Hagyó-per: Alacsonyan függő gyümölcsök
Tegnap a BKV Zrt. átalakításával, illetve a 4-es metró projektmenedzsmentjével kapcsolatos vádpontokról beszélt. Elmondta: szerette volna elkerülni, hogy a 4-es metró beruházása is a BKV-nál maradjon, és az ő felelősségi körébe tartozzék. Fő feladatának a BKV szervezeti átalakítását tekintette. Mivel Demszky Gábor főpolgármestertől mindössze száz napot kapott, hogy az erre vonatkozó stratégiát letegye az asztalra, úgy érezte: ez is épp elég nagy feladat a számára. Az 500 milliárdos metróprojektre már nem marad energiája, és kellő szakértelme sincs. A metróberuházással ekkor mindössze 14 ember foglalkozott.
Másutt ekkora beruházásra fővállalkozót fogadnak. Igaz, hogy egy ilyen fővállalkozó elviszi a beruházás teljes költségének 10-15 százalékát, de akkor biztos kezekben lehet a megvalósulás. Antal Attila úgy látta: nincs elég szaktudás a BKV berkeiben, hogy Magyarország legnagyobb beruházását menedzseljék.
A vádirat szerint Hagyó Miklósnak előterjesztést kellett készítenie a metróberuházással kapcsolatosan. Ezt Antal Hagyó utasítására az AAM Vezetői Informatikai Tanácsadó Zrt.-től rendelte meg, és bár a BKV 50 millió forintot fizetett, az elemzést Hagyó használta fel a Fővárosi Közgyűlésben. Antal Attila tagadta, hogy Hagyó utasítására kérte volna fel a céget. Szerinte a BKV-nak nagyon is hasznos volt az általuk készített átvilágítás, amely ugyanarra az eredményre jutott, mint ő: a vállalaton belül nincsenek megfelelő emberek, szakértelem, és nem találhatók ilyenek a fővárosi önkormányzatnál sem. Ezért két további szerződést kötött a céggel: öt évre a keretösszeg 2,5 milliárd forint lett volna. Antal Attila azt vallotta: ha ezt a döntést nem hozza meg, akkor a 4-es metró helyzete a mostaninál is kétségbeejtőbb lenne.
A volt vezérigazgató többször fölpanaszolta vallomásában, hogy nem ismerik el azt a költségcsökkenést, amit ő a BKV átszervezésével elért. Egy év alatt összesen 1700 embert küldtek el a BKV-tól, ez 2008-tól kezdve évi 4,8 milliárd forint megtakarítást jelent. Ekkor szűntek meg olyan anomáliák, mint a sofőrök második 20 perces pihenőideje, amelynek következtében 320-szal lehetett csökkenteni a létszámot.
Antal Attila definiálta, mi a projektmenedzsment: valamilyen mű megvalósítására irányuló speciális tevékenység, amely jelentős változást hoz egy cég életében. Tervezés, szervezés, irányítás, csupa speciális tudás szükséges hozzá – ezt meg kell fizetni. Antal Attila megjegyezte: a nyomozó hatóság fejében ez valami bűnös dolognak számított. A BKV átszervezése ugyanis nemcsak szervezeti, hanem személyi változásokkal is járt. A felső vezetői létszám egyharmaddal csökkent. A vezérigazgató igyekezett minden fontosabb döntést központosítani a saját maga és helyettesei kezében. Ugyanakkor sűrűn hangsúlyozta: megbízott az egyes szakterületek vezetőiben, ha a szignójuk rajta volt egy-egy előkészítő anyagon vagy teljesítési igazoláson, akkor ő nem ellenőrizte azok indokoltságát.
Az új szervezeti rendben a vezetőkkel menedzserszerződéseket kötöttek.
A vádirat szerint az illető vezetők távozáskor indokolatlanul kedvező pénzügyi lehetőséghez jutottak. K. András, a vezérigazgatói titkárság vezetője nem egészen két év munka után 14 millió, F. Sándor elnöki főtanácsos 13 hónapi munka után 34 millió, N. Róbert projektigazgató 14 hónap munka után 25 millió, T. Norbert gazdasági vezérigazgató-helyettes 29 millió forint – az ügyészség szerint jogtalan – juttatással távozott. Antal szerint mindez igazodott az ő menedzserszerződéséhez, és a 10-14 havi átlagkeresetnek megfelelő végkielégítés, illetve a titoktartásért járó pluszösszeg nem volt sem törvénytelen, sem rendkívüli. Mindez a Fővárosi Közgyűlés tudtával és jóváhagyásával alakult így, és a vádirattal ellentétben nem ütközött a kollektív szerződéssel sem.
A PR-szakemberek „alacsonyan függő gyümölcs”-nek nevezik a könnyen, gyorsan elérhető eredményt. Antal Attila szerint Demszky Gábor sürgetésére gyorsan kellett látványos eredményeket produkálni. Ilyennek tűnt a nyomtatók felülvizsgálata, amelyben egyedül ismerte el bűnösségét a volt vezérigazgató. Húszmillió forintot fizettek ki érte, de 35-40 millió forint megtakarítást reméltek a nyomtatóállomány egységesítésétől. Az ügyészség szerint nem végeztek érte semmi munkát. Antal Attila elismerte, hogy nem fordított kellő figyelmet az ellenőrzésre, és felajánlotta: ha kár keletkezett, azt megtéríti.
A vallomástételt megszakító – az Antal Attila szerint kikényszerített vallomásokra és az erről szóló ügyészségi sajtótájékoztatóra reagáló – intermezzó után (lásd alább – a szerk.) Hadnagy Ibolya tanácsvezető bíró elkezdte felolvasni a volt vezérigazgató visszavont vallomásait. 2010. január 27-én például két védője jelenlétében kijelentette: őszinte tényfeltáró vallomást kíván tenni. Egyik védője azon a kihallgatáson ugyanaz a Gyalog Balázs volt, aki a tárgyaláson igyekezett megakadályozni, hogy az összes visszavont vallomást felolvassák.
A nyomozóknak Antal még azt vallotta, hogy Hagyó Miklós már 2006 októberében fölhívta őt, hogy Aba Botondnak mennie kell, és őt szeretné utódjának. Amikor már a BKV vezérigazgatója volt, rendszeresen találkoznia kellett Hagyó Miklóssal és Mesterházy Ernővel. A BKV megrendeléseivel kapcsolatban sem a szállítót, sem az árat nem ő határozhatta meg. Miközben ő emberek százait bocsátotta el a cégtől, és minden költséget legalább 10 százalékkal csökkenteni igyekezett, Mesterházy az általa patronált takarítócégnek 20 százalékos emelést kért. Mind Mesterházyt, mind Hagyót leginkább a beszerzések és a kommunikáció érdekelték. Rendszeresen listákat kértek tőle a folyamatban lévő beszerzésekről. A folytonos számonkérések és feladatlisták nagy ingerültséget keltettek benne – vallotta a nyomozóknak Antal Attila. Végül 2008. február 19-én infarktusgyanúval kórházba került, és március 10-én lemondott tisztségéről.
A tárgyalás jövő kedden folytatódik. Antal Attila visszavont nyomozati vallomásaiból azokat olvassa fel a bíróság elnöke, amelyek a vádiratban szereplő cselekményekhez kapcsolódnak.
