Ki az isten tudja ma, hogy mennyi bevételre számíthat jövőre a főváros? Az az egy, akit maga említett – válaszolta Tarlós István főpolgármester a Fővárosi Közgyűlés múlt heti ülésén Tüttő Kata szocialista képviselő kérdésére. Riposztnak jó, magyarázatnak kevés. Különösen egy újabb tízmilliárd forintos – hol fejlesztési, hol működésiként emlegetett – hitelfelvételről szóló vitában.

S még csak nem is ez volt az egyetlen kölcsönszerződés, amire a közgyűlés a múlt héten áldását adta. Az éves folyószámla-hitelkeretet 25 milliárdra emelték, majd bejelentették, hogy a szennyvíztisztítóval fuzionáló frissiben reprivatizált vízművek 12 milliárdos kölcsön felvételére készül. A fővárosi önkormányzatnak azonban kell a pénz. Bármi áron és rögvest. Ez jól kiviláglott Bagdy Gábor pénzügyi főpolgármester szavaiból: a pénzügyi egyensúly biztosításához olyan lépésekre is rákényszerül a város, amelyek hatásaiban nem bizonyos. De ha eddig kockázatkerülő magatartást tanúsítottak volna, akkor Budapest már csődben lenne. Nem várhatják meg a jelentős kockázatokat rejtő jövő évi központi költségvetés elfogadását, illetve a részint erre alapuló fővárosi pénzügyi terv kialakítását, mert akkor már elkéstek.

Budapest már az idei évet is 80 milliárdos költségvetési lyukkal és a szakadék szélén táncoló BKV-val indította. Súlyos megszorítások árán, bravúros pénzügyi zsonglőrködéssel és az adóssághegy kitolásával evickéltek el eddig. A kormányt vélhetőleg szórakoztatja a budapesti mutatvány, mert tovább nézné. A dugódíj leszavazása és a BKV-nak nyújtandó normatíva tízmilliárdos lefaragása önmagában 53 milliárdos rést ütött a jövő évi fővárosi kasszán.

Az idei fővárosi költségvetésben megfogalmazott kockázatok – egyebek mellett a 4-es metróval összefüggő tényezők, a peres ügyek, az árfolyamkockázat, az adóbevételek teljesülésének kockázata – továbbra is fennállnak. A BKV finanszírozásának a megoldatlansága szintúgy. Ehhez jön még az oktatási intézmények államosításának pénzügyi bizonytalansága. A fővárosnak nincs hová hátrálnia. Már az idén törölte szinte valamennyi önként vállalt feladatát, a kötelezőket pedig a legalapvetőbb szintre csökkentette. Az előző évekhez képest százmilliókkal, esetenként milliárdokkal csökkent egyes ágazatok költségvetése. A színházak többsége egyetlen fillér önkormányzati támogatáshoz sem jutott. A hajléktalanellátást gyakorlatilag lenullázták. A kórházakat átadták az államnak.

A főpolgármester mindezek ellenére bizakodik. Újabb három elemből álló javaslatot dolgoztak ki a Nemzetgazdasági Minisztérium államtitkárával, Naszvadi Györggyel közösen. Az ígéretek szerint még szeptemberben dönt róla a kormány. Az előzmények ismeretében erős hit kell ahhoz, hogy bízzon az elfogadásában. Főként, hogy kevés új elem lehet benne. Az év eleji – BKV-csőd elkerülését célzó – fővárosi listán az útdíjon kívül az iparűzési adó emelése, a közlekedési adó, a dugódíj, az áfakulcs csökkentése, a forrásmegosztás módosítása és a parkolási bevételek fővároshoz irányítása szerepelt. De a gazdasági minisztérium már februárban lehűtötte a kedélyeket: év közben szó sem lehet jogszabály-módosításról és a gazdasági keretek megváltoztatásáról. Így nem nyúltak se a forrásmegosztás módját, illetve a parkolási bevételek elosztását rögzítő önkormányzati jogszabályokhoz, se az iparűzési adó és az áfakulcs mértékét meghatározó adótörvényhez. Dugódíjügyben még júliusig hagyták pörögni a fővárost, majd nemes egyszerűséggel leszavazták a parlamentben.

