Ha ez tényleg így van – hangsúlyozta –, be kell szedni ezt a pénzt, és máris nincs szükség a megszorításokra. Varga azt állítja: Magyarországon nem egyes meghatározott területeken vannak gondok, hanem általában nagy a baj, és ennek okát jórészt abban látja, hogy a társadalom nem érti, mit akar a hatalom, mert a kormányok folyamatosan félrevezetik az embereket. Ők pedig ezért évtizedek óta ugyanúgy „partizán módjára” viselkednek, aminek része, hogy ha tehetik, adót sem fizetnek.

A SZEF elnöke szerint rá kellene jönni végre, hogy csak magunkon segíthetünk, az viszont tárgyalások és minimális közmegegyezés nélkül nem sikerülhet. A közszférában foglalkoztatottakat sújtó intézkedések már csak a döntés módja miatt is felháborítók, hiszen az érintettek megint a sajtóból értesültek róla, hogy mire számíthatnak – jelentette ki Varga.

Szerinte sajnálatos, hogy a kormány nem áll szóba a szociális partnereivel, hanem csak néhány kiválasztottal tárgyal. Ez is azt mutatja – tette hozzá –, hogy az elmúlt húsz évet elrontottuk, s a Fidesznek és a társadalom tagjainak is fel kell ezt ismernie. A szakszervezeti vezető úgy véli, az emberek félrevezetésének része az is, hogy ismét előhúzták a szokásos kártyát: a közszférán kell spórolni.

Csakhogy öt éve nem nőttek a fizetések, egymást követik a leépítések, most meg jön a létszámstop, s mindezt Varga súlyos igazságtalanságnak tartja. Ráadásul szerinte mindennek a következményeit azoknak kell majd viselniük, akik a közszolgáltatásokat igénybe veszik. Vagyis mindazoknak, akik hivatalos ügyet akarnak intézni, esetleg megbetegszenek, vagy a gyermeküket iskolába járatják.

A kormány tehetetlenségét és hozzá nem értését bizonyítja, ahogyan a közszféra leépítése kapcsán a különféle számokkal dobálóznak – mutatott rá Fehér József SZEF-alelnök. Sajtóértesülések szerint volt már szó negyven százalékról, öt-tíz százalékról, hat-nyolcezer, illetve tízezer főről is – a legutóbbi időkig a lehetséges karcsúsítások hírét egyébként hivatalosan cáfolták –, most viszont a nemzetgazdasági miniszter szájából hangzott el a 22 ezer fő. Fehér azonban – a régi viccre utalva – csak visszakérdezni tud: tulajdonképpen mi mennyi?

A szakszervezetek szerinte ezt a számot képtelenek értelmezni, mert egyelőre nem tudni: a több mint húszezer embert a 650 ezres közalkalmazotti, a hetvenezres kormánytisztviselői vagy a negyvenezres köztisztviselői körben tartják-e feleslegesnek. Fehér kijelentette: az érdekképviseletek hajlandók lennének a létszámról tárgyalni, de csak racionális szempontok, szakmai megfontolások alapján. Azt azonban elfogadhatatlannak tartják, hogy a közszolgálatban vagy a kormányváltást követő tisztogatás okán, vagy minden ésszerű megfontolást nélkülöző fiskális szempontokra hivatkozva bocsátanak el tömegesen embereket.