A „jó kormányzás” polgári ideájába a jelek szerint belefér, hogy olyan állami kocsiban ülünk, amelyre közel félmillió adóforintért vásárolnak egyedi rendszámot. Péterfalvi Attila, az ún. Nemzeti Adatvédelmi és Információszabadság Hatóság (Naés) elnöke természetesen nem kormánytag, de pontosan úgy képzeli el (és gyakorolja) elnöki szerepkörét, mint anno a boldog emlékű Schmitt Pál: ő sem fékje, hanem sokkal inkább motorja a nemzeti együttműködésnek. 

Vagyis: ha a nemzeti ügyek kormánya valamilyen adatvédelmi természetű vitába keveredik az ő alattvalóival, akkor Péterfalvi polgártárs sürgősen a helyszínen terem (talán még kék villogót is használ), és bátran a kabinet oldalára áll. Így történt ez a választási regisztrációs szabályok kidolgozásánál (Orbán Viktor a megbízható hatósági embertől kapott segítséget annak megindoklásához, miért regisztrálhatnak a határon túliak levélben, és miért nem tehetik meg ugyanezt a magyar állam itt élő, itt adózó polgárai), korábban pedig szintén a kormányadat-védelmi főhivatalnok közbeavatkozása tette lehetővé, hogy a kormánynak – Jóri András, az utolsó adatvédelmi obudsman állásfoglalásával ellentétesen – csak a nemzeti konzultációs kérdőíveket kellett megsemmisítenie, a válaszadók adataiból képzett elektronikus adatbázist (ami miatt az egész konzultációs cirkuszt csinálták) viszont megtarthatta.

A miniszterelnöknek szívességet tevők nálunk mindig közpénzből kapják meg a jutalmukat: Péterfalvi Attila például egyedi rendszámmal ékesített gépkocsiban szállhat ki az adatvédelmi jogsértések helyszíneire. (Csak feltételezzük, hogy így tesz, de ha mégsem, akkor minek neki szolgálati autó? Norvégiában a kormánytagoknak is megteszi a villamos, a svéd király pedig rendszeresen bringával érkezik a parlamentbe.)

Errefelé annak is komoly hagyományai vannak, hogy bizonyos „személy körüli szolgálatokat” gáláns úriemberek egyedi jelölésű csilivili négykerekűvel honorálnak (egy évtizeddel ezelőtt még nem a deréktáji tetoválást, hanem az ajándék BMW-hez kapott „Cica 1”-es plakettet értették a címben jelzett fogalom alatt).

Mellékszálnak tűnik, de egyáltalán nem mellékes: nálunk üzemel Európa legdrágább rendszámrendszere (a bizniszből kirobbanthatatlan magánmonopólium, a Plaket Kft. legnagyobb örömére), amit most a mi jó kormányunk egy még sokkal drágább szisztémára kíván lecserélni – miközben a civilizált államok többségében érvényes forgalmi birtokában akár a kulcsmásoló is legyárthatja a rendszámot, természetesen fillérekért, és ha a tulajdonos véletlenül elhagyja a fém- vagy műanyag táblát, a pótlásra nem kell egy hónapot meg egy fél autó árát rááldozni (teljesen fölöslegesen: ahogyan a virtuális autópálya-matricák működése megmutatta, semmilyen kézzelfogható adathordozó nem kell a gyors és biztonságos adatazonosításhoz). Jó lenne végre valaki – ombudsman, elnök, istenhelyettes, akárki –, aki ennek a rezsimeken átívelő umbuldának utánanézne: pillanatok alatt meg tudná szolgálni az adót, amelyből eltartjuk. Talán Péterfalvi úr munkaidejébe is beleférne.