Beszédes intézkedés volt, amikor a kormány a szakképzés ügyét áttette az oktatási szakállamtitkárságtól a Nemzetgazdasági Minisztériumhoz. Két éve Orbán Viktor bejelentette, hogy a kormány megállapodást kötött a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara elnökével, Parragh Lászlóval a szakképzés átalakításáról. Akkor Orbán kijelentette, „nem ördögtől való a 15 éves kortól való munkába lépés sem”.

A kormány hivatalos oldalán az átalakítást azzal indokolta, hogy a „magyar munkaerőpiac egyik legnagyobb szerkezeti gondja a képzetlen vagy alacsonyan képzett munkaerő rendkívül alacsony foglalkoztatottsága”, ezt a problémát pedig úgy orvosolná, hogy bevezeti a német duális modellt a szakképzésben. Hamar kiderültek a részletek a sajátos reformról: a szakképzés idejét négyről három évre csökkentik, és drasztikusan lecsökkentik a közismereti tárgyak számát, megnövelik a gyakorlati órák számát.

„Vissza kell állítani a kétkezi munka becsületét” – hangzott el gyakran a kormány különböző szereplőitől, így a „kétkezi” tanoncok már a képzés második évétől kikerülnek az iskolapadból, és a vállalatokhoz kell menniük szakmát megtanulni.

A szakképzés és munkaerőpiac viszonyát kutató szakemberek előadásokban, publikációkban bizonygatták, hogy az alacsonyan képzettek körében az uniós összehasonlításban is brutálisan rossz foglalkoztatottsági adatok mögött éppen az alapkészségek hiánya húzódik.

Az alapkészségek – vagyis az értő szövegolvasás, írás, alapszintű számolás – elsajátítása nélkül a gyorsan változó technológiai környezethez nem lehet alkalmazkodni, akik ezekkel a készségekkel nem rendelkeznek, előbb-utóbb munkanélküliek lesznek. Az alapkészségek nemcsak a folyamatos fejlődésből adódó technológiaváltásokhoz elengedhetetlenek, hanem a szakmaváltáshoz is. A gazdaságban ugyanis előre nem kiszámítható módon állhat elő olyan helyzet, amelyben egész iparágak szorulnak háttérbe.

Az oktatáskutatók ezért pontosan az ellenkező irányú intézkedésekkel, vagyis az alapkészségek megerősítésével, az érettségit adó szakképzés irányába tett lépésekkel orvosolnák a foglalkoztatási gondokat. Köllő János közgazdász a Hvg.hu-nak nemrégiben adott interjújában az érettségit is adó szakképzésről azt mondta: „a szakközépiskolánál sikeresebb iskolatípus nincs Magyarországon, az ott végzettek majdnem olyan arányban dolgoznak, mint a diplomások, lényegesen többet keresve az általános iskolát végzetteknél, ami nem mondható el a hagyományos szakiskolát végzettekről”.

A parlament oktatási bizottságának fideszes elnöke már akkor elkezdte kritikáit megfogalmazni, amikor az átalakításoknak még csak a híre járta be a nyilvánosságot. Pokorni Zoltán arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy vannak számszerű tények, jól mérhető jelenségek, amelyekre támaszkodni kellene az oktatáspolitikai döntések során.

Pokorni több interjúban kifejtette, hogy a szakképzés átalakítása köszönő viszonyban sincs a német modellel, amelyre a kormány hivatkozik. Németországban ugyanis kilencéves az általános iskola, így a szakmunkásképzésbe jóval nagyobb alaptudással érkeznek a tanulók, mint a nyolcéves általános iskola után a magyar fiatalok. Orbán Viktor azonban lesöpörte az oktatási szakemberek zömének, illetve pártja oktatáspolitikai műhelyének javaslatait.

Hiába szavazta meg nyáron a Fidesz-frakció és az országgyűlés oktatási bizottsága is, hogy a három évre csökkentett szakképzésben minimum harminchárom százalék legyen az alapkészségek megerősítését szolgáló közismereti tárgyak aránya, az NGM-től utolsó pillanatban érkező módosítást az országgyűlés mégis megszavazta. Így a törvény harminchárom százalékban rögzítette a közismereti oktatásra fordítható időkeretet.

Lapunknak nyáron ezzel kapcsolatban nyilatkozott Parragh László, aki elmondta, nem a kamara dolga az általános iskolai képzés minőségének javítása. „Mi arról beszélünk, hogy egy szakácsnak vagy egy pincérnek mit kell tudnia” – mondta, hozzátéve, elismerve, ha meghosszabbodna a képzési idő az általános iskolában és a szakképzésben, akkor „való igaz, több tudást lehet átadni, valóban rugalmasabbá válik a későbbi munkapiacon az adott gyerek”. Hogy mennyit tud erre szánni az ország, szerinte az az erőforrásokon múlik.

„Folyamatosan összemossuk ebben a beszélgetésben azt, hogy egy közoktatási rendszernek, illetve egy szakma oktatásának hogyan kell kinéznie” – fogalmazott.

Ami biztos: most szeptembertől, a Fidesz-KDNP szakiskolai átalakításának köszönhetően egy olyan rendszerben kezdték meg a tanévet a szakiskolai tanulók, amelyben már alig tanulnak közismereti tárgyakat, vagyis esélyük sincs megerősíteni az általános iskolából hozott gyenge alapképességeiket. Erre mondja Köllő János a már idézett interjúban, hogy ez visszatérés az államszocialista szakképzéshez, azaz „merénylet egy egész generáció ellen”.

Vekerdy Tamás pszichológus lapunk Hétvége mellékletében azt írja: „Az új vizsgálatok úgy találták, hogy az elkövetkezendő évtizedekben ötféle alapképességre lesz szükségük a jelenlegi gyerekeknek ahhoz, hogy sikeresen tudjanak beilleszkedni a társadalomba, illetve a munkaerőpiacra. Ez az ötféle képesség a következő: 1. írás, 2. értő olvasás, 3. készségszintű elemi számolás, 4. komputerkezelés felhasználói szinten, 5. angol nyelv. Ezt mindenkinek el kellene sajátítania. Hangsúlyozom: mindenkinek! Mondhatnám: a leendő betanított munkásoknak is.” A most szakképzésbe lépőknek erre nem sok esélyük lesz.

Heti egy óra egyik tantárgyból sem elég