'Akik mellett Vizoviczki ki tudott nőni…'
A megszerezhető dokumentumok, a nyilvános és zárt üléseken ez ügyben elhangzottakat rögzítő jegyzőkönyvek tanúsága szerint a rendőrség augusztusban végrehajtott átszervezésének előkészítése nagyjából 2011 őszén kezdődött. Még azelőtt, hogy a belső elhárítás egyáltalán felfedezte volna az azóta bűnszervezetben elkövetett korrupció gyanújával letartóztatott rendőri vezetők és az éjszaka császáraként ismert Vizoviczki László szórakozóhelybirodalom-tulajdonos kapcsolatát.
Sőt, Pintér Sándor már belügyminiszter-jelölti meghallgatásán jelezte, hogy második miniszteri ciklusában jelentősen csökkenteni készül az ORFK központi apparátusának létszámát, feladatainak és hatásköreinek egy részét szét kívánja osztani a területi rendőri szervek között. Az így felszabaduló létszámot a megyei és a városi kapitányságoknak szánta.
Hatala József országos rendőrfőkapitány 2010. június 29-én a honvédelmi és rendészeti bizottság előtt közölte: „Szervezeti változást ad hoc jelleggel, ötletszerűen, azért, mert új vezetői beosztásba kerül valaki és rögtön átszervez, nem tartom helyesnek. Kiérlelt értékelő munka után, a bűnözés folyamatait elemezve lehet és kell a szervezetet igazítani az aktuális állapotokhoz. Ebből adódóan biztos, hogy a szervezeten valamilyen finomítást kell tenni”. Még 2011 őszén megalakult egy grémium a Belügyminisztériumon belül, és teljes titoktartás mellett nekilátott a változtatások előkészítésének. Mindenekelőtt a rendőrség „állapotának felméréséhez”.
„Elkerekedett a miniszter úr szeme a csodálkozástól, megdöbbentette, hogy milyen állapotok fogadták második miniszteri ciklusa kezdetén”, fogalmazott a csapat egyik tagja. Szavaiból az derült ki, hogy az első felmérések szerint a rendőrség számos szervezeténél alibi munka folyt. Belső együttműködési megállapodásokkal írták felül a rájuk vonatkozó törvényeket és utasításokat, döntötték el, hogy kinek mi a feladata, a jog- és hatásköre. Erről Pintér Sándor is beszélt egy lapunknak adott korábbi interjúban. Munkatársai további részleteket is elmondtak. A szervezett bűnözés elleni szolgálatoknál alig folyt titkos információgyűjtés, az akták és jelentések átvizsgálása után olykor az sem volt egyértelmű, hogy a rendőrnek volt informátora vagy az informátornak rendőre.
A vizsgálatot végzők már meg sem lepődtek, amikor a belső elhárítás jelezte: gyanújuk szerint a fővárosi éjszakai élet prominens alakja megvett több rendőri vezetőt, és pontosan meg nem határozható számú beosztott rendőr is szerepelt a fizetési listáján. Egy volt operatív tiszt elmondása szerint Pintér Sándor és Bodrácska János budapesti főkapitánysága idején, ha megnyílt egy új kocsma, néhány héten belül a területileg illetékes rendőri vezetőnek tudnia kellett, ki a tulajdonos (a tényleges tulajdonos, nem a stróman), kik állnak a háttérben beszállítóként, finanszírozóként, kik járnak oda szórakozni, melyik bűnözői kör figyelt már fel rá, kik akarnak esetleg védelmi pénzt szedni, és a többi…
Tudni kellett, hogy milyen rendőri kockázatot rejt az adott hely. A belügyi illetékeseket hallgatva nagyon úgy tűnik, az utóbbi években ilyen elvárások nem fogalmazódtak meg a rendőrség operatív munkát végző munkatársaival szemben. Nem is nagyon ismerték a szervezett bűnözés régebbi vezetőit, előfordult, hogy operatív tisztek újságíróktól próbálták megtudakolni, hova menjenek, ha „véletlenül” találkozni szeretnének ezzel vagy azzal az egykori nehézfiúval. A rendőrség vezetése először 2012. április 13-án szembesült Pintér Sándor elképzeléseivel. Egy a városi kapitányokig bezárólag minden rendőri vezető részvételével megtartott évértékelő, feladatszabó értekezleten jelentette be a belügyminiszter, hogy elkészült a szervezetértékelés szakmai protokollja.
