A bécsi újságíró által hivatkozott Cliff-tanúvallomás állítólag közel ezeroldalas, ebből alig száz olyan van, amelyben valamilyen utalás szerepel Magyarországra vagy magyar szereplőkre. A Népszabadság megszerezte ezeket az oldalakat. A különböző feljegyzésekkel, emlékeztetőkkel alátámasztott tanúvallomás részletesen beszámol a különféle, Landonhoz és Pouillyhoz kötődő cégek működéséről és terveiről; így például a magyar vadászgépbeszerzésben játszani kívánt szerepükről is.

Az egyik iratból az tűnik ki, hogy a magyar szerződés sikerdíjának mozgatásában a Prefinor, a Broadman és a Promanex nevű offshore cégek jutottak vagy juthattak szerephez. Az egyik Prefinor-emlékeztetőben például – amely 2001 októberében készült, alig egy hónappal a magyar döntést követően – az szerepel, hogy a magyar Gripen-szerződés kapcsán a lobbistáknak 180 millió osztrák schilling kiadása keletkezett, amelyet „harmadik félnek” kellett kifizetniük, összesen öt különböző szereplőnek.

Hogy ők kik, nem szerepelnek a vallomásban. Az is kiderül azonban, hogy a Prefinor sikerdíját meg kívánják emeltetni, köszönhetően annak, hogy lízingelés lett a végső döntés, nem pedig vásárlás. Egy másik részletben ez olvasható Mark Clifftől: „Ahogyan a Foxbury, úgy a Prefinor is kötött egy szerződéses megállapodást a BAE Systemsszel a Red Diamondon keresztül. A Red Diamond egy Virgin-szigeteki offshore cég, amelyről mindig is tudtam, hogy a BAE felügyelete alatt áll. A megállapodás arról szólt, hogy a Prefinor sikerdíjként jutalékot kap a beszerzési megállapodások összértékéből, ha a BAE lesz a győztes (jelen esetben kezdetben Magyarországon).

Ez a sikerdíj feltehetően a Gróf lobbitevékenységének a jutalma” – fogalmazott a brit hatóságon tett tanúvallomásában Mark Cliff, aki egyébként a hivatkozott szerződést a Prefinor részéről ellenjegyezte. Egy másik vallomásrészletben (ez pontos dátumot nem jelöl meg, így nem tudni, melyik időszakról vagy országról szól, de a gyakorlatot illetően meglehetősen konkrétan) így fogalmaz: „Ezen a találkozón esett szó a harmadik félnek való kifizetésekről. A Gróf megadta, hogy hány ilyen kifizetést kell eszközölnie a Prefinornak a siker érdekében. Elmondta, hogy mennyi pénzt és hány »harmadik félnek« kell átadni.

A kézzel írt feljegyzésemben erről azt írtam: a harmadik felek nem cégek, hanem »emberek«. Úgy tűnt, hogy a Gróf és a BAE-vezetők szabad kezet adtak a pénz útját illetően, csak azt akarták, hogy minimalizáljuk a papírmunkát, vagyis hogy elrejtsük ezeket a kifizetéseket”. Cliff ezzel együtt aggódott, hogy Landon hitelessége csorbulhat ezen kifizetések visszavezethetősége miatt. Egy újabb részlet így szól: „Summersnek ugyanazok voltak az aggodalmai, vagyis a Tábornok védhetősége. Ha például valaki Magyarországon eddig egy középszerű házban élt és hirtelen Rolls-Royce-szal kezd el furikázni, az emberek esetleg nyomozni kezdenek, és visszakövetik a bankszámláján, honnan érkezett a pénz”.

