A nyomozás során a koronatanúnak számító Balogh Zsoltot többször is meghallgatták egy-egy ügyről. Hagyó Miklós észrevételeiben kimutatta, hogy ahányszor vallott a negyedrendű vádlott, annyiféleképpen mondta el a történteket.

Hagyó Miklós felolvas – Antal Attila hallgatja

A kétszer 15 millió forintos megvesztegetési pénz eredetéről, átadásáról például legalább háromféle verzió szerepel a nyomozati anyagok közt. Balogh Zsolt többféleképpen adta elő, miként ismerkedett meg L. Márkkal, a Synergon Nyrt. vezetőjével, akitől állítása szerint az összesen 30 millió forint kenőpénz származott. Az első vallomásában még nem szerepel, hol ismerkedtek meg, de az már igen, hogy L. pénzt ajánlott, ha cége elnyeri a BKV informatikai rendszerének üzemeltetésére szóló megbízást. A második vallomás szerint egy kávézóban találkoztak. A harmadik verzió nem is vallomásban, hanem a Magyar Nemzetnek adott interjúban szerepel, amit a választási kampány idején adott: eszerint a 15 millió forintot a BKV-nak a Hagyóhoz közel álló vezetői szedték össze azoktól a külső cégektől, amelyekkel kapcsolatban álltak.

Hagyó felhívta a figyelmet arra is, hogy az első 15 milliót nem Balogh, hanem vallomása szerint L. Márk adta át neki. Az elsőrendű vádlott szerint azonban nem stimmelnek a dátumok: a Synergon Nyrt. e magyarázat szerint azért adta volna a 15 milliót, hogy megnyerjen egy csaknem 30 milliárdos megbízást. Balogh vallomása szerint L. Márk azután adta át a pénzt, miután megkapott egy kisebb, mintegy 300 milliós szerződést. Csakhogy, ha ez így volt, akkorra – abban az időpontban, mikor átadta volna a pénzt Budapesten – Hagyó már nem volt a fővárosban, hanem elment egy hathetes túrára, az úgynevezett Szent István Vándorlásra.

Balogh egyik vallomása szerint ezen a túrán, a Hévízi-tó közepén igazolta vissza neki Hagyó, hogy megkapta a pénzt. No, de ha így volt, akkor miért vallotta azt Balogh, hogy 2009-ben, amikor ő már nem volt a BKV vezetője, azért ő adta át a nokiás dobozban a második 15 milliót, mert nem bízott meg L. Márkban, akitől szerinte az újabb 15 millió is származott. Arra a kérdésre, miért adott volna L. Márk további 15 milliót Balogh­nak, aki akkor már nem volt döntési pozícióban a BKV-nél, Balogh azt vallotta: L. Márk szerette a kapcsolatait ápolni, erre nem sajnálta az időt és a pénzt. De miért aggódott Balogh, hogy L. Márk nem adja oda a pénzt, tette föl a kérdést Hagyó Miklós, ha akkor igazat mondott, amikor azt állította, hogy maga Hagyó igazolta vissza neki a Hévízi-tóban, hogy megkapta a 15 milliót? De a legfurcsább, mondta Hagyó Miklós, hogy a nyomozó hatóság, aki Balogh Zsoltnak ezekre a vallomásaira alapította az őellene emelt vádat, egyetlenegyszer sem hallgatta ki az állítólag 30 millióval vesztegető L. Márkot – sem tanúként, sem gyanúsítottként.

A bíróság ismertette a fényképfelismerés eredményét. Balogh Zsolt három sorozat fotóból egyetlen alkalommal sem ismerte fel Hagyó Miklós volt barátnőjét, akiről azt állította: jelen volt, amikor 2008 márciusában az ő gödöllői lakásában Hagyó évi 15 milliót kért tőle. Balogh Zsolt egyetlen szó megjegyzést nem fűzött a sokszoros meghazudtolásához.

A nap végére Hagyó Miklós egészen belemelegedett Balogh vallomásainak cáfolatába. Arról is beszélt, nem igaz, hogy távollétében volt sajtósa, Horváth Éva volt „a csendőr kalapja”, aki az ő utasításait közvetítette a BKV vezetőinek. A volt főpolgármester-helyettes még ironizált is azon, hogy Balogh szerint Horváth Éva akár Demszky Gáborral is szembe mert szállni. Mivel a kecskeméti eljárásban nincs szembesítés, így nem is emlékeztette az elsőrendű vádlottat senki Mesterházy Ernő korábban ismertetett nyomozati vallomására. A főpolgármester politikai tanácsadója azt mondta a nyomozóknak: Horváth Éva folyamatosan úgy kommunikált, hogy Demszky Gábort kellemetlen helyzetbe hozza, Hagyót pedig fényezze. Demszky személyesen kérte Antal Attilát, a BKV akkori vezérigazgatóját, hogy rúgja ki Horváth Évát, Antal azonban közölte a főváros első emberével, hogy csak akkor küldi el Horváthot, ha azt neki Hagyó Miklós mondja.

Demszky is célkeresztben volt

„Orbánék mindent megtettek, hogy rács mögé kerüljek. Az ügyészség 2009 nyarától, az első BKV-botrány kirobbanásától, politikai marketingeszközként működött. Valószínűsíthetően a Fidesz megrendelése alapján bilincsbe verve hordoztak körbe embereket, tudván, hogy utóbb, már a választások után csak mínuszos hír lesz, hogy bűncselekmény hiányában sorra megszűnnek az eljárások. Az erőszakszervezet a pártpolitika szolgálatába állt, mint Rákosi és Kádár alatt” – nyilatkozta Demszky Gábor volt főpolgármester az fn hir24-portálnak. Arra a kérdésre, kötött-e alkut Orbánnal és Tarlóssal, Demszky azt felelte: eszébe sem jutott. Küzdeni akart. „Tisztában voltam vele, hogy az ügyészség két bevitt és meggyanúsított embernek – Mesterházy Ernőnek és Antal Attilának – is felajánlotta: ha rám vagy Hagyóra vallanak, kiengedik őket. (…) 2010 tavaszán komoly figyelmeztetést kaptam az igazságszolgáltatás legfelsőbb berkeiből. Azt tanácsolták, tűnjek el az országból, mert első számú célponttá váltam.”