A szabadságot választotta
Antal Attila vallomása szerint a nyomozók azt mondták neki: ha Hagyóékat védi, azzal csak magát hozza nehéz helyzetbe. Miután meggyanúsították és előzetes letartóztatásba került, azzal fenyegették, hogy hetente meggyanúsítják valamivel, ha nem vall Hagyóékra. Antal Attila belegondolt, hogy több száz szerződést írt alá, amelyek egy részére a kihallgatás idején nem is emlékezett, és megijedt, hogy bármit elő lehet húzni. Fölment a vérnyomása, és úgy érezte: az ő szíve nem bírja ki, hogy évekre bezárják.
„A szabadság felé mozdultam el.” „Ennek következtében kerültek olyan mondatok a jegyzőkönyvbe, amelyekkel vádlott-társaimat, volt kollégáimat nehéz helyzetbe hoztam. Tőlük itt és most elnézést kérek” – fogalmazott Antal Attila, akit folytatólagosan, bűnszervezetben elkövetett, különösen jelentős vagyoni hátrányt okozó hűtlen kezelés bűntettével mint társtettest, továbbá magánokirat-hamisítás vétségével vádol az ügyészség. A vádirat szerint Antal Attila 1 milliárd 382 millió forint kárt okozott a BKV-nak.
Antal Attila Hadnagy Ibolya tanácsvezető bíró kérdésére részben és csak egyetlen ügyben érezte bűnösnek magát. Ez a fénymásolók műszaki állapotának szükségtelen felméretése volt.
A vádirat szerint dr. H. Iván Miklós hetedrendű vádlott, aki a BKV Zrt. szerződött ügyvédje volt, de egyben Hagyó Miklós személyes és üzleti jogi képviseletét is ellátta, arra vette rá Antal Attilát, hogy szerződést kössön az Optimismo Kft.-vel a BKV fénymásolóinak felméréséről. E cég az Antal által aláírt szerződés megkötésekor gyakorlatilag nem működött, nem is végzett munkát a BKV-nál. Az egyik beosztottja által aláírt hamis teljesítési igazolás alapján Antal engedélyezte 19 millió 200 ezer forint kifizetését. A vádirat szerint erre azért került sor, hogy a főpolgármesteri hivatal így finanszírozza Aba Botond menesztett BKV-vezérigazgató végkielégítését.
Hagyó Miklós korábbi vallomásában azt mondta a bíróság előtt: ő mindig fellépett a szabálytalanságok ellen, például ezért kezdeményezte, hogy Aba Botond ne kapja meg a végkielégítési előleget, amit kilátásba helyeztek neki, mert nem rendelkezik az előírt menedzserszerződéssel.
Antal Attila vallomása elején arról beszélt: úgy érezte, szakmai karrierje csúcsára került azzal, hogy a BKV vezérigazgatója lett. A nagyvállalat reorganizációját szakmai kihívásnak tekintette. Amikor Demszky Gábor főpolgármester fogadta őt, azt kérte tőle: legyen versenyképes a tömegközlekedés. A főpolgármester kiemelte a BKV imázsának helyreállítását. Akkoriban sok botrány volt, különösen a metróberuházás, illetve a Combino villamosok miatt. Antal Attila szerint a BKV szervezetét mindenképpen át kellett alakítani: 12 igazgatóság működött, számtalan párhuzamos funkciót láttak el. Erősek voltak a szakszervezetek, a készülő elbocsátások miatt állandó volt a sztrájkveszély. Fájdalmas döntések sorát kellett meghozni, s közben a cég arculatát szépíteni.
A vádirat szerint 2007-ben és 2008-ban a BKV 100 milliárd forint fölötti adósságállományt görgetett maga előtt. Minden gazdasági évet többmilliárdos üzemi veszteséggel zárt. Az állami támogatások nélkül a cég összeomlott volna. A BKV monopolhelyzetű állami cég, versenytárs híján nem volt szüksége azokra a PR- és kommunikációs szolgáltatásokra, amelyeket nem a cég érdekében, hanem a vádlottak ismerősi, baráti körének pénzhez juttatása céljával kötöttek meg – írta az ügyészség.
Vallomásában Antal cáfolni igyekezett, hogy a BKV monopolcég. Mint mondta, számos versenytársa van, a Volántól a MÁV-ig, de a legnagyobb konkurencia az egyéni közlekedés. Nem csupán egy gazdasági társaság, hanem a közösségi közlekedés arculatjavításáról volt tehát szó. Így nem igaz, hogy fölösleges és bűnös dolog volt kiszervezni a kommunikációs szolgáltatásokat – a BKV-n belül nem volt reklámszakember, nyomdai előkészítő vagy szendvicsember, ami mind kellett ahhoz, hogy a közvélemény szemében jobb színben tűnjön föl a vállalat.
