Elkényszerített gyerek
Szihalom kis falu 30 kilométerre Egertől. Azoknak a gyerekeknek, akik Egerbe járnak innen iskolába, el kell indulniuk a 6 óra 15-ös busszal, hogy a nyolcórás iskolakezdésre beérjenek. Legközelebb csak 7.15-kor megy busz, aztán pedig délben. A megszorításokat az itt élők például a buszközlekedés ritkításában is érzik. Szihalomnak van ugyan általános iskolája, de nem minden gyereknek. Néhányan a faluban fogyatékossággal élnek, őket Egerben tudják csak fogadni.
Fodorné Kovács Rékának két kisfia van. A kilencéves Gergő és a hétéves Tomi. A nagyobbik harmadikos a szihalmi általános iskolában, a kisebbik is tanköteles, és iskola-előkészítőre járna. Azért a feltételes mód, mert Tominak nincs elérhető iskola a közelben. Tomi egészséges csecsemőnek tűnt, amikor megszületett. Aztán epilepsziás rohama lett, a rohamok pedig gyakran ismétlődtek. Hosszadalmas vizsgálatok után derült ki: SMEI-szindrómás, értelmi fogyatékos, autista.
Tomi tavaly szeptemberben kezdte el az általános iskolát Egerben. A fiú hamar beilleszkedett, és megszerette az iskolát. Reggel egy kis busz összeszedte a környéken az értelmi fogyatékossággal élő gyerekeket, és délután visszahozta őket a falujukba. Szociális gondozóval utaztak, hogy ha valamelyikük rosszul lenne, legyen szakszerű segítség. A tanítás reggel nyolctól fél kettőig tartott, fél háromra értek haza.
A kis buszt a Konszenzus Alapítvány működtette, amely kiemelten közhasznú civil szervezetként számos, önkormányzatokra rótt szociális alapszolgáltatást is ellátott. Ilyen volt az is, hogy a speciális élethelyzetbe került gyermekeket és családtagjaikat segítették, azzal például, hogy iskolabuszt működtettek. A kis önkormányzatok, ahol nincsenek speciális iskolák, így tudták biztosítani, hogy a gyerekek számára elérhetővé tegyék azt a közszolgáltatást, amelyet közoktatásnak hívnak. Az alapítvány költségvetését zömmel az állam, kisebb részben az érintett önkormányzatok állták.
Tavaly év végére világossá vált, hogy a költségvetési megszorítások a szociális fejezeteket érintik legdrasztikusabban. Számos településen – így Szihalmon is – az év elejétől leépültek a támogató szolgáltatások. Hiába volt óriási felháborodás tavaly, a 2012-es költségvetés tervezése során, amikor kiderült, hogy több milliárdot von el a kormány a támogató szolgálatoktól. Hiába jelezték a szociális szakemberek, hogy ilyen mértékű elvonás több száz támogató szolgálat teljes megszűnéséhez vezet, ezzel pedig a kormány súlyosan veszélyezteti a súlyosan fogyatékos emberek, illetve a szociálisan rászoruló személyek ellátását. 2012-től az új költségvetési évben több ezer, Rékáékhoz hasonló család esett el ettől a nélkülözhetetlen szolgáltatástól.
A Konszenzus Alapítványnál már novemberben szóltak Rékának, hogy a költségvetési törvény miatt csökkennek a támogatások, ezért a szervezet januárban megszűnik.
– December óta nem jár Tomika iskolába. Először a polgármesteri hivatalhoz fordultam. Aztán a családsegítőhöz. Azt mondták, nem tudják a buszt finanszírozni. Aztán az illetékes kormányhivatalhoz, a Vöröskereszthez, a Máltai Szeretetszolgálathoz. Utóbbiaktól választ sem kaptam. Még működnek támogató szolgálatok Egerben és Mezőkövesden is, de senkinek nem tartozunk a körzetébe. Mindenkit felhívtam, mindenkit. Nagyon sajnálják, átérzik a problémánkat, de nem tudnak segíteni. Nem esünk az útvonalukba. Ha nem itt lakom, hanem Eger másik felének vonzáskörzetében, akkor a gyerek tud iskolába járni, így meg nem? Nekünk csak a kisbusz jelenti a megoldást. Tomi epilepsziája, autizmusa miatt nem utazhat tömegközlekedésen. Mindig attól kell rettegni, hogy rosszul lesz a buszon. Ráadásul, ahogy nőnek a fogyatékos gyerekek, úgy az emberek elkezdenek félni tőlük, megbámulják őket. Mit csinálok, ha tömegnyomor van a buszon, és a gyerek éppen akkor kakil be? Autónk, jogosítványunk nincs. Csak akkor tud Tomi iskolába járni, ha bentlakásos iskolába adjuk Egerbe. Ezt nagyon nem szeretnénk, ő a mi fiunk, hozzánk tartozik – mondja Réka.
