Budapesti sakktábla: Tarlós és a parasztok
A döntéseket – kizárólag régi óbudai bizalmasaira hallgatva – egymaga hozza, gyakorta felülbírálva a hivatal, illetve a frakciótagok írta javaslatokat – állítja informátorunk. De a sikert is kisajátítja. A „Nemzet fővárosa programból” jobbára csak a közösségi közlekedés szervezését és a városüzemeltetést új alapokra helyező holdingstruktúra valósult meg. Ezekhez fűződnek a médiában valamennyire eladható eredmények, amelyeknek babérjait Tarlós – a holdingvezérek és a Fidesz-frakció szerint – egy személyben aratja le.
A hibákat viszont rögtön továbbtolja beosztottjaira. Híven követve ezzel Demszky négy ciklust hozó marketing- és médiastratégiáját. A fővárosi fideszesek azonban elunták a statisztaszerepet. No nem most, már jóval korábban. Horváth Csaba szocialista frakcióvezető nem tagadja: az elmúlt fél évben többször puhatolóztak nála a kormánypárt emberei: milyen Tarlós-gyengítő akcióba szállnának be a szocialisták. Az MSZP főpolgármesteri aspiránsa váltig állítja: kivétel nélkül nemet mondtak, és ez később is így lesz.
Vélhetőleg így is van. Az ellenzéknek jól felfogott politikai érdeke a jelenlegi hatalom megosztása, illetve a kétfelé húzás fenntartása. S ebben még csak nem is különösebben taktikusak. A főpolgármesteri viselkedés gyarapodó számú sértettjeinek sem érdekük sikerre vinni az új rendszert. A totális bukás viszont a Fidesznek sem lehet érdeke. Egy esetleges időközi választáson korántsem lehetnének biztosak a sikerben. A gazdasági-pénzügyi kockázat még nagyobb. A csőd szélén imbolygó városban kevés széthordható maradt. De azért maradt, főként a különféle közbeszerzések révén. Tarlós azonban a városháziak szerint a korrupció árnyékára is vetődik, ami sokaknak igen kényelmetlen.
Az állandósuló hatáskörvillongások a múlt héten a CET-ügyben csúcsosodtak ki, amikor Tarlós nem szavazta meg a beruházás kivitelezői követelésének diszkontált áron való megvásárlását. Hivatalos indoklása szerint a műszaki teljesítésigazolás hiánya, valamint a követelésvásárlás mértéke ébresztett benne kételyt. Holott az előterjesztést éppen a „mielőbbi egyezségre vonatkozó főpolgármesteri elvárás” ihlette, és a kivitelezői követelés mértéke sem lehetett számára újdonság. Az épület júliusi birtokba adásakor ugyanis a felek jegyzőkönyvben rögzítették, hogy a fővárosi önkormányzat kifizeti az érintett cégek munkadíját, bankgaranciáját és a fenntartási költséget, összesen 3,43 millió eurót.
Az előterjesztés ebből 2,85 millió eurós követelés diszkontáron 2,7 millió euróért való vételére tett javaslatot. Tarlós sokallta 302 forintos árfolyamon számított 820 millió forintot. Azon viszont nem akadt fenn, hogy nettó 1-1,6 milliárdért 9–21 hónap alatt fejeznék be az előterjesztésben is hivatkozott műszaki jelentés szerint elsősorban garanciális javításokra szoruló, két-három hónap alatt megnyitható épületet. A különbség cirka egymilliárd. S ez csupán egyetlen ügy a városházi katlanban.