E szerint nemcsak a rendőri vezetők, hanem az egyes kapitányságok és főkapitányságok egészének teljesítményét vizsgálják majd. Állítólag már ott és akkor elhangzott, hogy az értékelésnél a lakosság (az önkormányzatok) véleménye jelentős súllyal esik majd latba, a statisztikai szemlélet jelentősen háttérbe szorul. Felértékelődik a lakosságot leginkább fenyegető és irritáló bűncselekmények, a gyilkosságok, rablások, betörések és lopások, a garázdaságok felderítési eredményessége, a tettenérések és megelőzések száma, és arányuknak a változása. A legfőbb (de nem egyedüli és nem mindenekelőtti) szempont a lakosság szubjektív biztonságérzetének változása.
A szervezetértékeléskor figyelembe vették továbbá az adott megyei, városi kapitányság adottságait. Például, hogy a helyi rendőrség kapott-e, és ha igen, milyen összegű támogatást a várostól vagy a megyétől. Minél több forrás áll egy rendőri vezető rendelkezésére, annál inkább elvárhatók tőle az eredmények – vélik a belügy illetékesei. Pintér az áprilisi vezetői értekezleten adta ki az utasítást a rendőrség átszervezésének végleges kidolgozására és a szükségesnek tartott személyi változások előterjesztésére. Lényegében ugyanaz történt, mint előző belügyminiszteri ciklusában: akkor is félidőben hajtott végre jelentősebb szervezeti átalakítást, amely nagyjából ugyanannyi főrendőr elmozdításával járt, mint a mostani.
Nagyon úgy fest a helyzet, hogy a rendőrségen belül mindenki tudta, vagy legalábbis tudhatta, mi készül, az átszervezés mégis mennykőként csapott a testületbe. Talán csak a két legradikálisabb, ez eddig példa nélküli lépés, a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályának megszüntetése és a Nemzeti Nyomozó Iroda két egységénél, a szervezett bűnözés elleni és a gazdaságvédelmi osztályon végrehajtott teljes állománycsere miatt, de hatalmas döbbenetet okozott. A „gonosz sajtó” és az ellenzék a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályának „szétzavarását” (megszüntetését) persze azonnal összefüggésben hozta a Vizoviczki-üggyel.
A belügyi és a rendőrségi illetékesek azonnal tromfoltak: a két ügynek semmi köze egymáshoz, a rendőrség átszervezését több hónapos értékelő-elemző és tervezőmunka előzte meg, amelyet egyes területeken felgyorsítottak ugyan a korrupciós ügy miatt, egyebekben azonban semmi köze a korrupciós ügyhöz. Persze senki nem hitt nekik… Soha nem derül már ki, hogy akkor is feloszlatják-e a BRFK szervezett bűnözés elleni osztályát, ha nincs a Vizoviczki-ügy. Az viszont tény, hogy az osztály egyértelműen a korrupciós botránynak esett áldozatul. Bár a rendőri és a belügyi vezetés tagadja, hogy az adott ügyben kollektív büntetést alkalmazott volna, Pintér Sándornak a Heti Válaszban augusztus 30-án megjelent interjúja önmagáért beszél.
A BRFK feloszlatott osztályán dolgozók kollektív büntetését firtató kérdésre így válaszolt: „…Nem zártunk be osztályokat, ütemesen átalakítjuk a rendőrséget. Nem állítom, hogy mindenki bűnös. De vajon milyen szakmai teljesítménye van annak a csoportnak, amely mellett egy Vizoviczki ki tudott nőni? Mindez nem három-négy vezető felelőssége… Ha tud egy kollégáról, aki felderítette a Vizoviczki-ügyet, szóljon, azonnal visszahelyezzük…”
A rendőrség „ütemes átalakításának” egyes mozzanatai puccsszerűen zajlottak. Kétségtelen, hogy a testület rendszerváltozás utáni történetében először fordult elő, hogy az értekezleteken, bizottsági üléseken elhangzottakból semmi nem szivárgott ki.
