Bőstörténet
Az első nyilvános vita 1983 februárjában a Rakpart Klubban zajlott le, illetve zajlott volna, de a vízügy képviselője nem jelent meg. E beszélgetés után alakult meg a Bizottság a Dunáért, az 1984 augusztusában létrejött és 1985-ben alternatív Nobel-díjjal kitüntetett Duna Kör elődje. 1983 júniusában az MSZMP politikai bizottságában is összecsaptak a vízlépcső pártolói és ellenzői. A pb állásfoglalást kért az Akadémia elnökségétől. Az MTA 1983 végén az építkezés végleges leállítását, de legalább az elhalasztását javasolta.
Ekkor letiltották a vízlépcsővel kapcsolatos nyilvános vitákat, egy ideig sem pró, sem kontra nem jelenhetett meg a vízlépcsőről semmi. Az Akadémia álláspontjáról a közvélemény 1988-ig nem értesülhet. A vízlépcsővel csak a második nyilvánosság foglalkozott, a Beszélő 1984. februári 9. számától kezdve rendszeresen. A Duna Kör hírei címmel füzetsorozat is megjelent. Közben a vízlépcső terveit kidolgozó hatóságok az ellenérvek képviselőinek kizárásával elkészíttették a hivatalos hatástanulmányt. A pb 1985 derekán véglegesen a vízlépcsőrendszer megépítése mellett döntött.
A pártállami sajtó nagy erőkkel propagálni kezdte a tervezett létesítményt, s annak minden kritikáját kitiltották a nyilvánosságból. A Duna Kör által meghirdetett tiltakozó sétát is le kellett fújni 1985 februárjában, és a rendőrök bántalmazták a lefújás ellenére megjelent sétálókat. A Dunával foglalkozó civil egyesületek bejegyzését egészen 1988-ig megtagadták. 1986 januárjában Bába Iván, Csoóri Sándor, Donáth Ferenc, Kis János, Mécs Imre és Vargha János az Elnöki Tanácshoz írt levelükben népszavazás kiírását kezdeményezik.
A kezdeményezéshez több mint tízezer aláíró csatlakozott. Ez volt kiemelkedően a legszélesebb körű tiltakozó akció 1956 és a rendszerváltás között. 1988. május 27-én tartották kb. háromezer résztvevővel az első engedélyezett demonstrációt a vízlépcső ellen. Szeptember 12-én már több tízezer ember követelte a parlament előtt az építkezés leállítását. Az új, ún. „alternatív szervezetek” (BZSBT, MDF, Fidesz, SZDSZ stb.) a következő időszakban számos rendezvénnyel, akcióval lépnek fel a vízlépcső ellen.
A kormány felgyorsítja a munkálatokat, igyekszik kész helyzetet teremteni. Október 7-én a képviselők név szerint szavaznak a vízlépcsőről. 387 képviselő (köztük Pozsgay Imre) arra szavaz, hogy változatlan formában (tehát a minden komoly szakember szerint katasztrofális csúcsrajáratással együtt) folytassák a vízlépcsőrendszer kiépítését. Betiltják, majd bemutatják Csillag Ádám 1984 és 1988 között készült, drámai erejű dokumentumfilmjét, a Dunaszauruszt, melyben megszólalnak az elhallgattatott szakértők.
A tiltakozássorozat hatására 1989. május 13-án felfüggesztik az építkezést, és az MTA ad hoc bizottságának jelentése (az ún. Hardi-jelentés) alapján október 31-én az Országgyűlés úgy dönt, hogy Magyarország végképp eláll a vízierőmű-rendszer megépítésétől. Csehszlovákia kilátásba helyezi a Duna egyoldalú elterelését, az ún. C-változat megépítését. Ezt a fenyegetést sokáig sem a Duna Kör, sem az Antall-kormány nem tekintette komolynak.
1992 júniusában, amikor már nyilvánvaló volt, hogy Csehszlovákia valóban el fogja terelni a Dunát, az Országgyűlés hatályon kívül helyezte az 1977-es szerződést. Októberben az elterelés megtörtént, beindították a bősi erőművet. A hágai Nemzetközi Bíróság 1997 szeptemberében elítélte Magyarországot is az államszerződés egyoldalú felmondása miatt és Csehszlovákiát is a bősi erőmű egyoldalú üzembe helyezése miatt. A bíróság megállapodásra ítélte a két országot.
1998. február 27-én Pozsonyban parafálták a magyar–szlovák keretmegállapodást, melyben Magyarország vállalta egy gát megépítését a Dunakanyarban. A megállapodás híre hatalmas felháborodást váltott ki. Valamennyi rendszerváltó erő úgy tekintette ezt a puccsszerűen, a nyilvánosság kizárásával megkötött egyezményt, mint a rendszerváltás egyik fontos konszenzusának a felborítását. A Horn-kormány jelentős részben ebbe bukott bele. Február 29-én negyvenezren tüntettek a Kossuth téren a gát ellen. Az SZDSZ bejelentette, hogy kilép a kormányból, ha a megállapodást nem vonják vissza. Visszavonták.
Megállapodás azóta sem született. A Fidesz 2010-es győzelme után a kormánypárti Demokrata című hetilap több cikket is közölt (2010. november 17., december 1.) arról, hogy a vízlépcső(k) megépítése nemzeti érdek, és ezektől eddig is csak a nemzetellenes baloldal ármánykodása fosztotta meg a nemzetet.
