A gyors döntések rombolnak
– A felsőoktatás minőségbiztosítását jelölte meg fő céljának, amikor elfogadta a Magyar Akkreditációs Bizottság elnöki tisztét. Az új felsőoktatási törvény szerint a tagok, akiknek felét a kormány jelöli, indoklás nélkül visszahívhatók, s a testületben újdonságként a két legnagyobb keresztény egyház képviselői is helyet kaptak. Mennyire korszerű és független ön szerint ez a felállás?
– Az ilyen testületek összetételére Európa-szerte sokféle példa létezik. Van, ahol a parlamenti függőség egyértelmű, hiszen képviselő tagjai is vannak a testületnek. A felsőoktatási törvény szövegében kétségtelenül nem szerepel a független jelző, de a végrehajtási utasítás a MAB-ot már független testületként nevezi meg. Az egyházakat egy képviselő korábban is képviselte, mára azonban nagyon megnőtt az egyházi felsőoktatás jelentősége, ráadásul nem csak a történelmi egyházak tartanak fenn felsőfokú oktatási intézményeket, így a törvényalkotók akarata szerint érthető az egyházi képviselet növekedése. Én a függetlenség terén a legnagyobb feladatot abban látom, hogy miképpen tudja a testület saját döntéseiben megőrizni a szakmai függetlenséget. A magyar „lavór”, vagyis a bírálók merítése nagyon kicsi. Vannak ellenérdekelt egyetemek, léteznek szakmai barátságok és ellenségek. Emiatt oda kell figyelnünk, hogy egy-egy egyetemi tanári pályázat elbírálásakor vagy
– Míg az előző kormányzati időszak alatt egy-egy rendeletet hosszú hónapokig egyeztettek a szakmai szervezetekkel, ma ripsz-ropsz átvernek mindent a testületeken.
– Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes úr korábban elismerte, hogy a kormány törvénykezési aktivitása nagyon gyors, és ilyen sebesség mellett megnő a hibaszázalék is. Az is igaz viszont, hogy a dolgok túlzott elhúzása is öszvérrendeletekhez vezethet. Mi most a doktori iskolákat érintő készülő kormányrendelet ügyében szeretnénk megelőzni a törvényalkotót. Az Országos Doktori Tanács elnökével és néhány tagjával letettünk az asztalra egy kodifikált rendelettervezetet. Ebben hangsúlyozzuk, hogy egy doktori iskolánál az a legfontosabb, milyen minőségű végzetteket bocsát ki, hiszen a magyar egyetemek doktori fokozatát ma a világpiac is értékeli. Persze amikor egy ilyen tervezet bekerül a hivatalba, mindig fennáll a veszélye, hogy a különböző lobbicsoportok széjjelszedik. Reméljük, a változtatások nem érintik a koncepció lényegét, amely a minőséget védi. Amire pedig nagy szükség volna, mert a szeptember elsejétől hatályos felsőoktatási törvény nem szabályozta azt, hogy például olyan főiskola is adhat ki tiszteletbeli doktori címet, ahol egyáltalán nincs is doktori iskola. Ilyen eseményre már szeptember első napjaiban sor került.
– A felsőoktatásban az erős központosítási törekvések mellett brutális pénzkivonás zajlik. Magyarán a piacra lökik ki az egyetemeket, miközben nem engedik, hogy a piac törvényei érvényesüljenek. Hogy tud így a minőség érvényesülni?
– Ha a csökkenő támogatást differenciáltan adják majd a kutató- és a kiváló egyetemeknek, akkor van esély az elit képzések számára. Fűnyíróelv szerint nem szabadna kezelni a kérdést, bár minden egyetemen van pazarlás. Az állam is részben azért vonul ki a felsőoktatásból, mert túlméretezett. Miközben tudjuk, hogy 2020-ra 30 százalékkal kevesebben érettségiznek majd, nincs olyan politikai erő, amely felvállalná, mondjuk, egy főiskola bezárását. Ilyenkor mindig megmozdulnak a helyi erők, amelyek ezt megakadályozzák.
– Mit szólt ahhoz a műszaki és természettudományok irányába történő mechanikus irányváltáshoz a felvételi keretszámokban, melyet anélkül hajtottak végre, hogy az alsóbbrendű oktatásban elvégezték volna az ehhez szükséges reformokat? A sok leíró, magolást igénylő anyaggal már a harmadik elemiben megutáltatják a nebulókkal a reáltárgyakat. Ki fog így reálszakot választani?
