Bős 20: Időzített bomba

A bősi vízerőmű a szlovák nemzeti öntudat egyik pillére – hirdeti a zsilipkamrák irányítótornyának talapzatán elhelyezett márványtábla. E héten, a Duna elterelésének huszadik évfordulóján főleg a politikusok arca ragyogott: büszkén ismételgették, hogy a két évtizeddel ezelőtti aggodalmak, riogatások és katasztrófa-forgatókönyvek közül semmi vált valóra, hiszen a (cseh)szlovák szakemberek és az ipar e műremeke azóta zavartalanul üzemel, és ma Szlovákia áramszükségletének több mint egytizedét termeli, méghozzá környezetkímélő eszközökkel.

Árnyaltabb elemzéseket adtak közre az évfordulón a szlovákiai környezetvédők és más szakemberek. Mikulás Huba neves szlovák tudós a pozsonyi Új Szónak nyilatkozva időzített bombának nevezte a bősi erőművet: „A felvízcsatornában lerakódó, káros anyagokat tartalmazó hordalékkal máig nem tudnak mit kezdeni, ami egyre nagyobb gondot jelent majd. A létesítmény két-három évtized múltán üzemképtelen lesz, s nem kizárt, hogy akkor teljesen leáll” – mutatott rá a szakember.

Tuba Lajos, a somorjai Fórum Régiófejlesztési Központ munkatársa a csallóközi Doborgaz és Bős közötti ártéri erdők lassú pusztulására, illetve átalakulására hívta fel a figyelmet. – Évekkel ezelőtt főleg tavasszal vizet engedtek az ágrendszerbe, ám a környéken hétvégi házakat felhúzó, jórészt pozsonyi lobbi ezt megakadályozta, emiatt már csak nevében maradt meg a dunai tájvédelmi körzetnek (CHKÚ Dunajské Luhy) ez a szakasza. Két tó létesült Bodakon (Bodíky) és Vajkán (Vojka), ahol a víz állaga miatt az elmúlt években már többször is megtiltották a fürdést – közölte.

Tuba értelmetlen beruházásnak tartja a közeli, körtvélyesi (Hrusov) tározót is, hiszen az erőmű nem innen, hanem a felvízcsatorna főmedréből kapja a vizet. – Mára a tározó csaknem teljesen megtelt hordalékkal, ahol a balesetveszély miatt már vízisízni vagy csónakázni sem ajánlott – tájékoztatta lapunkat az ismert szakértő. Szlovákai és magyarországi környezetvédők az elmúlt években „menteni a menthetőt” elv alapján több tervet dolgoztak ki elsősorban a szigetközi és a csallóközi természet megóvása és revitalizálása, nem utolsósorban pedig az itteni lakosság életminőségének javítása érdekében.

Többek között három nyitható hajózsilippel és hallépcsővel ellátott fenékgát megépítését javasolják. Több helyen pedig meanderezést, vagyis a kanyargósabb meder kiépítését, a felső-csallóközi ágrendszer legalább egy részének a visszaállítását. Tuba Lajos szerint ha csak a két ország szakemberein múlnának a további lépések, akkor belátható időn belül környezetkímélő, hosszú távon is megnyugtató megoldások születhetnének. – Ám ahhoz, hogy végre előbbre lépjünk, politikai döntések kellenek, azokat pedig nem sikerült kivajúdni, mert még mindig nemzeti elfogultságok, és nem pedig a két szomszéd ország valós érdekeit szem előtt tartó szakmai szempontok a mérvadók.

Így aztán dunai kormánybiztosnak lenni mindmáig nyugodt megélhetést jelent. A döntéshozók kompromisszumképtelensége miatt többen innen mentek nyugdíjba. Ez a helyzet sajnos még sokáig így maradhat az újabb tárgyalási forduló megkezdése s az ilyenkor már szokásos további fogadkozások ellenére – tette hozzá keserűen. A mostani évforduló kapcsán Július Binder azt fejtegette, hogy az Európai Unió elsősorban a Duna hajózhatósága miatt belátható időn belül arra fogja kötelezni a magyarokat, hogy építsék meg a vízlépcső alsó szakaszát, ami szerinte számukra is előnyös lenne.

– A jelenlegi állapotok miatt a magyarok csak veszítenek – vélekedett a vízerőmű szlovák atyjának nevezett nyugalmazott szakember, aki éveken át ugyancsak kormánybiztos volt.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.