Bevonják a közgyógyellátást?
Az egyik cél az, hogy a kormány számára kiderüljön, milyen típusú támogatásokat és mekkora összegben kapnak a rászorulók. A másik cél: a segélyezési plafon bevezetése. A lap úgy tudja, olyan rendszer létrehozásán fáradoznak, hogy egy gombnyomásra megjelenjen az adott személy és a hozzá kapcsolódó állami, önkormányzati ellátások összege, az átképzési, közfoglalkoztatási programokban való részvétel. Soltész Miklós szociális ügyekért felelős államtitkár ezt tegnap úgy magyarázta: nem kaphatnak több pénzt azok, akik segélyből élnek, mint akik vállalják, hogy elmennek dolgozni nagyon alacsony bérért.
A jelek szerint még csak elképzelések vannak, legalábbis ez derül ki Kósa Lajosnak, a Fidesz ügyvezető alelnökének a nyilatkozatából, aki lapunknak azt mondta: „Abban van logika, és jó is, hogy a szociális ellátásoknál, a gyerekjóléti és minden olyan más juttatás esetén – melyet valaki, aki rászorult, és különböző jogcímeken kap –, az állam lássa, hogy ez összesen mennyi.” Kósa ugyanakkor nem tud konkrétumokról, a Fidesz elnöksége még nem tárgyalta a részleteket. Véleménye szerint azt is meg kell vizsgálni, hogy a maximált keretbe „beleértendő-e az a támogatás, amit az önkormányzatok adnak, például a gyorssegély, utazási kedvezmény, lakhatási támogatás, kedvezményes fürdőbérlet”.
– Bizonyos szabályozások lehet, hogy értelmetlenek, és az összefésülés fontos – tette hozzá. Kósa úgy véli: azért is indokolt az áttekintése a különböző segélyeknek, támogatásoknak, juttatásoknak, „mert ha az látszik, hogy valaki jól mozog a kumulálódások miatt a segélyezési rendszerben, és a rendszer gyengeségei miatt nagyobb jövedelemre tud szert tenni havonta, mint aki reggel felkel és elmegy dolgozni, akkor valóban érdemes átgondolni, hogy legyen egy olyan felső összeghatár, aminél több semmiképp sem jár, függetlenül attól, van-e rá jogcíme valakinek vagy sem”. Debrecen polgármestere szerint különösen fontos lehet ez akkor, ha valamelyik segély vagy támogatás folyósításáról később derül ki, hogy nem is jár, vagy az igénylő például nem tudta, hogy ha az egyik jogcímen jár neki segítség, a másik jogcímen már nem. Ilyen esetben a visszafizetés „halálos csapás” lehet az érintett számára, mert nincs miből. Arra a kérdésünkre, hogy a családi támogatások, illetve a családi adókedvezmények is beleértendők-e a segélyplafon körébe, azt mondta: a segélyplafont úgy kell érteni, hogy a rendszert össze kell fésülni, és a különböző elemekből megszerezhető pénzt, támogatásokat összegezni. Aztán lehet vizsgálni, hogy a segélyeket kell-e maximálni, és mely elemek tartozzanak a plafon alá. „Meg kell vizsgálni például, hogy a közgyógyellátás is a segélyplafon alá tartozzon-e vagy sem, vagy azt, hogy a halmozottan hátrányos helyzetű gyermekek esetén bizonyos támogatások egymásra épülnek, az ingyenes tankönyvellátás pedig sokszor nem az előírások szerint valósul meg”.
– Ha a célzottságot úgy értjük, hogy a pénznek el kell jutnia oda, ahová nem jut el, pedig el kellene, és ne jusson oda, ahol arra semmi szükség, akkor lenne értelme a különféle társadalmi jövedelmek „összevezetésének” – ez már Krémer Balázs véleménye. A szociológus lapunknak azt mondta, „annak sokszoros haszna lehetne, ha a különféle szociális célú újraelosztási formák, társadalmi jövedelmek egy-egy személyre vagy családra vonatkozó összességét át lehetne látni, különösen, ha a fiskális rendszer közvetítésével – adókedvezményekkel, kamattámogatásokkal, devizahitelek támogatásával – eljutó jövedelmek is láthatóvá válnának”. – Ugyancsak jogosnak tartanám, ha lennének ésszerű limitek, ugyanis nehezen fogadható el az, hogy a legmagasabb jövedelem után adózó száz ember családja átlagosan, vagyis a gyermekteleneket is beszámítva évi 1,32 millió forint adótámogatást kap – fejti ki Krémer, aki szerint „a segélyeknek ma is igen erősek a plafonjai, mind összegükben, mind a jogosultság bármilyen szintű megállapításának összeférhetetlenségi és más kritériumaiban”. Rámutat: viszonylag gyakran előfordul a frissen nyugdíjba vonultaknál, hogy a szociális jövedelmek nettó összege meghaladhatja a munkával realizálható kereseteket, de hasonló a helyzet a gyermekgondozási díj esetében is. Szerinte a segélyek esetében ez bizonyosan ritkán fordul elő, de elvileg lehet ilyen eset is. – Egyrészt akkor, ha valaki részmunkaidőben dolgozik, és az időarányos keresete nagyon alacsony. Emiatt nem feltétlenül éri meg ilyen típusú munkát elvállalni, hiszen ezzel elvész az alkalmasint magasabb összegű segély. E helyzeten azonban nem a plafon segítene, hanem az, ha a nagyon alacsony munkakeresetet is kiegészíthetné valamiféle szociális támogatás. A másik elvileg előfordulható eset az, ha a munkanélküliség és szegénység okán nemcsak a családfő, hanem a családtagok is kaphatnak valamilyen pénzbeli vagy természetbeni támogatást. Ilyen lehet például a térítésmentes óvoda, az ingyentankönyv.
A szociológus kiemeli, a segélyplafon és ezáltal a segélyek további leszorítása nem erősítené a munkára való ösztönzést, épp ellenkezőleg: nehezítené a munkapiacra való visszajutást. „A szegények további jövedelemkorlátozása megjelenésben, egészségben, informáltságban egyre távolabb taszítja az embereket a munkaadói elvárásoktól – egyszerűbben szólva: a még lepukkantabb szegényeket nincs olyan munkaadó, aki hajlandó lenne alkalmazni” – mondja.
