− Nemrég Kajászón a gazdák jelképesen földet foglaltak. Törvénytelennek tartják, hogy ők nem nyertek az állami földhaszonbérleti pályázaton, de mások könnyedén befutottak.

- Áttételesen hallottam róla, bár azt nem tudom pontosan, hogy a földfoglalás hogyan értelmezhető.

− A helyi gazdák így próbálták a hatalom tudtára adni, hogy nem értenek egyet a pályázat eredményével.

− Mint bárhol, Fejér megyében is azonos módon, azonos eljárásrend és bérleti szempontok szerint történt a pályázatok elbírálása. Ennek megfelelően született döntés arról, hogy kivel kötünk bérleti szerződést. Ami a jelképes földfoglalást illeti: ha valaki rámegy olyan területre, amely az állam tulajdona, és haszonbérlő jogosult használatában van, akkor a büntetőjogi és más következményeit viselnie kell.

„Mi nem felelünk azért, amit egy adott pályázó mond vagy tesz” FOTÓ: TEKNŐS MIKLÓS

− Miért pont Fejér megyében kezdődött a pályáztatás?

− Nincs különösebb indoka. Aszerint kezdtük a pályáztatást, hogy hol, mely területeken vannak jogilag rendezett területek. Kezdhettünk volna máshol is.

− Mégis itt kezdtek, hamar ki is osztották a földeket, és Ángyán professzor tanulmánya szerint ott történt a legtöbb gyanús eset.

− Én nem tudok gyanús esetről. Szűk körből kiragadott számokkal, statisztikákkal a pályáztatási szisztéma eredményességét és a szabályosságát nem lehet jellemezni. Eddig több mint 1200 szabályosan lefolytatott pályázat eredményét közöltük. A megpályázott területek háromnegyede magánhaszonbérlőkhöz – családi gazdálkodókhoz, őstermelőkhöz, vállalkozókhoz – került. Vissza kell utasítanom, hogy a pályázati rendszer nagyüzempárti, vagy nem a kormány által meghirdetett haszonbérlői kört preferálja. A jogi személyek közt is sokan vannak olyanok, akik családi gazdálkodók, apa, anya és két gyerek foglalkozik földműveléssel, csak úgy ítélték meg, hogy társasági keretek között gazdálkodnak tovább. Azt gondolom, a haszonbérletek körüli ügyeket túldimenzionálják. Hatvanötezer hektár állami föld aránylik az ország teljes mezőgazdasági területéhez. Ez alig több, mint egy százalék. A kárpótlást követően a termőföld kilencven százaléka magántulajdonban van Magyarországon.

− Ennek ellenére sokan úgy érzik, kijátszották őket, és a saját falujuk határában nem tudtak nyerni, mert mások – idegenek – a kapcsolataik révén befutottak. Ez nem tetszik nekik.

− Ez nem tetszés vagy nemtetszés kérdése. Minden pályázó ugyanazt a pályázati csomagot és feltételrendszert kapja kézhez. Sokan belekötöttek abba, hogy nem helyiek nyerték el a földeket. A „helyben lakó” fogalmát a termőföldről szóló törvény határozza meg. Ez sem azt mondja ki, hogy helyben lakó kizárólag az, aki az adott település belterületén lakik, hanem az, aki adott távolságra, a föld fekvése szerinti közigazgatási határ körzetén belül van. Ez húsz kilométer.

− Csakhogy a borsodi mezőségi földek esetében az egyik legnagyobb nyertes, Kanyok Attila a Fidesz korábbi tiszaújvárosi polgármesterjelöltje, a megyei közgyűlés elnökének korábbi kampányfőnöke néhány nappal a pályázati határidő lejárta előtt tette át cége székhelyét Mezőcsátra. A „székhelye” egy romos, lakatlan ház volt, rozsdás kerítéssel...

− Van egy szabályrendszer, s nekünk aszerint kell eljárnunk. Mi nem vagyunk törvényalkotók, sem nyomozó hatóság. Már meghirdettük a második s a harmadik pályázati kört: a feltételek változatlanok, van egy jóváhagyott szabályrendszer, amely a kormány részéről továbbra is fennáll. Csak az állattenyésztési megkötés szigorodott: immár a szerződés teljes időtartamára, azaz nem öt, hanem húsz évre vonatkozik. Nekünk ezt a szabályrendszert kell figyelnünk, s ez alapján fogja majd a vagyonkezelő ellenőrizni, hogy a nyertesek betartják-e az abban vállaltakat.

