1998–2002 között, tehát az első Orbán-kormány idején hivatalosan nem határoztak leépítésekről, volt viszont lopakodó – bár nehezen számszerűsíthető – létszámcsökkentés. Akkoriban a költségvetési keretszámok alakításával próbálták meg mérsékelni a közigazgatásban foglalkoztatottak számát. Ez nem sikerült, mert a ciklus végére igencsak felduzzadt az apparátus. A Medgyessy-kormány ezért megint drasztikusan lépett: 2002 őszén 15 ezer álláshelyet szüntettek meg, ténylegesen tízezer embert menesztettek.

Fehér József, a SZEF alelnöke hangsúlyozta: ez volt az első alkalom, amikor a szakszervezetekkel kötött megállapodás alapján hajtották végre a leépítéseket. Később a Gyurcsány-kormány is hasonló intézkedésre kényszerült, s 2007–2008-ban 12 ezer embert távolítottak el. Akkor az érdekképviseleteknek sikerült elérniük, hogy a „gondoskodó elbocsátás” jegyében nyújtsanak valamilyen segítséget az utcára kerülőknek.

Ugyanakkor bevezették a prémiumévek programot, ami egyfajta előnyugdíjként működött: a köztisztviselők csökkentett fizetést kaptak, cserében viszont csak néhány órát kellett hetente dolgozniuk. A második Orbán-kormány hivatalba lépése után jelentős személycseréket hajtottak végre, de a létszámot tekintve 2011 végéig nagyjából nullszaldós volt a rendszer. Idén január 5-én viszont megjelent egy kormányrendelet, amelynek alapján alig másfél hét múlva hétezer álláshelyet szüntettek meg.

A menesztett közszolgák számára ezúttal a karrierhíd programot hirdették meg, amelynek keretében a hivatalos adatok szerint körülbelül négyezer főnek próbálnak segíteni, de Fehér szerint inkább hatezer körül lehet az elbocsátottak száma. A rendszeres leépítéseknek azonban kevés értelmük van, az akciók megtakarítás helyett inkább csak viszik a pénzt, hiszen végkielégítést kell fizetni. A szakszervezetek adatai szerint 1995 és 2008 között nyolcvanezer álláshelyet szüntettek meg, s körülbelül 55-60 ezer embert menesztettek, miközben a közigazgatásban évek óta nagyjából változatlan a létszám: 105 ezernél kevesebben, illetve 115 ezernél többen soha nem dolgoztak ezek a területen.

Hiába tehát a visszatérő kampányok, mindig kiderül, hogy a feladatok ellátásához szükség van arra a nagyjából 110 ezer emberre, aki ma ezen a területen dolgozik. A teljes közszférában viszont – amelynek jó részére a kormánynak nincs közvetlen befolyása, s inkább csak költségvetési eszközökkel ösztönözheti az intézményfenntartó önkormányzatokat – egyértelműen kisebb lett a létszám. A költségvetési szerveknél a kilencvenes évek végén még nyolcszázezren voltak, most viszont csak 650-660 ezren lehetnek.

A 150 ezres csökkenés körülbelül kétharmada Fehér szerint tényleges leépítésből ered, a többi inkább a kiszervezések következménye. Az egészségügyben, a kultúra vagy a közművelődés terén számos, korábban állami vagy önkormányzati tulajdonú intézmény fenntartója változott, így a foglalkoztatottak közalkalmazotti státusa is megszűnt.