Egy 2002 májusában keltezett feljegyzés alapján pedig Cliff azt mondja a tanúvallomásában: „ezt követően a Gróf közölte, hogy egy 300-500 ezer dollárnyi kifizetést kell eszközölni két csoportnak, a cseheknek és a magyaroknak.” De további utalások is találhatóak a közel ezeroldalas vallomásban arra, hogy voltak magyarországi pénzmozgások. „Azt hiszem ez a kifizetés a magyar szerződéshez kapcsolódik. A BAE közölte, hogy nem tud többet fizetni a Prefinornak, mert ennek a kapcsolatnak így vége. A kezdeményezés, hogy találjunk új fizetési útvonalakat a Gripen érdekében, szintén a BAE-től érkezett”.

Kérdés, hogy a magyar ügyészség meg kívánja-e ismerni például Mark Cliff teljes tanúvallomását, és be kívánja-e kérni a Gripen-ügyben feltehetően további, nyilvánosságra még nem került – vélelmezhetően magyar vonatkozásokat is tartalmazó – adatokat is a britektől. A magyar ügyészség ugyanis eddig azt közölte minden ezzel kapcsolatos megkeresésre: ők a társszerveknek (legyenek svédek vagy britek) jelezték, hogy várják a magyar érintettségre vonatkozó adatokat, eddig azonban ilyet nem kaptak. Megkerestük a brit korrupcióellenes hivatalt, amely előtt Mark Cliff a hivatkozott tanúvallomást tette.

David Jones, az SFO sajtófőnöke a Népszabadság kérdésére elmondta: a brit hatóság elsősorban Mensdorff-Pouilly szerepét vizsgálta az ügyben, és a nyomozás végén vádat is emelt az osztrák férfi ellen. A vádat azonban végül visszavonták, miután a BAE Systems alkut kötött. A BAE által elkövetett szabálysértések kapcsán így „hivatalosan nem történt korrupció”. David Jones a Népszabadságnak hozzátette: az SFO-nek ezért nincs mondanivalója, részükről az ügy lezárult. Így arra a kérdésünkre sem kívánt érdemben válaszolni, hogy a magyar hatóságok ismerik-e Cliff tanúvallomását és az azt alátámasztó egyéb információkat, kérték-e valaha azok megismerését, illetve ha kérnék, a britek készek-e a teljes iratcsomagot átadni vagy sem.

Ehhez kapcsolódik még, hogy David Jones lapunk kérdésére korábban egyértelművé tette, hogy a Mensdorff-Pouillyval szembeni, 2010. január 29-én megtett vádemelésben azt fogalmazták meg: „az osztrák lobbista 2002 és 2008 között korrupciós összegeket adott cseh, osztrák és magyar köztisztviselőknek, kormányzati kapcsolattartóknak a BAE Systems előnyhöz juttatása érdekében”.

Félő volt, hogy hivalkodnak a pénzzel

Részlet Mark Cliff vallomásából: „A 2001. október 3-i találkozón közölték velem, hogy bizonyos személyek kifizetéseket fognak kapni a Gró ól. Később valaki azt mondta – már nem tudom, hogy ki –, hogy a Gróf arra hívta fel a figyelmet, hogy ezek a »harmadik felek« még nemigen kaptak ekkora mennyiségű pénzt, és félő, hogy hivalkodó módon fogják elkölteni, ami felhívhatja mások figyelmét is ezekre a hatalmas összegekre. Következésképp meg kell őket tanítani arra, hogy nem szabad kimenniük és venniük egy Mercedest, ha eddig Trabantot vezettek vagy akármi ilyesmit. Persze én nem értettem, hogy ha legális úton kapják a pénzt, akkor miért ne költhetnék arra, amire akarják. Azt beszéltem meg Güntherrel, hogy meg kell tanítani ezeket az embereket erre. Komolyan feltételezem, hogy ezek a beszélgetések olyan kifizetésekről szóltak, amelyek olyan emberekhez mentek, akik valamilyen módon kötődtek a döntéshozatali folyamathoz. Olyan pénzekről volt szó, amelyekkel kapcsolatban volt egy olyan elvárás, hogy lehetőség szerint maradjanak titokban. Nekem ezek az emberek magyaroknak és cseheknek tűntek…”