− Vidéken a gazdák már most azt mondják, hogy ez az ellenőrzés nem lesz túl szigorú, hisz erre nincs megfelelő létszám. Már most hallani olyan feltételezésekről, hogy „vándormarhák” indulnak majd el egyik földről a másikra, hogy az ellenőrzések idejére igazolni lehessen az állatállományt. Előfordulhat az is, hogy a csordák csak papíron léteznek.

− Az apparátusunkban jelenleg 145-en dolgoznak. Minden megyében van egy osztályunk, amely a helyi feladatokat végzi. A Nemzeti Földalapkezelő Szervezet közvetlenül a miniszter alá tartozik. Ez év augusztusában módosította a vidékfejlesztési miniszter a szervezetünket, és létrejött a tulajdonosi ellenőrzéseket végző osztály. A létszámunkat hamarosan bővítik, ami növeli az ellenőrzés hatékonyságát. A vidékfejlesztési tárcán belül pedig már most is léteznek ellenőrzésre létrehozott szervezetek, amelyekkel együttműködünk. Az állattartás ellenőrzésére pedig már ma is léteznek olyan azonosító jelek és nyilvántartások, amelyekkel egyedekre bontva nyomon követhető az állatok sorsa.

− Van egy törvény, mely szerint Magyarországon egyetlen gazdálkodó sem birtokolhat 1200 hektárnál nagyobb földterületet, s ebbe bele kell érteni mind a bérelt földeket, mind a saját tulajdont. Ám azt nem zárja ki, hogy rokonaival karöltve ne hágja át ezt a korlátot: ezt láttuk a felcsúti polgármester, Mészáros Lőrinc esetében, aki feleségével és testvérével 1327 bérelt hektár fölött rendelkezik. Ráadásul „tarolt” is a pályázaton: amelyik földtagért elindult, meg is nyerte.

− Ismét utalnom kell arra a szabályrendszerre, amely alapján a Nemzeti Földalapkezelő Szervezet eljár az állami földek bérbeadásakor. Mi nem írhatjuk felül az abban foglaltakat. S ebben csupán az egyenes ági rokonok – például a szülők és a gyerekek – számítanak olyan családtagoknak, akik együttesen nem birtokolhatnak 1200 hektárnál többet. Az önök által megnevezett pályázatokat is megvizsgáltuk, ellenőriztük, az összeszámítandó területek 1103 hektárt tesznek ki, azaz a szabályoknak megfelelnek.

− Az NFA háza tájára is „becsapódott” rokonsági bomba: az ön helyettesének, Nagy Jánosnak az unokaöccse egy Fejér megyei pályázaton nyert. Nem tartja ezt összeférhetetlennek?

− Újra csak azt tudom mondani: a számunkra előírt jogszabályrendszer alapján ez nem törvénysértő.

− Aha. Amikor visszavonnak már kiírt pályázatokat, akkor mi történik a háttérben?

− Számos esetben a földhaszonbérleti pályázati kiírások után jutnak tudomásunkra olyan körülmények, amelyek a pályázók számára is hátrányosak. Például jogvita terheli az adott földtagot, esetleg vízhasználati, öntözési szerződések nem tisztázottak, vagy szántóként tartanak nyilván legelőt, esetleg fordítva. Olykor az is előfordul, hogy mi hibázunk, mert nem tisztáztunk fontos jogi részleteket. Hatvanötezer hektárnyi földnél ez előfordulhat. Ilyenkor a legtisztább, ha visszavonjuk a pályázatot, orvosoljuk, rendezzük a jogi helyzetet, majd újból kiírjuk azt.

− Kabán is ez történt? Ott négy nagyobb, nem helyi gazdálkodó nyert – többségük valamilyen módon kötődik a kormánypárthoz –, ám a gazdák felháborodására visszavonták a kiírást. Később Bodó Sándor fideszes országgyűlési képviselő közleményt adott ki, amelyben örömmel tudatta, hogy mégis tizenhat helyi gazda kapta meg a földeket. Közben mi történt? Hisz nem volt új pályázati kiírás.

