Tovább forr az iskolaügy Jászapátiban
– Semmilyen pozíciómban nem fogok tudni még egy ilyen nagy dolgot átadni, mint most ezt a jelképes kulcsot. Ez nem egy épület kulcsa, nem egy projekt, nem milliárdokról, hanem emberekről, gyerekekről, lélekről szól, amelynek nem ára, hanem értéke van. Jászapátinak ez történelmi jelentőségű pillanat – ezekkel a szavakkal, kissé elérzékenyülve adta át a katolikus egyház képviselőjének az egyházi fenntartásba került Szent Imre Általános Iskola kulcsát az idei tanévnyitó ünnepségen Pócs János, a város fideszes polgármestere.
Néhány héttel később szülők demonstráltak az önkormányzat kezelésében maradt alapfokú oktatási intézmény ügyében, azt kérve: a település ne mostohagyerekként bánjon a saját iskolájával, hanem biztosítson egyenlő feltételeket az itt tanuló diákok számára is.
– A legjobban felszerelt épületet adta oda az önkormányzat az egyháznak, ottmaradt a könyvtár, a nyelvi labor. A szülők fogtak össze, hogy augusztus végén rendbe tegyék az önkormányzati iskolát: a város közmunkásokkal ugyan kifestetett, de mi takarítottunk, és mi mostuk ki a függönyöket, hogy méltó körülmények fogadják szeptemberben a gyerekeket – mondja Berente Éva, aki egy hetedikes és egy elsős diák édesanyja. Sok családban fogadták ellenérzéssel, hogy a polgármester – aki egyébként a helyi egyházközség világi vezetője – keresztülvitte akaratát, s a helyiek tiltakozása ellenére mégiscsak elérte, hogy katolikus iskola működjön a városban. Korábban, 2011-ben úgymond „megszondázták” a jászapátiakat arról, akarnak-e egyházi iskolát, s az itt élők akkor elsöprő többséggel nemet mondtak erre, arra hivatkozva, hogy elégedettek az önkormányzati iskola pedagógusaival és színvonalával. Erre a konfliktusra a polgármester is utalt a katolikus iskola évnyitóján, mondván, az épület jelképes kulcsa egyszer beletörött a zárba, de nem adták fel a reményt, így végre most Jászapátiban „generációkra előre történelmet írhatnak”.
A szülők szerint Pócs János polgármester mindent megtesz azért, hogy ellehetetlenítse az önkormányzati iskolát. Neki tulajdonítják, hogy törvényességi eljárás indult a városi iskolában, amely azt hivatott kideríteni, valóban szegregált oktatást folytatnak-e ott. Tény: az egyik épületben a többiektől elkülönítve, felzárkóztató csoportokban oktatják az úgynevezett magatartászavaros, alsó tagozatos gyerekeket. Szabó Máté, az alapvető jogok országgyűlési biztosa, épp a jászapáti iskola roma gyerekeket megkülönböztető gyakorlatának több vizsgálata nyomán egyes jogszabályok módosítására kérte Balog Zoltán oktatásért is felelős minisztert.
Az ombudsman vizsgálata azt állapította meg, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű, közöttük a tanulók egyre nagyobb hányadát jelentő cigány származású gyermekek többségét Jászapátiban „magatartászavarra” hivatkozva elkülönítik a többiektől. A térbeli elkülönítéssel szerinte azt akarták elérni, hogy a „magatartászavarosnak” minősített tanulók a szünetekben se találkozhassanak a többi gyermekkel. Ez közvetlen hátrányos megkülönböztetésnek minősül, sérti az azonos minőségű oktatáshoz való jogot. Az ombudsman a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló rendelet ellentmondásainak a feloldását kérte a minisztertől, mert e jogszabály egyik paragrafusa a képességkibontakoztató képzés megszervezését általánosan kötelezővé tette, míg egy másik azt bizonyos esetekben megtiltotta. Balog Zoltán miniszter arról tájékoztatta az ombudsmant, hogy a köznevelési törvény végrehajtási rendelete az ellentmondást megszünteti.
Az ombudsman szerint a közoktatási szakértők továbbképzésére vonatkozó jogszabályt is szigorítani kell – ezt is a jászapáti iskolában történt vizsgálat tapasztalataira hivatkozva javasolta Szabó Máté, aki ebben az ügyben öt közoktatási és esélyegyenlőségi szakértői anyagot vizsgált meg, és közöttük több, az egyenlő bánásmódra vonatkozó elemi szabályok ismeretének hiányáról tanúskodott.
– Volt olyan szakértő, aki felismerte ugyan a halmozottan hátrányos helyzetű tanulók jogellenes elkülönítését, de annak megszüntetését a szülői akaratra hivatkozással nem látta lehetségesnek. Egy másik szakértő az elkülönítést „hátránykompenzációnak” tartotta, sőt olyan is volt, aki a még határozottabb elkülönítésben látta a jogszerű és színvonalas működés biztosítékát – derült ki az ombudsman jelentéséből.
A jászapáti szülők azt mondják: nem a származás, hanem a viselkedési zavar áll az alsó tagozatos gyerekek egy részének elkülönítésében, ráadásul az idejáró diákok szülei elfogadták, hogy kis létszámú csoportokban speciális program alapján oktassanak a pedagógusok. – A lányom elsős, normál osztályba jár, de az osztálytársainak túlnyomó részének neve mellett a naplóban ott a „hh” vagy a „hhh” jelzés, ami a hátrányos vagy halmozottan hátrányos helyzetet jelenti – mondja Berente Éva, aki szerint Jászapátiban épp ezért nincs értelme szegregációról beszélni. A szülők azt mondják: a fideszes polgármester azért „lovagolja meg” az ombudsmani vizsgálatot, hogy a két alsó tagozatot végül összevonják, s a magatartászavaros gyerekeket „ráeresszék” azokra, akik normál osztályban tanulnak. Ez pedig – vélik – azzal járna, hogy a tehetségesebb, jól tanuló gyerekeket pánikszerűen vinnék át a szülők a katolikus iskolába, beteljesítve ezzel a polgármester akaratát.
– A város vezetőjeként a törvényesség betartása és betartatása a feladatom – így reagált a vádakra Pócs János polgármester, aki szerint az ombudsmani vizsgálat megállapításait komolyan kell venni. Épp ezért egy vizsgálóbizottság felállítását kezdeményezte az önkormányzat, amelybe a szakmai szervezetek delegáltjai, jogi szakértők és pedagógusok mellett meghívták az ombudsmani hivatal képviselőjét is, hogy közösen foglaljanak állást a szegregáció ügyében.
– Nem vagyok se tanár, se jogász, így azoknak a véleményére kell támaszkodnom, akik el tudják dönteni, mi a teendő az önkormányzati iskolával – mondta. Majd hozzátette: a konkrét intézkedés bizonyára már az államra hárul, amely jövő évtől átveszi az iskola működtetését.
Megkérdeztük a polgármestert, beváltotta-e reményeit a most szeptemberben elindult katolikus iskola.
Azt felelte: ott rend, nyugalom és béke van, s a válasza „igen”.
