Október 23. az idén sem október 23-áról fog szólni. Nagy aktuálpolitikai erődemonstráció lesz: az egyik oldalon a kormányzó erőkkel és híveikkel – a másikon mindenkivel, akinek elege van az Orbán-rezsimből és mindabból, amivé tette-teszi az országot.

Az ’56-os forradalom méltó megünneplésére régóta nem alkalmas a magyar politikai klíma. Arra viszont alkalmassá vált, hogy a jobboldali kormánnyal szemben álló erők bátran kivonuljanak az utcára. Egymással azonban nem tudnak még megbékélni legalább ezen a napon. Mi lett volna az ’56-os forradalomból, ha október 23-án és az ezt követő napokban a más országot akaró honfitársaink azzal lettek volna elfoglalva, ki kivel nem akar összefogni?

Bár a helyzet nem forradalmi, s a régi és új ellenzéki erők „csak” egy demokratikus választáson szeretnék leváltani az Orbán-kormányt, ehhez alighanem nekik is összefogásra lesz szükségük. Ahhoz viszont, hogy a választásokon összefogjanak, nem szükségképpen kell már most kényszerösszefogniuk.

Az elmúlt hetek mégis arról szóltak, hogy ki melyik szervezet rendezvényére megy vagy nem megy, és azt jól teszi-e vagy sem. Hol van már a „perverz koalíció” ötlete a Jobbikkal?

Az egymáshoz ennél jóval közelebb álló szervezetek sem képesek együtt megjelenni vagy legalább egymással párhuzamosan, békében megtartani a rendezvényeiket. Sőt mintha éppen október 23-át tartanák alkalmasnak arra, hogy a potenciális szövetségesekhez képest meghatározzák magukat.

Lehet, hogy nem érkezett el a nagy összefogás ideje. Akkor viszont legalább abban érdemes lenne egyetérteni, hogy korai összeveszni. Október 23-án biztosan. Ha együtt még nem tudnak vonulni, legalább annak örüljenek, hogy egyfelé mennek.