− Mások közleményeit nem tisztünk kommentálni. A politikai hovatartozását pedig senkinek sem firtatjuk, mi szakmai szervezetként járunk el. Tény, hogy visszavontuk a korábbi pályázatot, mert ezeket a földeket is vízjogi vita terhelte. Ha ezt tisztázzuk, új pályázatot fogunk kiírni.

− Vagyis ez nem lefutott ügy?

− Jómagam az NFA döntéseiért felelek: mi még nem írtunk ki új pályázatot ezekre a földterületekre, így nem hirdethettünk nyerteseket sem.

− A pályázati eredmények részletei miért nem nyilvánosak? Sok félreértést lehetne tisztázni, ha ezeket átláthatóvá tennék.

− Számunkra a törvény nem ír elő ilyen tájékoztatási kötelezettséget, a közérdekből nyilvános adatok körét szabályozza, s mi ez alapján adjuk közre az információkat, sem többet, sem kevesebbet. Ha két magánszemély vagy akár egy magánszemély és az állam között létrejön egy szerződés, a felek meghatározhatják, hogy abból mi a nyilvános. Esetünkben a bérleti jogviszony része egy üzleti terv – ez nem tartozik a versenytársakra.

− Csakhogy itt nem magánvagyonról, hanem közvagyonról szó, amely az államé, vagyis minden magyar állampolgárnak köze van hozzá. Mégis, ezt a fajta pályáztatási rendszert „titkok” lengik körül.

− Az állami vagyon esetében sem következik az, hogy ab ovo minden nyilvános. Elég, ha csak a földnyilvántartási rendszerre utalok: ott sem minden képezi a közhiteles nyilvántartás részét. Egy adásvétel vagy csere ténye megjelenik az adatok közt, de az arra megkötött szerződés nem.

− De nincs jogorvoslati lehetőség a rendszerben, a vesztes nem fellebbezhet...

− Miután nem vagyunk hatóság, ezért ilyen lehetőség nincs. Mi a polgári törvénykönyv jogszabályai szerint kötünk szerződést azzal, aki megnyerte a pályázatot.

− Azt miért nem lehet megtudni, hogy hányan váltották ki a pályázati anyagot?

− Miért lenne ez fontos?

− Kiderülne, mennyire „kelendő” egy terület, mekkora ott a földéhség, s hányan csalódtak végül.

− Ha százan pályáznak egy földdarabra, akkor kilencvenkilenc ember vesztesnek érzi magát. Mi általánosságokban el szoktuk mondani, hogy egy-egy területen milyen volt a pályázatok eredménye, de egyet nem tehetünk: konkrét pályázatokról nem nyilatkozhatunk. A törvény ugyanis erre nem hatalmaz fel bennünket.

− Ehhez képest volt pályázó, aki azzal dicsekedett, hogy nyert, s hozzátette, egyedüliként indult a versenyben. Ő honnan tudhatta meg, hányan voltak, ha ez az adat is titkos?

− Ezt nem tudom, tőle kellene megkérdezni. De hadd szögezzem le: mi nem felelünk azért, amit egy adott pályázó mond vagy tesz, legyen szó akár nyertes, akár vesztes indulóról. Ha ez a nyilatkozat sérti a mi érdekeinket, akkor természetesen megtesszük a megfelelő lépéseket.

− Tettek már ilyen „lépést”?

− Volt már, hogy gondolkodtunk rajta, de nem indítottunk eljárást, mert nem okozott nekünk olyan érdeksérelmet, amely ezt indokolta volna.

− Sokan – gazdák, agrárszakértők, egyetemi tanárok – megfogalmazták félelmeiket, hogy a földhaszonbérleti pályáztatás csupán az első lépcsőfoka egy új földosztásnak, s azért van ilyen tülekedés az állami földekért. A jelenlegi bérlőkből elővásárlási joggal akár tulajdonosok is lehetnek.

− A földtörvény vitája most kezdődik a parlamentben, így ma még nem tudni, hogy végül milyen feltételekkel fogadják azt el. Most annyit mondhatok: a haszonbérleti pályázati feltételekben nem szerepel elővételi jog, a mostani szabályok nem adnak lehetőséget rá, hogy az állami földek ilyen módon magántulajdonba kerüljenek.