Rafinált jogi megoldások a földtörvényben
A parlament kedden kezdte meg az új földbirtok-politikai szabályozás – hivatalos elnevezése szerint a „Mező- és erdőgazdasági földek forgalmáról” szóló törvény – tárgyalását, a tervezet mintegy két éve forog a kormány törvénygyári gépezetében. Eredetileg már 2010 őszén el kellett volna készülnie, mivel megalkotását a Fidesz kormányprogramja az egyik első számú feladatként jelölte meg. Nagy volt akkor a tét: senki sem tudta, vajon az Európai Unió ad-e újabb határidőt a külföldiek földvásárlását tiltó moratórium fenntartására vagy sem. Adott, ám ez az újabb terminus is lejár 2014. április 30-án.
A T. Ház elé terjesztett új szabályok hivatalos indokolásában tizenegy megvalósítandó cél szerepel, de a lényeg két elszánás köré rendezhető: külföldi Magyarországon ne szerezhessen földet, a nagy gazdaságokat pedig célszerű üzemszabályozási rendszerrel szorítsák vissza. Ahogy Orbán Viktor Cegléden mondta, „a kormány megvédi a magyar termőföldet a spekulánsoktól és a bankároktól, korlátozzuk és visszametsszük a nagybirtokokat”.
Ami az első számú célt illeti, a szabályozás igyekszik illeszkedni az európai uniós rendhez, amely a szavak szintjén nem korlátozza a tagállamok polgárainak földszerzését más országokban, mert az sértené a tőkék közösségen belüli szabad áramlásának alapelvét. Így bekerült a jogszabályba az a tétel, amely szerint „tagállami állampolgár” megfelelő feltételek esetén, kellő végzettséggel, helyben lakásának igazolásával vásárolhat földet Magyarországon. Legalábbis elvileg. A miniszterelnök ugyanis másfél éve úgy fogalmazott, „rafinált jogi megoldást kell találni” az ügyben. Ez a jelek szerint sikerült, mivel a vonatkozó passzus úgy fogalmaz, hogy a tulajdonlásból kizárható „azoknak az államoknak a polgára, amelyek a magyar állampolgárok tulajdonszerzési lehetőségét és haszonélvezeti jogszerzését nem engedélyezik”, másrészt „tiltják vagy olyan adminisztratív gyakorlatot tartanak fenn, amely az előbbiekkel azonos eredményre vezet”.
A másik elhatározott célkitűzést az egy vállalkozás által használt területméretek korlátozásával kívánja elérni a kormány. A jogszabály szerint 1200 hektár lesz a birtokmaximum, amelyet egy későbbiekben kialakított „összeszámítási szabály” alapján állapít meg az arra illetékes szakigazgatási hivatal. Lesznek kivételek, például a nagy tenyészértékű állatokat tartó gazdaságok vagy „foglalkoztatáspolitikai szempontból” kiemelt jelentőségű ágazati vállalkozások.
Önálló intézménnyé válik (kikerül a vidékfejlesztési tárca hatásköréből) a Nemzeti Földalap, amelynek minden egyes földüzlet esetében úgynevezett prioritási joga lesz, vagyis kivásárolhatja azt a területet, amelyet „birtokpolitikai megfontolások alapján” fontosnak ítél. A tulajdonosnak kötelező lesz meghirdetnie az eladni szánt területet, majd a földalap engedélye alapján ütheti nyélbe az üzletet. Ez egyébként a francia modell hazai változatának ígérkezik. Ott az érdek-képviseleti szervezetek és agrár-hitelintézetek által működtetett földalapkezelő általános elővásárlási joggal rendelkezik bármely mezőgazdasági ingatlanra, sőt a vételárat maga állapítja meg. Ez ellen a tulajdonos a bíróságon élhet kifogással. A megszerzett földeket a társaság racionálisan művelhető egységekké formálja, majd öt éven belül gazdálkodók számára értékesíti vagy haszonbérletbe adja. E rendszerben elsősorban a mezőgazdasági üzemre mint termelőegységre vonatkoznak korlátozások, nem a földtulajdonra.
Ez a döntési jog Magyarországon óriási értékre, a nemzeti vagyon legalább negyedére vonatkozik. Magyarország összes területe 9,3 millió hektár, melyből az erdőket, nádasokat és halastavakat is magában foglaló, valamilyen művelésre alkalmas birtoktömeg nagysága 7 millió 756 ezer hektár volt 2010-ben. Az európai országokkal összehasonlítva rendkívül magas, 62 százalék feletti a használt mezőgazdasági terület aránya, ez 2010-ben 5 millió 790 ezer hektárt tett ki. A mezőgazdasági terület 78 százaléka szántóterület, 17 százaléka gyep. A konyhakert, a gyümölcsös és a szőlőterület részaránya együttesen öt százalék.
A magyar termőföld piaci forgalma gyökeresen megváltozhat az új jogszabályok nyomán. Akadt olyan szakértő, aki a korlátozásokat értékcsökkentő tényezőként értékelte: „felszabadulhat” akár egymillió hektár is a birtokmaximum bevezetése miatt, erre viszont készpénzes kereslet jelenleg belföldön nincs. Eshetnek a bérleti díjak is, amelyek átlagértéke 35–45 ezer forintra tehető hektáronként és évente. A bankok is pontosan e megfontolás alapján aggódnak. Ha ugyanis egy általuk finanszírozott beruházás alól a korlátozások miatt kihúzzák a termelés fedezetét jelentő termőföldet – legyen az akár a tulajdonos saját birtoka, akár bérlemény –, akkor az a pénzintézeti törvény passzusai szerint fedezetelvonással lesz egyenlő. „Középtávon több gazdaság esetében súlyos gondokkal számolunk” – fogalmazott lapunknak az egyik hazai bank ágazati ügyekért felelős igazgatója.
