A disznófejű nagyúr és a tandíj
„Hol vannak az emberek?” Kedd délután nem sokkal fél kettő előtt aggódva tette fel ezt a kérdést egy kokárdát viselő, magyar zászlót lengető, középkorú asszony. Kérdése nem tűnt alaptalannak: a megemlékezés, valamint „az EU és az IMF újabb támadása” miatt meghirdetett második „országvédő” Békemenet kezdete előtt fél órával valóban feltűnően kevesen, alig néhány ezren lehettek csak a Széna téren. A kezdésre azonban megnyugodhattak azok, akik féltek, nem mutatnak kellő erőt a kormány támogatói.
Délután két órára ugyanis a Széna teret teljesen, és a Széll Kálmán teret pedig csaknem egészében megtöltötték a résztvevők. A tömegben újra felbukkant a már januárban is látott, Orbán Viktorról készült fényképekkel díszített transzparens, amellyel azt hirdette készítője: „Ő értünk, mi érte.” Volt, aki nem bonyolította ennyire, s tábláján nemes egyszerűséggel kijelentette, hogy a „nemzet a kormány mellett”. S persze most sem hiányoztak a lengyel szimpatizánsok, akik biztosították az egybegyűlteket, velük vannak.
A megmozdulás szervezői, meghatározó szereplői a menet indulása előtt – egy veterán Csepel teherautó platójáról – rövid beszédet mondtak. Csizmadia László, a Civil Összefogás Fórum alapítója és szóvivője bejelentette, hogy a Lungo Drom is csatlakozott a menethez. Ebből pedig azt a következtetést vonta le, hogy „létrejött az élő nemzeti konzultáció”.
Bencsik András, a Demokrata főszerkesztője már előre nézett, és 2014-re mozgósította az egybegyűlteket, mondván, két év múlva áprilisban biztosan lesz még egy menet. Bayer Zsolt újságíró is „platóra lépett”, hogy Adyval mondja, „megöl minket a disznófejű nagyúr, ha hagyjuk. Megöli a szabadon választott kormányt, s meg fogja ölni a gyerekeink jövőjét”. Ezért leszögezte: „annyiszor fogunk összegyűlni, ahányszor a disznófejű nagyúr ellenünk fenekedik.”
Mindezek után elindult a menet, amelynek első sora óriási nemzeti színű molinót tartott a kezében. Az év elején még azt írták rá, hogy „nem leszünk gyarmat.” Most azt az üzenetet fogalmaztak meg: „Nem maradunk adósok! Egy a haza!”
A negyed háromkor útra kelt „élő nemzeti konzultáció” résztvevői teljes szélességében betöltötték a Margit körutat, és a menet indulása után huszonöt perc telt el, mire mindenki elhagyta a Széna teret. Ezzel együtt a részvevők is úgy érezték, kevesebben vannak, mint az év eleji, a Belügyminisztérium által 400 ezresre tett vonulás idején. A résztvevők közül többen 50-100 ezresre becsülték a tömeget, az MTI pedig 150 ezer emberről írt. Ennek kapcsán Bencsik András az MTI-nek azt mondta: kevesebb emberre számítanak, mint a januári Békemenetkor, mert akkor „nagy megrettenés” volt az emberekben. Most nem annyira veszélyes a helyzet.
A kellemes, napos időben leginkább hétvégi sétára emlékeztető menet a Margit híd, a Nyugati pályaudvar, Bajcsy-Zsilinszky út, Alkotmány utca útvonalon tartott a Kossuth térre. A séta során egy ember rosszul lett, hozzá mentőautót hívtak, atrocitás nem történt. A menetet csak egyetlen esetben zavarták meg „ellentüntetők.” A Hallgatói Hálózat tíz-tizenkét tagja transzparenseket lógatott le a Nyugati téri felüljáróról. Egyebek mellett azt üzenték a tömegnek: „Kevesebb diplomást, nagyobb békemenetet!”, „Köszi a tandíjat és kivándorlást, Fidesz–KDNP!”, valamint azt, „Háború: béke, szabadság: szolgaság, tudatlanság: erő”.
A tömegben lévők közül sokan rossz néven vették az ellenvéleményt, s nem hagyták szó nélkül a fiatalok akcióját. Volt, aki felkiabált, hogy „antimagyarok”, mások tudatlannak, ostobának titulálták a fiatalokat, akiket többen is arra kértek: „Gyertek le!” Ennél súlyosabb konfliktus azonban nem történt, a rendőrség igazoltatta a transzparensek készítőit, a menet eleje pedig ekkorra békésen érte el a Kossuth teret. Ott az állami ünnepség szpíkere köszöntötte a „több tízezres” menetet.