– Ez valóban gond, hiszen kísérletezés nélkül nem tudják felkelteni a gyerekek érdeklődését. Csakhogy arra a jelenségre, hogy senki nem ment fizika- vagy kémiatanárnak, miközben másutt túlképzés volt, pánik lett úrrá a döntéshozókon. Ezt a merev váltóátállítást azonban én is szerencsétlennek érzem, ami visszaüthet. Egyre gyengébb felkészültségűek kerülhetnek a reálszakokra, ami tovább rontja az oktatás minőségét. Ehhez az is hozzátartozik, hogy sajnos ma a fiatalok döntő hányada úgy választ életpályát, hogy nem tudja, milyen igény lesz a szakmájára a piacon.
– Azt viszont tudják, hogy ha itthon nem lehet ingyen és hallgatói szerződéssel való lekötöttség nélkül tanulni, elmennek külföldre. És vélhetőleg nem a legrosszabbak, akik tudják, hogy külföldön a tanulás mellett vállalt munkából el is tudják tartani magukat, míg idehaza nem. A közgazdász és jogász szakokat ugyanakkor csak a módos családok gyerekei engedhetik meg maguknak. Hová vezet ez?
– A Magyar Rektori Konferencia elnökével értek egyet, aki szerint nem volt szerencsés ilyen drasztikusan belenyúlni a rendszerbe, még akkor sem, ha tudjuk, hogy egyrészt legalább 30 százalék azoknak a hallgatóknak az aránya, akiknek semmi helyük nem lenne a felsőoktatásban, másrészt nálunk a legmagasabb, 40 százalékos az uniós országokon belül a tandíjmentesség aránya. Csakhogy a gyors döntések mindig rombolást jelentenek. Ahogy 1848-ban is, amikor két vonulat létezett, Kossuthé, aki forradalmat akart, és Széchenyié, aki reformot. Én reformpárti vagyok, mert a reform tovább építkezik, míg a forradalom először rombol.
– Ön a Professzorok Batthyány Körének is tagja. Az itt tömörült tudósoknak mindez tetszik?
– Nem, de itt is vannak „héják és galambok”. A körön belül sokféle konzervatív, sőt liberális nézet is megnyilvánul. Vannak, akik állandóan valamiféle állásfoglalást szeretnének kicsikarni, mások meg ritkábban, de lényeges dolgokhoz akarnak hozzászólni. Én az utóbbinak vagyok a híve.
– Ön tudományos pályájának jelentős részében a mezőgazdasági biotechnológia élharcosa volt, most pedig tudományos nézeteivel meglehetős politikai ellenszélbe került. Míg 1998-ban még az első magyar géntechnológiai törvény előkészítésének egyik irányítójaként, a géntechnológiai biztonság szabályozásának szakértőjeként szerepelt, nemrég egy GMO-ellenes hozzászólás címe az Akadémia folyóiratában, akár egy bűnügyben, egyenesen Balázs Ervint és társait említi. Ahol a géntechnológiát alkotmányos szinten tiltják, nehezen várható el tudományos szabadság.
– Bár az alaptörvénybe az utolsó pillanatban egy módosító javaslattal becsempészték a GMO-tiltásról szóló mondatot, nem akarok Galilei-féle hitvitákba bonyolódni, és nem szeretném bizonygatni az embereknek, hogy a Föld gömbölyű és forog. Akik meg mertek szólalni a génmódosítás mellett, azokkal szemben retorziókat is alkalmaztak. A technológiát mégis jó és modern módszernek tartom, és amióta 1996-ban bevezették, egyetlen hiteles adatot nem sikerült felmutatni ellene sem egészségügyi, sem környezetvédelmi téren, pedig 15 év már nem kis idő. Az egészségkárosodott patkányokról szóló legutóbbi francia kísérletsorozatról is kiderült, hogy szakmailag megalapozatlan, és sejthető, hogy ezen eredmények médiakampánya az Európai Bíróság döntésére született reakcióként, mely kimondta, hogy az unióban elfogadott szabályozásnál szigorúbbat nem lehet bevezetni. A fejlődő országok genetikailag módosított terményeinek vetésterülete eközben elérte a fejlett országokét, és tovább nő. Innen hozzák be hazánkba is a génmódosított szóját és takarmánykukoricát, miközben a magyar gazdálkodók nem alkalmazhatják a technológiát. Ez meglehetősen furán értelmezett versenyegyenlőség.
