 ezer beteget érintett. (Egy beteg több különböző egészségügyi szolgáltatónál is megjelenhet.) Az egészségbiztosító a 270 ezer „potyautas” közül mindössze 4907 esetben kérte az adóhivatalt, hogy tegyen lépéseket a jogviszony tisztázására. A lépéssel több mint félmilliárd forint közpénzt hajthattak volna be. Ennek tizedét, 54,7 millió forintot sikerült beszedni, a lapunk kérdésére adott adóhivatali válaszban azt hangsúlyozták, hogy ez az összeg nem csak a tavalyi egészségbiztosítós jelzések alapján folyt be. Lapunknak Király Gyula, az OEP korábbi informatikai vezetője, aki jelenleg informatikai szakértőként dolgozik, azt mondta: amíg nincs érdekeltség a rendszerben – mondjuk a betegnek ki kellene fizetnie a jogosultság nélküli szolgáltatásokat –, addig marad ez a mostani zavaros helyzet.

Szerinte megoldást jelenthetne az elektronikus kártya bevezetése. Erre korábban többféle kártyamodellt is kidolgoztak. Mint mondta: mára az Európai Unió is kihátrált az egységes kártya koncepciója mögül, mivel a technikai fejlődés (mobiltelefonok, internet-hozzáférés) más lehetőségeknek is utat nyitott. – Az elektronikus tajkártyarendszer kiépítésekor az OEP-kártyák legyártatásának, valamint a kártyaolvasók telepítésének költségeivel kell számolni – mondta Király Gyula. Szerinte ennek költsége 10-15 milliárd forint. Ez valamelyest olcsóbb, mint azt korábban kalkuláltak, miután az internethálózati hozzáférés és egy központi adatbázis már rendelkezésre áll a rendszer teljes kiépítéséhez.