A családnak többen tanácsolták, hogy költözzenek Egerbe. – A mai lakásviszonyok mellett költözzünk be Egerbe? Ráadásul a nagyobbik fiú idejár Szihalomra iskolába, szeret itt lenni – fogalmaz.
– Nagyon jó volt, hogy Tomika iskolába járt, négy órában el tudtam menni dolgozni, aztán délután és este velünk volt. Mindent megadtak neki Egerben, még pónilovaglásra is vitték. Megdöbbentünk, hogy nincs tovább. A kormányhivatal felajánlotta a bentlakás lehetőségét. De koránál fogva is úgy látjuk, hogy kicsi hozzá. Azt szeretnénk, ha családban nőne fel – mondja Réka, de nem volt mit tenniük: a lehetőségek hiányában a család kénytelen volt a szeptemberi iskolakezdéstől a hétköznapokra bentlakásos intézménybe adni a kisfiút.
Emiatt a család a Társaság a Szabadságjogokért jogvédő szervezet ügyvédjének segítségével beadványt fogalmazott meg az Egyenlő Bánásmód Hatóság felé. Az ügyvéd szerint Tomi, illetve édesanyja, Réka esetében sérül az alaptörvényben és az egyenlő bánásmódról szóló törvényben foglalt „egyenlő bánásmód követelménye a magán- és családi élet tiszteletben tartásához való jog”. Emellett a kisfiú „megfelelő testi, szellemi és erkölcsi fejlődéséhez szükséges védelemhez és gondoskodáshoz való joga” is súlyosan sérült.
Magyarország elsőként írta alá az ENSZ Fogyatékos személyek jogairól szóló egyezményét, amely jogszabályban rögzíti a fogyatékos gyermekek egyenlő jogát az oktatáshoz. A TASZ álláspontja szerint a magyar állam figyelmét több esetben felhívták már szakmai és jogvédő szervezetek a súlyosan és halmozottan fogyatékos gyermekekkel kapcsolatos oktatási visszásságokra.
„Tamás fogyatékossága miatt kizárólag szegregált oktatásban vehet részt, illetve az állami forrásoknak való kiszolgáltatottság miatt olyan bentlakásos intézményben kényszerül tanulni és a hetének nagyobb részében élni, amelyet Magyarország nemzetközi kötelezettségvállalásai alapján le kellene bontani. Ezzel egyértelműen sérül a kisfiú egyenlő bánásmódhoz való joga. Réka esetében pedig azzal sérti a magyar állam ezt a jogot, hogy a tankötelezettség teljesítése miatt nem hagy gyermeke számára más lehetőséget, csak a bentlakásos intézményt. Ezáltal Réka magán- és családi élet tiszteletben tartásához való joga nem érvényesülhet más szülőkkel azonos módon”, olvasható a család beadványában.
Nem kell ahhoz pszichológiai képzettség, hogy megfejtsük, mit jelent egy kisgyereknek, ha kiszakad a családi környezetéből. Tomi szépen tanult a napi iskolába járással, és a szüleinek és a testvérének szeretetteljes támogatásával napról napra fejlődött, mindeközben Réka részmunkaidős munkát tudott vállalni a helyi édesipari vállalatnál, ami nélkülözhetetlen bevételt jelent a családnak, így tudják az egészséges testvér ellátását is maradéktalanul biztosítani. A családnak nem maradt más választása: a tanévet Tomi a bentlakásos intézményben kezdte el. Beadványukban arra kérik a hatóságot, állapítsa meg a jogsértést a Heves megyei önkormányzat és a magyar állam esetében az egyenlő bánásmód követelményének megsértése miatt.
– Az iskolába járás egyfelől kötelezettség, amely a tanuló mellett a szülőt is terheli, de jog is, amelyet biztosítania kell az államnak – fogalmaz az jogvédő szervezet ügyvédje. Réka a férjével eldöntötte, nem állnak meg: ha az Egyenlő Bánásmód Hatóság nem lép, a TASZ segítségével az Emberi Jogok Európai Bíróságához fordulnak.
