Kótaj harca a Tigázzal
A Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei kistelepülés az országban páratlan helyzetben van: saját tulajdonú, 1992-ben épült gázvezetékrendszerrel rendelkezik, amely érinti Nyírtelek, Dózsaszőllő és Nyíregyháza településeket is. E vezetéken a Tigáz csaknem húsz éve szállít gázt, ennek fejében bérleti díjat fizet az önkormányzatnak. Így van ez ma is, holott a kótaji önkormányzat már 2009-ben új szolgáltatóval kötött szerződést. S így volt 2002-ben, amikor Orosz Mihály polgármester lett.
Az akkor frissen megválasztott polgármesterben ugyanis megfogalmazódott a gyanú, hogy a Tigáz nagyon kevés pénzt fizet a falunak, ezért szeretett volna tisztán látni: ki akarta deríteni, hogy a Tigáz végül is mennyi gázt forgalmaz a kótaji vezetéken, s pontosan mennyi pénz járna ezért az önkormányzatnak.
Mint mondja, akkor érte az első meglepetés: a társaság a részletes adatszolgáltatástól elzárkózott. A faluvezetés gyanúja ugyanakkor beigazolódott. Kiderült, hogy habár a Tigáz évente csak mintegy félmillió forintot utal át az üzemeltetésért, ugyanezért a tevékenységért más gázszolgáltatók akár ennek a többszörösét is fizetnék.
– Kótaj lehetne az egyik leggazdagabb falu az országban, erre föl még ma is a bíróságra járunk – teszi hozzá Orosz Mihály. Az évekig tartó huzavona oda vezetett, hogy a kótaji önkormányzat 2008 végén felmondta a bérleti szerződést, majd az egyéves felmondási határidő lejárta után egy másik szolgáltatóval, a debreceni székhelyű NGS Kft.-vel kötött szerződést. Az akkori konstrukció nagyon kedvező volt a falu számára, hiszen az új szolgáltató több mint százszor annyi bérleti díjat fizetett volna, amennyit Kótaj a Tigáztól kapott.
A polgármester szerint ekkor jött a második, de sajnos nem utolsó meglepetés az ügyben: a Tigáz – vélhetően a szolgáltatóváltás megakadályozása miatt – bejelentette a Magyar Energia Hivatalnál (MEH), hogy a kótaji rendszer 25 százaléka a cég tulajdona. Orosz Mihály szerint a MEH fatális hibát vétett azzal, hogy úgy írta a Tigáz nevére a rendszer 25 százalékos tulajdonjogát, hogy erről a kótaji önkormányzatot meg se kérdezte. Kótaj hiába kérte a MEH-től, hogy – miután a Tigáz természetesen semmilyen irattal nem tudta igazolni a tulajdonjogát – állítsa vissza az eredeti állapotot, a hivatal reagálásának lényege mindössze az volt: tessék bíróságra menni.
A Tigáz kérelmének egyébként az lehetett az alapja, hogy a külterületi gázvezetékben van egy rövid szakasz, amely a Tigáz beruházásában épült. Kótaj perre ment, s a bíróság 2010-ben jogerősen kimondta, hogy a Kótaj kül- és belterületén húzódó vezetékszakasz száz százalékban az önkormányzat tulajdona. A pereskedés miatt az új szolgáltató 2009-ben nem kezdhette meg a tevékenységét, de a 2010-es jogerős ítélet után úgy tűnt, hogy végre szabad az út. Ám a Tigáz tovább pereskedett, ami oda vezetett, hogy az új szolgáltató továbbra sem tudta átvenni a működtetést, annak ellenére sem, hogy 70 százalékos tulajdonrészt vásárolt a rendszerben.
