Az igazgatót mindenki szereti - kivéve az önkormányzatban
Tegnap az intézmény öregdiákjainak felhívására több százan demonstráltak a városháza előtt, azt követelve, hogy a pályázatokról ma döntő, fideszes többségű városi önkormányzat ne dobja sutba a szülők, a tanárok, a szakmai szervezetek, a jelenlegi és a volt diákok akaratát, és nevezze ki újra azt, aki eddig is sikerre vitte az iskolát.
A Földes – a szintén miskolci Hermann Ottó Gimnáziummal együtt – évek óta szerepel az ország legeredményesebb középiskoláinak listáján. Az országos tanulmányi versenyek első tíz helyezettjei között az elmúlt öt évben is taroltak a „földeses” diákok, megelőzve az összes miskolci középiskola tanulóit e rangsorban. Igaz, az utóbbi években néhány százalékot romlottak az egyetemi felvételi mutatóik, ám az igazgató szavai szerint ez annak tudható be, hogy az iskola belépett az Arany János Tehetséggondozó Programba, s vállalta, hogy hátrányos helyzetű, de jó képességű gyermekeket juttat el az érettségiig: az ő valamivel rosszabb eredményeik „rontanak” a statisztikai adatokon.
Ezzel választ adott azoknak is, akik az iskolaigazgatói pályázat kapcsán negatívumként vetették a szemére, hogy versenyistállóként működteti az intézményt, csak a legkiválóbbakkal törődik. Hozzátette: a hátrányos helyzetű tanulók nem mindig tudnak annyi anyagi támogatást összegyűjteni, hogy érettségi után rögtön jelentkezzenek egyetemre, s elképzelhető, hogy ehhez előbb egy évet dolgozniuk kell.
A Földes Ferenc Gimnázium igazgatói posztjára a nyár elején írt ki pályázatot a fenntartó miskolci önkormányzat: az első fordulóban egyedül Veres Pál intézményvezető pályázott. Hiába támogatta azonban a tanári kar és a szülői munkaközösség is, az önkormányzat elutasította a pályázatát. A szocialisták nem vettek részt a döntéshozatalban, kivonultak a teremből.
Új pályázatot írtak ki, a Földes élére megbízott igazgató került, Veres Pál pedig általános igazgatóhelyettesként dolgozott tovább, s e poszton kezdte el szeptemberben a tanévet is. Sokan úgy vélik: azért lett nemkívánatos személy, mert nem támogatta azt a tavaly szeptemberben indult kezdeményezést, hogy Földes Ferenc helyett Széchenyi Istvánról nevezzék el az iskolát. Márpedig e névváltoztatás a jelenlegi jobboldali többségű önkormányzatban sokak szívügye.
– Ez egy régi civil kezdeményezés, arra irányul, hogy a magyar történelemben ismeretlen, kommunista újságíró neve helyett ez a patinás gimnázium hosszú idő után újra patinás nevet viseljen, Széchenyi Istvánét – kommentálta a kezdeményezést egy borsodi hírportál szerint Kiss János fideszes frakcióvezető.
Ugyanitt Molnár Péter KDNP-s frakcióvezető nyilatkozatát is idézték: „Nagy mulasztásnak tartom, hogy erről csak most, 2011-ben beszélünk, hiszen már a 90-es évek elején dönteni kellett volna a névváltoztatásról. Azért is, mert az 1950-es évek elején, a Rákosi-diktatúra éveiben kényszerítették rá miniszteri utasítással az iskolára, hogy vegye fel Földes Ferenc nevét.”
– Az iskola életéből és a magaméból is igyekeztem távol tartani a politikát, s tartsanak bár naivnak, még mindig bízom abban, hogy az újból kiírt igazgatói pályázatról csakis szakmai érvek alapján döntenek – mondta tegnap tudósítónknak Veres Pál. Hozzátette: erkölcsi kötelességének érezte, hogy az újbóli fordulóban is megmérettesse magát.
Igaz, itt már kihívója is akadt: Dávid Enikő, a miskolci Vörösmarty Mihály Katolikus Általános Iskola történelem–énekzene–karvezető szakos tanára. Dávid Enikő nyugdíj előtt áll, augusztusban töltötte be hatvanadik életévét, középiskolai tanári végzettsége van, jelenleg két egyetemre is jár: az ELTE történelemtudományok doktori iskolájának végzőse, illetve a Miskolci Egyetem jogi karának levelezős hallgatója. Újságírók érdeklődésére korábban úgy nyilatkozott: nem politikai felkérésre pályázott, régi tanítványai biztatták, hogy induljon.
Dávid akkor sem lépett vissza, amikor kiderült, hogy a Földes Ferenc Gimnázium tanári karából senki sem támogatta a pályázatát. Ugyanakkor Veres Pál százszázalékos támogatottságot kapott a tantestülettől, a diákönkormányzattól és a szülői közösségtől, s több szakmai szervezet is kiállt mellette.
Úgy tűnik, immár a miskolci önkormányzat számára is kínossá vált a jó nevű iskola és elismert vezetőjének meghurcolása. Legalábbis erre utal, hogy a KDNP-s Molnár Péter vezette oktatási bizottság azt javasolta az önkormányzatnak, érvénytelenítsék a második pályázatot is, és adják át az igazgató megválasztásának lehetőségét a leendő fenntartónak, vagyis a nemzeti köznevelési törvény alapján 2013. január 1-jétől a magyar államnak.
Ki kicsoda? Földes Ferenc
A Fidesz miskolci frakcióvezetője által „a magyar történelemben ismeretlen, kommunista újságírónak” vélt Földes Ferenc filozófus, szociológus és szociográfus volt. 1910-ben született Besztercén és valószínűleg 1943-ban halt meg munkaszolgálatosként Ukrajnában. Az urivi áttörésnél tűnt el.
A Sorbonne-on és a bolognai egyetemen tanult filozófiát, Bolognában doktorált. Az anyanyelvén kívül öt nyelven beszélt. Párizsi egyetemistaként lett kommunista, Magyarországon a Kommunista Ifjúmunkások Magyarországi Szövetségében (KIMSZ), később a Kommunisták Magyarországi Pártjának (KMP) propagandabizottságában tevékenykedett. 1934-ben négy hónapi börtönbüntetésre ítélték.
Magyarországon állást nem kapott, nyelvtanításból élt, illetve nyomorgott. Visszament Bolognába, onnan Párizsba, 1939-ben a háború kitörésekor szerencsétlenségére hazatért. Ezzel a szerencsétlenséggel a magyar szociográfia sokat nyert. Móricz Zsigmond 1939-től 1942-ig, haláláig hősies erőfeszítéssel tartotta fenn a Kelet Népe című lapot, a népi írók és falukutatók egyik legfontosabb fórumát, melynek rendszeres szerzői közé tartozott Illyés Gyula és Németh László mellett Földes Ferenc is. Itt publikálta a szegény néprétegek iskoláztatásával, képzésével kapcsolatos úttörő történeti és szociológiai tanulmányait.
A Cserépfalvi Kiadó 1941-ben jelentette meg a Munkásság és parasztság kulturális helyzete Magyarországon című szociográfiáját, ami a magyar oktatástörténet és művelődéstörténet egyik megkerülhetetlen alapműve. Ebben mutatta ki, hogy az ország lakosságának 56 százalékát tevő szegényparasztság és munkásság gyermekei a középiskolás tanulók mindössze öt százalékát adják. Földes számításai szerint a Horthy-korszak végén a munkások gyerekei közül minden 108., a szegényparasztok gyermekei közül minden 478. juthatott el a középiskolába.
