A sajnálat már nem elég
Balog Zoltán miniszter azt nyilatkozta, hogy „ne tegyük kékharisnyás üggyé” a családon belüli erőszakot. Ön érti, mit jelent ez?
Nem tudom, mire gondol pontosan, helyette nem tudok nyilatkozni.
Azt is mondta, hogy ne nevezzük a jelenséget családon belüli erőszaknak, mert a család szó olyan értéket képvisel, amelyhez nem tapadhat „negatív töltet”. Az általa javasolt kapcsolati erőszak kifejezést megfelelőnek tartja?
Nézzük meg a nemzetközi joggyakorlatot, hiszen a jó gyakorlatot érdemes átemelni. Figyelnünk kellene az európai országokra. Friss hír, hogy tizenhatodikként Szlovénia is csatlakozott az Európa Tanács nők elleni és családon belüli erőszak felszámolására létrehozott konvenciójához. Ami tizenhat országnak jó, talán nekünk sem rossz. ENSZ-tagállam vagyunk, az ENSZ-bizottságnak is vannak ajánlásai Magyarország számára.
Miért indította el az aláírásgyűjtést?
A sajnálat már nem elég, tettekre van szükség. Kezembe került egy ENSZ-határozat, amelyben egy magyar nő családon belüli erőszakkal kapcsolatos ügye szerepelt 2005. február 3-i dátummal. Az ENSZ nőjogi bizottsága akkor fel is szólította Magyarországot, hogy hozzon intézkedéseket, amelyekkel hatékonyabban lép fel a családon belüli erőszak ellen, és kerüljön be önálló tényállásként a büntetőjogba. Itt életekről van szó. A meglévő jogszabályokat nem veszik komolyan, elbagatellizálják, az egész kérdést magánügyként kezelik. Mivel a gyakorlatban nincs szankció, a büntetőjog eszköze nélkül minden pusztába kiáltott szó. Ma az áldozat hiába próbál érvényt szerezni annak a jognak, ami jár neki, a hatóság valamiért nem ennek érdekében működik. Utólag kiderül, hogy jogtalanul járt el, de közben emberéletek mennek tönkre.
Nem csak nemzetközi ajánlások és felszólítások vannak. 2001–2002 tájékán már készült egy törvénytervezet, amelynek kidolgozásában még Morvai Krisztina vállalt nagy szerepet. Lehet, hogy csak le kéne porolni.
Azt gondolom, hogy elő kellene venni. Vannak nagyon jó tervezetek. Kiemelném a 2003-as ORFK-határozatot, amely a családon belüli erőszak kezelésével és a gyerekek védelmével kapcsolatos rendőri feladatokról szólt. Akkor úgy látszott, hogy elindul valami.
Ön szerint a női jogok gyengeségével összefügg a családon belüli erőszak ügye?
Igen. Mellérendeltség helyett alá-fölé rendeltség alakul ki, és ez vezethet lelki, fizikai és gazdasági elnyomáshoz. De nemcsak a nők, hanem más marginalizált rétegek, például a gyerekek, a fogyatékossággal élők, az időskorúak jogainak gyengeségéről is szó van. Az ő érdekükben is gyűjtöttük az aláírásokat. A kiszolgáltatottság megindíthat egy ösztönös elnyomást, ilyenkor a társadalomnak kell védelmet nyújtania, és nem baj, ha ez a védelem jogszabály formájában is megjelenik.
Balog Zoltán pénteken sajtótájékoztatót tartott, a közlemény szerint pénteken felállt egy munkacsoport ennek a tervezetnek a kidolgozására. Tud már erről részleteket?
Meghívást kaptam a minisztériumba, én is ott voltam a megbeszélésen. A miniszter ígéretet tett arra, hogy tart egy civil napot a parlamentben. Az időpontot várjuk. Szerencsés lenne, ha mindenhonnan eljönnének és javaslatokat tennének az érintettek, a szakma és a civilek képviselői. Remélem, olyan jogszabály születik, amelyet nem lehet kijátszani. Mi civil kezdeményezésként annyit már elértünk, hogy összegyűjtöttük az aláírásokat, és a parlament köteles volt napirendre tűzni a témát.
Éjszaka.
Éjrendi pont lett belőle napirendi pont helyett, de a késői óra ellenére is ott ültünk bent néhányan civilek, és mindenki hallotta, hogy mi történt, mi zajlott az éj leple alatt.
Jó szakértők vannak a civilek között is. Úgy tűnik, hogy a legnagyobb tapasztalattal és tudással rendelkező civileket, mint a Nők a Nőkért az Erőszak Ellen nevű szervezetet vagy a Patent Egyesületet, nem hívták meg a munkacsoportba.
Sokan dolgoznak ezen a szakterületen régóta, vannak olyanok, akiknek specialitása a bántalmazás ügye, és nagyon sok tapasztalattal rendelkeznek. Nem szeretném, ha a minisztériumban azzal pipálnák ki a civil jelenlétet, hogy meghívtak engem, a népi kezdeményezőt. Egyedül nem vagyok képes a kodifikációs folyamatban a szakmai szempontokat képviselni számos minisztériummal, hatósággal, hivatallal szemben, és én nem is ezt vállaltam, hanem a népi kezdeményezést. Azt kérem ezért a civil szakértőktől, hogy állítsanak fel egy külön civil munkacsoportot, a minisztériumtól függetlenül, és időszakonként egyeztessenek. Én átadom a lehetőséget a többi szakma képviselőinek, a civil munkacsoportnak a kodifikációs folyamatban.
Érzi a kormányban a nyitottságot a közös munkára?
