A Hit Gyülekezetét az elsők között nyilvánította elismert felekezetté a mostani jobboldali parlament. Milyen érzés egy kvázi történelmi egyház vezetőjének lenni?

Nem mondhatnám, hogy „történelmi egyház” lettünk. Mindössze annyi történt, hogy a Hit Gyülekezete megőrizte azt a státuszt, amellyel eddig is rendelkezett. Tudok róla, hogy bizonyos egyházi személyek szerették volna megakadályozni az elismerésünket, de a múltunk és a létszámunk miatt nehéz lett volna kihagyni bennünket. A kormány józan döntést hozott. Nem érzékelem, hogy bármiféle pluszhoz jutottunk volna. Küzdenünk kell olyasmiért, ami más, kivételezett helyzetben lévő egyházaknak nem okoz gondot. Ajkán és Hajdúsámsonban mondvacsinált ürüggyel, politikai szándékból, a szélsőjobboldal követelését teljesítve, megakadályozták, hogy az iskolát átvegyük az önkormányzattól. Jelenleg három kategória van. Az elsőbe azok az egyházak tartoznak, amelyeknek a befolyását és szerepét a kormányzat állami eszközökkel folyamatosan növelni igyekszik. A második kategóriában lévő egyházakat – ebben a kalapban vagyunk mi is – jogi értelemben elismerik, de tevékenységüket próbálják korlátok közé szorítani. Végezetül vannak a megalázottak, amelyeket megfosztottak az egyházi rangjuktól.

És amelyek iránt önök nem mutattak szolidaritást. Legalábbis Iványi Gábor lelkész és mások ezért bírálják a gyülekezetet.

Tényszerűen bizonyítható, hogy a kezdetektől kritizáltuk az új egyházi törvényt – a tartalma miatt is, az eljárás miatt is, ahogyan a parlament elfogadta. Az érintett közösségek egy részét ugyanakkor nem ismertük, így nem tudtuk eldönteni, melyekkel szemben merülhetnek fel tényleges kifogások. Akadnak szervezetek, amelyek a Hit Gyülekezete rombolására törekszenek: velük tudatosan nem vállaltunk szolidaritást. Másokat, akik hozzánk fordultak segítségért, igyekeztünk ellátni tanácsokkal. Ha rajtunk múlik, akkor ez a törvény nem születik meg. Nem mi akartuk, nem mi szavaztunk róla. Nem ami felelősségünk. Ismétlem: a kezdetektől tiltakoztunk.

Azért én emlékszem rá, amikor például a vatikáni szerződés megkötése ellen tiltakozott a Hit Gyülekezete. Annak valahogy más volt az intenzitása…

Elismerem, hogy most jóval mérsékeltebb volt a tiltakozásunk. A gyülekezetet lekötötte a saját ügye, nyilvánvalóan minket is foglalkoztatott, hogy mi lesz a sorsunk. Miután kiderült, hogy az első körben egyházi státuszt kapunk, erkölcsi dilemmába kerültünk. Hisz a Fidesz–KDNP végül is „jót” tett velünk. A Hit Gyülekezetében alapelv, hogy „jóért rosszal ne fizessünk”. Hogyan lehet a kormánnyal szembeni kritikánkat úgy megfogalmazni, hogy közben ne sértsük meg ezt az alapelvet? Továbbá szerettük volna elkerülni, hogy eszközzé váljunk olyan szervezetek kezében, amelyek valóban nem szolgálnak rá az egyházi státuszra. Mindezek együttes következménye, hogy korábbi esetekhez képest a tiltakozásunk árnyaltabb és óvatosabb volt.

A háttérben folyó egyeztetésekről annyit lehet tudni, hogy a 2010-es parlamenti választások előtt a Fidesz megígérte: kormányra kerülve nem indít politikai-vallási hadjáratot önök ellen, az egyházakat érintő jogalkotási elképzeléseiről pedig érdemben tárgyalni fog a gyülekezettel. Cserébe a Fidesz azt kérte, hogy a Hit Gyülekezete „központilag” ne álljon ki az MDF mellett, bízza a helyi csoportokra, melyik jelöltet és pártot támogatják.

