Az asszony, akinek egy betegség miatt mindkét lábát amputálták, tizenhárom évvel ezelőtt költözött a XV. kerületi önkormányzat egyik bérlakásába. Nem egyedül kezdett új életet, vele volt unokája, akit ötnapos kora óta lényegében egyedül nevel. Ferit az anyja elhagyta, az apja pedig – Emma néni fia – keveset foglalkozott gyerekével. Az elmúlt években az önkormányzat rendre meghosszabbította az asszony lakásbérleti szerződését, ám az idén februárban Emma nénit arról értesítették: el kell hagynia a lakást. Az önkormányzat döntése „sokkolta” a nagymamát, mert állítása szerint a lakásra vigyáztak, a költségeket pedig szinte mindig pontosan befizették. Egyedül a vízdíjjal volt elmaradás – ismeri be –, de az önkormányzat döntéséig már megállapodott a szolgáltatóval a részletfizetésről. Emma néni szerint végül kiderült, azért kellett menniük, mert egy-két „rosszindulatú szomszéd pletykái alapján összeférhetetlennek” ítélték őket. Az asszony szerint ebből csak annyi igaz, hogy a fia olykor náluk lakott, s akkor előfordult, hogy „galibát” csinált, ami miatt a rendőrséget is kihívták. Emma néni minden követ megmozgatott azért, hogy maradhasson a lakásban, hiszen unokájával nem volt hová mennie, de nem járt sikerrel: a nyáron mennie kellett. A tizenöt éves, hetedik osztályos Feri ideiglenesen egy rokonhoz került, ő pedig átmenetileg a kerületi gondozóházban kapott szállást.

– A nyáron történtek óta többször kértem az önkormányzatot, hogy próbáljanak másik bérlakást adni, de elutasítottak. Most pedig a gyámhivatal küldött egy levelet arról, hogy tárgyalni akarnak az unokám, Feri elhelyezéséről – mondja az asszony. – Úgy látszik, már az unokámat is elvennék tőlem, és intézetbe vinnék! Pedig itt vagyok neki én! Ha nyomorék létemre eddig fel tudtam nevelni, akkor ezután is tudok róla gondoskodni. Semmi mást nem kérünk, csak azt, hogy újra beköltözhessünk egy bérlakásba.

Emma néni az elmúlt hetekben megpróbált albérletet keresni, ám nem járt sikerrel. Egyfelől azért, mert olyan lakásra van szüksége, amit kerekes székével is meg tud közelíteni, másfelől azért, mert mindenhol két- vagy háromhavi kauciót kérnek, neki pedig nincs százezer forintja sem. „Egy hónapban 100-110 ezer forintból éltünk Ferikével. Ennyi pénzből fizettem a rezsit, és gondoskodtam arról, hogy ne legyen szakadt, mocskos ruhája, soha ne legyen éhes. Félrerakni azonban nem tudtam.”

László Tamás XV. kerületi polgármester (Fidesz–KDNP) szerint a nagymama állításaival szemben a család nem csupán egyszer-egyszer került összetűzésbe a szomszédokkal és a hatóságokkal, folyamatosan „kirívóan közösségellenes volt a magatartásuk”. Egyebek mellett áramlopás, vízlopás és betörések írhatók a számlájukra. A polgármester megemlítette: volt példa arra is, hogy a család egyik tagja hajléktalanokat költöztetett a házhoz tartozó fészerébe, amit olykor „szobáztatásra” is használtak. Arra a felvetésünkre, hogy mindezt aligha a nagymama és unokája követte el, a polgármester úgy felelt: a nagymama volt a bérlő, neki kellett volna gondoskodnia arról, hogy ilyen esetek ne történhessenek. Ennek ellenére – tette hozzá a polgármester – ő mindvégig ragaszkodott ahhoz, hogy rokonai nála lakhassanak.

Felkerestük azt a házat, ahonnan Emma nénit kilakoltatták. Egy lakó nyilatkozott, ő is csak annyit mondott szűkszavúan: „Nem Emma nénit kell sajnálni, hanem minket, amiért éveken át kénytelenek voltunk elviselni családját, dorbézolásukat, borzalmas életvitelüket!”

Noha a polgármester és a szomszéd szerint Emma néni kilakoltatása nem volt indokolatlan, a Magyar Szociális Fórum nevű szervezet mégis az asszony mellé állt. Simó Endre szervező azt mondja: nem vitás, hogy Emma néni több rokona, elsősorban a fia komoly kellemetlenségeket okozott a szomszédoknak, ezért lépniük kellett a hatóságoknak. – Azt viszont már elfogadhatatlannak tartjuk, hogy a hatóságok végeredményben Emma nénire és unokájára sújtottak le – jelenti ki Simó Endre. – Eddigi intézkedéseivel ugyanis csupán azt érte el az önkormányzat, hogy elválasztott egy nagymamát az unokájától, s egy beteg asszonyt a hajléktalanságba, egy kamasz fiút pedig az intézetbe űzne. Ezt mi embertelennek tartjuk, ezért segítjük Emma nénit. Adománygyűjtést indítottunk, hogy megfelelő albérlethez segíthessük őt és unokáját.

Mindezt hangulatkeltésnek, demagógiának tartja a polgármester, szerinte ugyanis az állandó ellátásra szoruló asszony és a tanulmányaiban jócskán elmaradt fiú élete korántsem volt olyan „idilli”, mint ahogyan azt a nagymama mondja. László Tamás hangsúlyozta: az önkormányzat az asszony számára állandó helyet próbál biztosítani egy idősotthonban, a fiú elhelyezéséről pedig a gyámhatóság szakemberei megfelelően gondoskodnak majd. – Ezzel pedig – tette hozzá a polgármester – nemhogy ártana az önkormányzat, hanem éppen ellenkezőleg, kifejezetten segíti őket.

Adománygyűjtés indult, hogy Emma néni és unokája megfelelő albérlethez jusson