Az átszervezés irányításával megbízott Papp Károly miniszteri biztos, ma az országos rendőr-főkapitány általános helyettese előre egyeztette az ügyészséggel, hogy a megszűnt vagy teljes állománycserén átesett egységeknél folyamatban lévő ügyeket kik, mely osztályok nyomozói veszik át, majd augusztus 9-re állománygyűléseket hívtak össze. Az értekezlet végére már senki nem fért hozzá a számítógépében tárolt adatokhoz, és elnémultak a mobiltelefonok is. Csak néhányan nem fogadták el az új állásokat. Mindenki a képesítésének megfelelő munkát kapott – állítják a rendőrség vezetői. Maguk az érintettek egyelőre inkább nem beszélnek.
Ahogy a menesztett vezetők sem. A ma még rendelkezési állományban lévő volt Fejér megyei főkapitány kivételével (aki nem a nyilvánosan Európa legbiztonságosabb drogpartijaként hirdetett O.Z.O.R.A.-fesztivál körüli botrányba bukott bele, azt mondják, már ezt megelőzően közölték vele, hogy mennie kell) mindenki fontos beosztást kapott. Erre mondta Vadai Ágnes, hogy nem történt más, mint hogy ide-oda tologatták a sakkbábukat a táblán. Az egykori átvilágítók tiltakoznak Vadai kijelentései miatt. Volt a leváltottak között olyan megyei főkapitány, mondják, aki az egyik legjobb eredményt érte el az egyéni teljesítménymérésen, ám a legrosszabb minősítést kapta parancsnokként.
A leváltott Nógrád megyei főkapitány Pest megye rendőrsége élére került, ahol ugyanis korábban 30 évig szolgált, s Nógrád megyei rendőrségi tapasztalatai alapján immár felkészült a jóval nagyobb Pest megye vezetésére. És még hosszan lehetne sorolni, hogy ki miért került el onnan, ahol volt, át egy másik megyébe ugyanolyan vagy valamivel alacsonyabb beosztásba. Az átszervezés során talán Petőfi Attila volt a legnagyobbat „bukó”. Róla évek óta tudni lehet, hogy nagyon nem akart bűnügyi főigazgató lenni. Ízig-vérig életellenes ügyekben eljáró nyomozó ő, aki már a Nemzeti Nyomozó Iroda élén sem érezte túl jól magát.
2003-ban nem önszántából ment az NNI-hez igazgatóhelyettesnek; Lamperth Mónika akkori belügyminiszter nem bízott maradéktalanul a Pintér emberének tartott Bolcsik Zoltánban, viszont jó szakembernek tartotta, ezért elmozdítani sem akarta az NNI éléről, inkább kontrollként mellé tette Petőfit. A 2010-es kormányváltáskor Petőfi már csak Pintér kifejezett kérésére vállalta a bűnügyi főigazgatóságot. Most majd azt teheti, amihez a legjobban ért, amit a legjobban szeret: létrehozhat egy kiemelt életellenes ügyekkel foglalkozó osztályt, amit vezethet és ahol nyomozhat is. Más rendőri vezetők esetében kevesebb tudható vezetői megbízásuk visszavonásának hátteréről, az ugyanis indoklás nélkül történt.
Annak ellenére, hogy ez a megoldás mindenkivel kapcsolatban gyanakvást kelt: vajon milyen ügyei lehettek, amelyeket el akarnak tussolni. A rendőrség is tudja ezt, sőt, a korrupciós botrány és az átszervezés folyamatos együtt emlegetése miatt is szenvednek. Mégsem hozzák nyilvánosságra a döntések indokait, és nem csak az érintettek személyiségi jogaira tekintettel. Régi rossz tapasztalata a rendőri vezetésnek, hogy akiket indoklással mentettek fel a beosztásából, minősítettek vissza vagy küldtek el a testülettől, a munkaügyi bíróságokon rendre pert nyernek a rendőrséggel szemben. Sok esetben a leváltás indoka nem volt eléggé meggyőző, máskor a bíróság nem tartotta arányosnak az elkövetett vétséggel a szankciót…
A rendőrség végül kijárta a jogalkotónál, hogy indoklás nélkül is lehessen felmenteni vezetőket, így nincs a bíróságon megtámadható indoklás, nincs kellemetlenség. Persze így azokat is körüllengi a „na, vajon mit csinált?” gyanúja, akik semmi törvénytelent nem tettek, egyszerűen csak nem voltak elég jók addigi posztjukon. A jelek szerint ez a rendőrség számára a kisebbik rossz…
