A kényszernyugdíjazott bíráknak az Európai Unió Bíróságának a héten kihirdetett ítélete szerint nemcsak a bírói jogviszonyát kell helyreállítani, hanem őket az eredeti beosztásukba kellene visszahelyezni – jelentette ki Majtényi László alkotmányjogász, az Eötvös Károly Intézet igazgatója a Political Capital és az Európai Bizottság magyarországi képviselete által szervezett, az unió és Magyarország viszonyát a hazai közjogi rendszer átalakításának fényében vizsgáló vitaesten csütörtök este. 

A verdiktben kimondták hogy a bírákra vonatkozó nyugdíjkorhatár radikális leszállítása életkoron alapuló, semmivel nem igazolható hátrányos megkülönböztetésnek minősül.

Majtényi úgy látja, az unió korlátait is mutatja, hogy a magyar bírák idő előtti menesztését antidiszkriminációs ügyként kezelik, miközben az igazságszolgáltatás függetlensége a valódi tét. Bizarrnak minősítette a vita során Balázs Zoltán egyetemi tanár, közgazdász-politológus is, hogy a luxemburgi fórum egyfajta munkajogi kérdésnek tekinti ezt a problémát. Ennek okát abban látja, hogy nincs európai alkotmány, így a tagállamok szuverenitása bizonyos kérdésekben sokkal nagyobb, mint azt a polgárok gondolnák. 

Az egyes országok a saját közjogi berendezkedésüket viszonylag szabadon alakíthatják ki – fogalmazott Balázs. Az tehát, ami az elmúlt két év alatt a közjogi rendszerrel Magyarországon történt, szerinte a közösségi jog alapján nemigen támadható. Sőt – tette hozzá –, vannak olyan tagállamok, amelyek ihletet, bátorságot merítenek abból, hogy „Orbán Viktor Brüsszel bajszát rángatja”. Hozzátette, hogy az ellenállásnak nálunk hagyomány van van, de a magyar érdekek érvényesítése szempontjából súlyos kockázata van annak, ha e tradíciót máig érvényesnek tekintjük.

Ami az unió bíróságának ítéletét illeti, Majtényi szerint abból csak az olvasható ki, hogy minden menesztett bírónak automatikusan vissza kell nyernie korábbi munkakörét, a verdikt ugyanis az érintettek hivatalukba való visszahelyezéséről szól. Ezért maga érdeklődéssel várja, vajon mit szól az Európai Bizottság és a luxemburgi bíróság ahhoz, ha például egy volt bírósági elnököt korábbi munkahelyén beosztottként foglalkoztatnak.

A kényszernyugdíjazott vezetők utódait egyébként már nagyrészt kinevezték, de az alkotmányjogász szerint ez nem okozhat gondot. Mindenki tudhatta ugyanis – fogalmazott –, hogy a bírákat alkotmányellenesen mozdították el. Ebben a helyzetben mindazok rosszhiszeműen jártak el, akik a vitatott státusok betöltéséről döntöttek – ezt állítják gyakorló bírók is. Ráadásul többeket az alkotmánybírósági határozat kihirdetése után neveztek ki, ami egyenesen a joggal való visszaélésnek tűnik. Ezeket az embereket tehát fel lehetne állítani.

Döglött kutyák?

A kormányfő szerint Luxembourgban „döglött kutyát vágtak fejbe”, mert egy nem létező törvényről hoztak ítéletet. Hiába helyezte azonban visszamenőleg hatályon kívül az Alkotmánybíróság a bírák nyugdíjazásának szabályait, nem történt semmi – hívja fel a figyelmet az uniós fórum. A verdiktben is utalnak rá, hogy a jogellenes felmentés miatt minden érintettnek egyenként kell perelnie.

Bírósági források szerint ráadásul a munkaügyi perek körül sincs minden rendben. Az alperes minden esetben a munkáltató, miközben az ismételt bírói kinevezést csak az Országos Bírósági Hivatal elnöke kezdeményezheti az államfőnél. Az ítéletek viszont kizárólag a törvényszék, illetve a Kúria elnökét kötelezik, hogy indítványozza a bíró visszavételét, míg az ehhez szükséges eljárás két másik szereplőjére vonatkozóan nem írnak elő semmit. 

De szakértők szerint az is aggályos, ha a bírót nem az eredeti beosztásába helyezik vissza, mert ez azt jelenti, hogy a jogellenes felmentés miatt az érintettek még a vezetői tisztségüket is elveszíthetik. A visszaminősítésre pedig csak fegyelmi eljárás keretében lenne lehetőség.

Egyébként az egész huzavonára nem lenne szükség, ha a munkaügyi bíróságok a korábbi gyakorlatot követik. Amikor peres eljárásban derült ki, hogy a köztársasági elnök – például alkalmatlanság címén – jogellenesen mentett fel bírót, az államfő határozatát egyszerűen megsemmisítették, a felperes pedig visszaülhetett saját korábbi székébe. Vagyis: nem kellett ismét kinevezni, s ha vezetőként dolgozott, abban a beosztásban folytathatta a munkát. Ezt a megoldást a ma hatályos szabályok is lehetővé tennék, bár sokkal elegánsabb lett volna, ha – például egy törvénymódosítással – peren kívül rendezik a helyzetet.

A luxemburgi ítéletből más is következik. Forrásaink szerint a kormány nem akar engedni a 65 évből, tehát az ennél idősebb kényszernyugdíjazottaktól – akár valamennyi kártérítés kifizetése mellett – mindenképpen megszabadulnának, a verdikt miatt azonban nem tehetik meg. A bírák hetven éves nyugdíjkorhatárát ugyanis csak úgy lehet csökkenteni – és e tekintetben közömbös, hogy 62 vagy 65 évről van szó –, hogy megfelelő átmeneti időt biztosítanak az érintetteknek a felkészülésre.

Amennyiben a kormány el akarja kerülni, hogy újabb kötelezettségszegési eljárást indítsanak, nagyjából egy dolgot tehet: mindazokat vissza kell helyezni, akiket idő előtt menesztettek. Utána előterjeszthetnek majd egy új javaslatot a korhatár leszállítására, ám az csak akkor felel meg az uniós verdiktnek, ha fokozatosan és több éves átmenettel hajtják végre.