A MEH 2012 júliusában arról tájékoztatta az önkormányzatot, hogy az új szolgáltató engedélye végre jogerőre emelkedett, így az NGS Kft.-nek elvileg 2012 szeptemberében meg kellett volna kezdenie a szolgáltatást – ám ekkor jött az újabb fordulat: a Tigáz két év alatt nem készült fel a rendszer átadására, így nem tudja kiküszöbölni a saját kereskedőivel történő elszámolási problémákat. A Magyar Energia Hivatal engedélyével talán egy év múlva új csatlakozási pontot kaphat a Tigáz a rendszerhez való hozzáférésre, addig azonban csak a Kótaj tulajdonában lévő vezetéket bérelve tudja ellátni fogyasztóit. Orosz Mihály közölte: annak érdekében, hogy Nyíregyházán ne okozzon ellátási problémát a Tigáz felkészületlensége, Kótaj az energiahivatal nyomására az ellátáshoz szükséges vezetékdarabot átmeneti időszakra bérbe adta.
Szerinte a helyzet pikantériája, hogy a Tigáz hajlandó bérbe venni a vezetéket annak érdekében, hogy Nyíregyháza ne maradjon gáz nélkül, de nem hajlandó ezért bérleti díjat fizetni. Ezért az önkormányzatnak újabb pert kell indítania az ármegállapítás érdekében. Az ügyről megkérdeztem a Tigáz véleményét, s megkeresésemre Száraz Gábor szóvivő elmondta: a vezetékrendszer Kótaj belterületén lévő szakaszát a társaság mindig is az önkormányzat tulajdonaként kezelte, ennek megfelelően üzemeltetési szerződés alapján használati díjat fizettek érte.
Ugyanakkor a külterületi vezeték kezdőpontján van egy csaknem harmincméteres, 1977-ben Nyíregyháza gázellátására a Tigáz beruházásában megvalósult szakasz, amely a társaság szerint nem a falu tulajdona, mivel nem a kótaji beruházás részeként épült meg. Kótaj település ehhez építette a csatlakozó gázelosztó vezetékét 1992-ben. Száraz Gábor hozzátette: ennek az 1977-ben épült szakasznak a tulajdoni joga továbbra is vitatott, ezért ezzel kapcsolatban bírósági eljárások vannak folyamatban. A szóvivő szerint téves az az állítás, hogy a vezetékrendszer tulajdonosa Kótaj önkormányzata, hiszen annak többségi tulajdonát eladta az NGS Kft.-nek.
Azzal kapcsolatban, hogy eddig miért nem adták át a vezetéket, Száraz Gábor kijelentette: ennek az az oka, hogy a Tigáz szerint az NGS még nem készült föl az üzemeltetésre, így nem rendelkezik fogyasztói mérőkkel és nyomásszabályozókkal, s nem biztosítottak a rendszeren forgalmazott földgáz elszámolásának a jogszabályoknak megfelelő technikai feltételei. Hozzátette, hogy ezt a MEH is észlelte, ezért kötelezte az érdekelteket, hogy 2013. január 1-jével készüljenek fel az átadásra.
Itt tartunk most: a jelenlegi állás szerint a Tigáznak tehát 2013. január elsejével át kell adnia a kótaji rendszert az új szolgáltatónak. Azaz van még egy lényeges mozzanat: Kótaj önkormányzata ügyvédet fogadott, és 1,5 milliárd forintot követel a Tigáztól azzal az indokkal, hogy 2009. január elsejétől akadályozták a kiválasztott szolgáltatót a rendszer használatában. Ha a társaság nem fizet, akkor Kótaj ismét perre megy.
Igaz, az ügy eddigi stációit ismerve megegyezés nem várható egyhamar: az 1,5 milliárdos követeléssel kapcsolatos érdeklődésünkre a Tigáz máris közölte, hogy az önkormányzat által követelt díj aránytalanul magasnak tűnik, a társaság szerint ez az összeg „rossz számítás eredménye”. Orosz Mihály ugyanakkor a végsőkig elszánt. Mint mondja, a Tigáz „három és fél éve szó szerint bitorolja a rendszerünket”, s ha ezt annyiban hagyná, nem érdemelné meg, hogy a faluja már háromszor megválasztotta polgármesternek.