Szeretnék néhány tévhitet eloszlatni. Először is: a Fidesz és a Hit Gyülekezete kapcsolata nem 2010-ben kezdődött, hanem a nyolcvanas évek végén. Nagyjából 1995-ig normális volt a viszonyunk, ami 1998 után, a Fidesz első kormányzása idején kifejezetten feszültté vált. Több mint tíz pénzügyi és gazdasági vizsgálatot indítottak ellenünk, de kivétel nélkül mindegyik esetben kiderült, hogy megalapozatlanok a vádak.

2002-től, amikor a Fidesz újra ellenzékbe került, lassan megint normalizálódott a helyzet: a párt és a gyülekezet szakértői rendszeresen konzultáltak egymással. Ebben nincs semmi rendkívüli, más pártokkal is folytattunk és folytatunk szakértői egyeztetéseket. A Fidesz soha nem kérte tőlünk, hogy legyünk fideszesek.

Ezt nem is állítottam.

Mások viszont azt állítják, hogy paktumot kötöttünk a Fidesszel. Nem igaz. Semmiféle paktumot nem kötöttünk.

És mi van az MDF-fel?

A választások előtt az MDF valóban megkeresett, és valóban kérte a támogatásunkat. A Hit Gyülekezete korábban sem titkolta, ha szimpatizált egy párttal: 1990 és 1998 között nyíltan vállaltuk, hogy az SZDSZ mellett állunk. Ha egyetértettünk volna azzal, amit az MDF képvisel, akkor 2010-ben is nyíltan vállaljuk. Csakhogy az MDF-ben állandóan veszekedtek, szó sem lehetett arról, hogy szövetséget kössünk. A választások után a fejünkhöz vágták, hogy árulók vagyunk. Képtelenség. Nem volt közöttünk szövetség, ezért nem árultuk, nem is árulhattuk el az MDF-et. Vádoltak azzal is, hogy a Fidesz malmára hajtottuk a vizet. Most már elmondhatom: nem csupán a Fidesz, hanem az MSZP is kérte a gyülekezetet, hogy ne támogassuk az MDF-et. Sőt. Ennek érdekében a baloldal nagyobb nyomást próbált gyakorolni ránk, mint a Fidesz.

Tehát a Fidesz és az MSZP egyaránt attól félt, hogy tőle visz el szavazókat az MDF?

Pontosan. Elvileg persze nem volt alaptalan ez a félelem, alakulhatott volna így is. Az MDF csak önmagát okolhatja, amiért végül be sem jutott a parlamentbe.

Hány szavazót képes mozgósítani a Hit Gyülekezete?

Nem szívesen bocsátkoznék becslésekbe, mert még azt gondolná valaki, hogy túlzok. Érje be annyival, hogy százezres nagyságrendről beszélhetünk.

Ha már az imént az SZDSZ szóba került: éppen öntől – a Népszabadságnak 1997-ben adott interjújából – tudjuk, hogy a liberális párt megalakításakor többségben voltak a Hit Gyülekezetének tagjai. Még a Szabad Demokraták Szövetsége elnevezés is a „hitesektől” származik. Aztán 1998 után szakítottak egymással, az SZDSZ mára eltűnt a süllyesztőben. Utólag sem bánja, hogy így történt?