Összesen 24 cég 39 szerződését sorolja föl a vádirat, mint amelyek esetében megvalósult a hűtlen kezelés. Nincs helyünk, hogy akár csak azokat fölsoroljuk, ahol Antal Attila vádlottként szerepel. Néhányat azonban az ő vallomásával együtt megemlítünk. Nem a legnagyobb összegűek közé tartozott az a szerződés, amelyet a BÁL-NA Produkció Kft.-vel kötöttek. A BKV fényképes utazási igazolvánnyal rendelkező dolgozói 2007. június 29-től szeptember 15-ig 30 százalékos kedvezménnyel léphettek be a gárdonyi Sport Beach strandra, valamint ingyenes belépőt kaptak a Retro Fesztivál 2007 című rendezvényre. Ezért a BKV 500 ezer forintot fizetett a vállalkozásnak. Antal Attila azt mondta: a szerződés célja nem volt más, mint pluszjuttatást adni a munkavállalóknak. Abban az időben ezres nagyságrendben bocsátották el a dolgozókat, a megmaradóknak pedig az elbocsátottak munkáját is el kellett végezniük. Kommunikációs szakvéleménnyel igazolható, hogy a sportnap, a vállalati kedvezmény, a közös cégimázst szolgáló rendezvények mind azt sugallják: a BKV olyan cég, ahol sokat kell dolgozni, de megbecsülik a dolgozókat.
Ugyancsak a cégimázst szolgálták a Soda Reklám Tanácsadó és Szolgáltató Kft.-vel kötött tanulmányok. Hét és fél millió forintot fizettek ki a kisföldalatti luxusmetróvá való átpozicionálásáról szóló tanulmányért. Ugyanannak a cégnek még egyszer ennyit a Libegő, a Sikló és a Fogaskerekű vasút népszerűsítését tárgyaló tanulmányért. Antal Attila a tárgyaláson szakértői véleményeket csatolt be. Azok tartalmáról elmondta, hogy ezekben az esetekben a kreatív ötlet, a vizuális poén a lényeg. Ezeknek a speciális teljesítményeknek, amikor egyetlen ötlet később milliárdokat hozhat, az értékét is ehhez viszonyítva kell megállapítani.
Az S. T. Plusz Kft.-vel 20 millió forintos szerződést kötött a BKV. Antal Attila ezt a rendszert úgy örökölte meg elődeitől. A Nap-kelte és a Napnyugta című műsorokban a BKV hirdetéseinek és a PR-beszélgetéseinek szervezése címén fizették ezt a díjat. A vádirat szerint ezért a 20 millióért mindösszesen 47,6 műsorpercet kapott a BKV, méghozzá úgy, hogy előre kellett fizetni. Antal Attila a vallomásában azt mondta erről a bíróságon: amikor 2007 elején először hívták be vezérigazgatóként a Nap-tévébe, Gyárfás Tamás producer emlékeztette rá, hogy cégének van egy keretszerződése a BKV-val, és ezt szeretné meghosszabbítani. Antal kiharcolta, hogy ne egy összegben, egész évre előre kelljen a 20 millió forintot kifizetni, hanem félévenként – de akkor is előre. Erről is becsatolt egy szakértői véleményt, hogy a keretmegállapodásban szereplő előzetes médiafoglalás nélkül nem volt lehetséges a hirdetés és a „médiafelület-foglalás”.
Szalainé Szilágyi Eleonórát Antal Attila mindenáron le akarta cserélni a humánpolitikai igazgatói posztról. Mivel nem talált alkalmas jelöltet, az Accord Group Kft.-t bízta meg, hogy keressen megfelelő személyt. A megbízott cég több jelöltet is felhajtott, de végül egyik sem vállalta. Antal Attila viszont 2008. január 24-én megállapodott Szalainéval, hogy a hölgy nyugdíjba vonul, munkaviszonya megszűntével bruttó 86 millió forintos végkielégítést kap. Az Accord Group 8 millió forint munkadíjat kapott, mert ő talált ugyan jelöltet – igaz, hogy az végül nem vállalta, de a cég megdolgozott a pénzéért. Szalainé Szilágyi Eleonóra júliusi bírósági vallomásában cáfolta, hogy ő adott volna utasítást, hogy utalják át a számlájára a pénzt. Mindenesetre a pénzt átutalták, mert járt, a humánpolitikai igazgató pedig maradt továbbra is a helyén. Szükség volt rá, mert nélkülözhetetlennek tartották a részvételét a sztrájktárgyalásokon.