Ha egy kicsi résnyire nyitnak lehetőséget a civileknek, azzal lehet és kell is élni. Elindulhat az a kodifikációs folyamat, melyhez sok oldalról sok embernek kell összeraknia a szaktudását. Érintettek, szakmák, civil csapatok jelentkezését várják a civil napra, azaz a parlamenti közmeghallgatásra.
Elégedett az elmúlt napok eseményeivel? A Fidesz nem arról híres, hogy újragondolja egy korábban meghozott döntését.
Csak az a fontos, hogy az ügyet előrevigyük.
Kellett az áttöréshez az is, hogy Varga képviselő mondataira olyan felháborodás szülessen, amelyet nem lehet figyelmen kívül hagyni. A Facebookon Nők lázadása címmel azonnal közösség alakult, rövid időn belül nyolcezer tagja lett. Itt a nők nevüket, arcukat vállalva mondták el tragikus történeteiket.
Rengeteg ilyen történetet hallok én is, viszont rágalmazási pert kaphat a nyakába az, aki el meri mondani a történetét. A gyerekek a legvédtelenebbek ilyenkor, hiszen egy önrendelkezéssel nem bíró gyerek nem tud kiállni magáért. Ha valaki megvédené, azt a másik szülő zaklatásnak is veheti, a hatóságok azt mondják, hogy oldják meg, magánügy, sőt az sem ritka, hogy rosszul értelmezik a jogszabályokat. De miért akarna együttműködni az a személy, aki érzi, hogy nyomást tud gyakorolni a másikra? Ezért nemcsak a jogszabály fontos, hanem a jogalkotás is, és az oktatás is: a gyerekek nőjenek úgy fel, hogy a vitakultúrájukat is fejlesztik, így megtapasztalhatják, másképp is meg lehet oldani a konfliktusokat, nem csak erőszakkal.
Ezt mondják azok a szakemberek is, akik szerint nem kell önálló tényállás a büntető törvénykönyvben a családon belüli erőszakról. Azzal is érvelnek, a már meglévő jogszabályok a magánszférában elkövetett bűncselekményekre is alkalmazhatók lennének.
Aminek az a következménye, hogy egy ilyen ügyben érintett embernek egyszerre nyolc-tíz perre kellene járnia, és ezek akár évekig, évtizedekig is elhúzódhatnak. Mindezt gyerekek és munkahely mellett kellene végigcsinálnia az áldozatnak, ami nem életszerű, és nem elvárható attól, akinek még menekülnie is kell. Előbb-utóbb vagy le kell mondania a jogairól, vagy fel kell adnia, vagy belebetegszik, esetleg belehal. Azt a virágot, amelyet a Parlamentben Varga képviselő úrtól kaptam, szimbolikusan továbbadom az ország összes érintettjének, mert az ő nevükben vettem át. Azt gondolom, hogy a legméltóbb hely számára a temetőben egy sír, ahol olyan nő nyugszik, akik már nem élte meg ennek a jogszabálynak a megszületését, hogy megvédje őt. Itt is megköszönöm azoknak, akik velünk együtt kiálltak aláírást gyűjteni. Idős, beteg édesanyám is kint állt az aluljáróban. Két hónapja infarktust kapott, nem bírta tovább ezt a stresszt. Nem gondolom, hogy őneki kellett volna aláírást gyűjtenie azok helyett, akik féltek, akik szégyellték, vagy azt várták, hogy valaki más csinálja meg helyettük ezt a nem kellemes feladatot. A közismert embereknek és az Avon tanácsadóinak is köszönöm a támogatást.
Ön szerint miért nem jeleznek gyakrabban a védőnők, a gyerekorvosok, a pedagógusok, ha bántalmazott anyákat, gyerekeket látnak?
Szerintem a többletmunka miatt, hiszen évekig elhúzódó perekre kellene járniuk nekik is, ami mindenki számára nagyon kimerítő, így marad a hallgatás. Inkább nem látnak, nem hallanak semmit.
Amellett foglalt állást, hogy kerüljön bele a jogszabályba a lelki erőszak fogalma. Nincs veszélye annak, hogy éppen az agresszorok fognak ezzel visszaélni? Hiszen így is gyakran elhangzik, hogy ne csak nők elleni erőszakról beszéljünk, mert elméletileg a férfit is verheti a nő. Miközben a statisztikák szerint 100 esetből 99-ben nő az áldozat. De a lelki erőszakkal megnyílik a lehetőség, hogy a családon belüli erőszak áldozata a férfi legyen, elterelve a figyelmet a lényegről?
Fontos, hogy azok a szervezetek, amelyek régóta foglalkoznak ezzel a kérdéssel, elmondják a véleményüket erről. Nekem az aláírások összegyűjtése volt a feladatom. Komoly munka volt. Rengeteg energiát, pénzt és időt vitt el. Nagyon kérem a jó szakembereket, hogy rakjuk össze a tudást. Ez már az a terület, ahol a szakma tud érvényesülni.
Ha nem a büntetőjogot nézzük, a szociális ellátórendszeren belül milyen hiányosságokat lát?
Ez az egyetlen olyan bűncselekménytípus, ahol az áldozatot hibáztatják, és nem az elkövetőt. Legalábbis Magyarországon. 2012 a gyerekbarát igazságszolgáltatás éve, itt a lehetőség a gyakorlatban is megvalósítani. Az egyik legfontosabb, hogy érvényesüljön a soronkívüliség, azaz legyen az eljárás gyorsított. Mert ha évekig, évtizedekig elhúzódik, akkor elfajul a dolog, ami nem jó senkinek, főleg nem a gyereknek.