Elindultak olyan folyamatok, amelyekhez nem volt közünk, és amelyekkel egyre kevésbé tudtunk közösséget vállalni. Eredetileg az SZDSZ-ben láttuk a jogállamiság legfőbb letéteményesét. Aztán az évek során az SZDSZ ultraliberális párttá változott. A Hit Gyülekezete erkölcsi szempontból konzervatív értékeket vall. Nem értettünk egyet az SZDSZ drogpolitikájával, az abortusszal kapcsolatos nézeteivel vagy például azzal sem, hogy a jelentős társadalmi elutasítottság ellenére a melegházasságok elismertetését erőlteti. A párt politikája mindinkább ezekre a kérdésekre koncentrált. Személyes konfliktusok is rontották a viszonyt. Hack Pétert a gyülekezethez való tartozása miatt olyan helyzetbe hozták, hogy nem maradt más választása, kénytelen volt elhagyni az SZDSZ-t. Méltatlanul bántak Péterrel, pedig ő remek szakember, és mindig lojális volt az SZDSZ-hez. Talán ez volt az utolsó csepp. Ennek ellenére meggyőződésem, hogy a klasszikus liberális értékek képviseletére nagy szükség van. Hiányzik egy ilyen párt a parlamentből.

A rend kedvéért megkérdezem: kívánatosnak tartja-e a fideszes kormány leváltását?

Mit akar kimondatni velem? Természetesen én is látom, hogy korlátozták a szabadságjogokat, meggyengítették a jogállamot. És gazdasági kérdésekről még nem is szóltam. Ha a Fidesz nem jön vissza középre, mert nagyon is jobbszélre húzódott, ha nem állítja vissza a demokráciát, akkor igen: kívánatos a kormány leváltása.

Lát arra esélyt, hogy a Fidesz képes legyen visszacsinálni – egyúttal elfeledtetni – az elmúlt két és fél évet?

Sok esélyt nem látok rá, de tudja jól, a politikában úgy tartják: soha ne mondd, hogy soha.

Egész megengedőnek tűnik, mármint ahhoz képest, amit az ellenzéki ATV-ben láthatunk nap mint nap. Közben az ATV – áttételeken keresztül – a Hit Gyülekezete tulajdona.

Az ATV balliberális értékeket közvetítő televízió, amelynek jellegén és irányultságán a Hit Gyülekezetének nincs oka változtatni. Egyébként is, ez csak a szerkesztők, a műsorvezetők és a nézők közös akaratából lenne elképzelhető. Nem a Hit Gyülekezete határozza meg az ATV értékrendjét, de az ATV értékrendjében a Hit Gyülekezete is jelen van.

A gyülekezet korábban kacérkodott a gondolattal, hogy pártot alapít. Végképp letettek a tervről?

A jelenlegi egyházi törvény lehetetlenné teszi, hogy egy felekezet pártszerű tevékenységet folytasson. Ha mégis, ügyészségi vizsgálatot kockáztat. Ennek könnyen az lehet a vége, hogy az adott egyházat megszüntetik, vagyonát államosítják. Kimondva ez nincs benne a törvényben, de elképzelhető ilyen értelmezés is. Bármi előfordulhat, és az egyházakról nem a bíróság dönt, hanem az a parlament, amelyben a Fidesznek kétharmados többsége van.

Mit szól Bajnai Gordon zászlóbontásához, a Millával és a Szolidaritással közösen létrehozott Együtt 2014-hez?

Pillanatnyilag mintegy négymillió ember nem tudja, kire szavazzon. Az MSZP képtelen ekkora tömeget megszólítani. Racionális és reális lépésnek tartom az Együtt 2014 megalakítását: mindenkinek, az egész társadalomnak fontos, hogy a „politikai közép” érdeke is minél inkább képviselve legyen. Bajnai Gordon színre lépése mindenképpen örvendetes fejlemény, hisz nem szűkíti, hanem növeli a választási lehetőséget. Hagyni kell, hogy érlelődjenek a folyamatok. Ha kíváncsi rá, egyelőre én is a bizonytalanok táborába közé tartozom, és úgy veszem észre, a gyülekezet tagjainak többsége szintén így van ezzel. A „hitesek” általában érdeklődnek a politika iránt, figyelemmel kísérik az eseményeket. Saját értékrendünk és alapérdekeink szerint, programok és teljesítmény alapján döntjük el, melyik politikai formációt fogjuk támogatni.

A vezető lelkész szerint semmiféle paktumot nem kötöttek a Fidesszel