Budapest ma ugyanott tart, mint tavaly ilyenkor. A BKV-hitelválságot ugyan sikerült 2015-re napolni, de a cég várható működési hiánya nagyobb, mint valaha. (Jelen állás szerint 53 milliárd.) S már nadrágszíj sincs, amin húzhatnának. Csakhogy a sokkal jobb érdekérvényesítő vidék és vele a kormány ezt nem hiszi el. Érthető a kétkedés. Budapest gazdasági mutatói messze meghaladják a többi városét. Az ország GDP-jének 40 százalékát itt állítják elő. Csakhogy a teljes személyi jövedelemadó 36 százalékát befizető városnál a bevétel alig 1 százaléka marad. Budapest a helyi adók közül csupán az iparűzési adóból részesedik, az összes többi a kerületekhez folyik be. Az idegenforgalmi adó kerületekhez való átirányítása miatt a korábbi 1,55 milliárdos bevételből alig 150 millió maradt. Az iparűzési adó – szintén kerületi fideszes polgármesteri javaslatra átalakított – újraelosztási gyakorlata további 4,7 milliárdot vett ki a fővárosi önkormányzat zsebéből.

A kerületek kapzsisága egyfelől érthető, hiszen sokmilliárdos adósságállományt görgetnek maguk előtt. Többségüknek a növekvő bevétel se volt elég tartozásuk érdemi csökkentésére a Progresszív Intézet legutóbbi felmérése szerint. A fenti megállapítás alól csupán négy fővárosi kerület – XXIII., XIII., XXI., XVIII. – kivétel. Soroksár csaknem 90 százalékkal csökkentette adósságállományát tavaly, míg a másik rekorder XIII. kerület polgáraira már alig 657 forint tartozás jut fejenként. Ezzel az országos listán is első helyen állnak. Összehasonlításul: az országos adósságátlag fejenként 130 ezer, a fővárosban 82 ezer forint. Budapest legeladósodottabb kerülete továbbra is az adóátirányítással igen sokat nyerő V. kerület.

Mindezek fényében igen kevés remény van arra, hogy Tarlós régi álma, a parkolási bevételek fővároshoz folyatása, illetve az iparűzési adó megosztásának főváros számára kedvező irányba való módosítása jövőre megvalósuljon. Marad tehát a közműadó, amelyből azonban Tarlós korábbi bevallása szerint is alig valamicske pluszbevétele származhat a városnak, hiszen ezzel az önkormányzati tulajdonban lévő cégek fővárosnak fizetendő osztaléka is csökken.

Tüttő Kata szerint Budapest hasonlatos ahhoz az úszóhoz, aki úgy mászik fel az üres medence feletti trambulinra, hogy csak reméli: mire leér, víz kerül bele. Tarlós szerint a fekete ember hiába fürdik egész nap a Balatonban, attól még fekete marad. Jó, legyen. De pénze azért lesz?

Vidéki szenvedéstörténet

Úgyszólván valamennyi csődveszélyben lévő városunk hasonló „szenvedéstörténetet” élt meg az elmúlt másfél évtizedben. A településvezetők – párthovatartozástól függetlenül – azt állítják: a bajok azzal kezdődtek, hogy az önkormányzati feladatokra a kilencvenes években egyre kevesebb állami támogatás érkezett. Ezért az ambiciózus települések lázasan azon igyekeztek, hogy vonzzák a befektetőket, az adófizető vállalkozásokat és a turistákat, s ennek érdekében belefogtak infrastruktúrájuk, köztereik, intézményeik – időnként erőltetett ütemű – fejlesztésébe. Ezekre lehetett pályázni központi és uniós forrásokat, ám néha az önrész is komoly terhet rótt az önkormányzatokra, amit hitelből fedeztek.

Aztán 2004 után „divatba jött” a devizahitel, ami kedvezőnek tűnt, ezért kötvénykibocsátás formájában újabb hiteleket vettek fel az önkormányzatok, s gyakran a régit is svájcifrank- és eurókölcsönnel váltották ki. A 2008-as válságtól kezdődően a forint drámai értékvesztést szenvedett, s a devizaadósság 20-50 százalékkal megnőtt. Ráadásul sokszor kiderült, hogy a hitelből megvalósított beruházások (fürdők, sétálóutcák, kulturális és sportlétesítmények, repterek) javítják ugyan a település megjelenését és presztízsét, pénzt viszont nem hoznak, sőt, miattuk drágul az önkormányzat intézményrendszerének fenntartása. A gondokat fokozta a válság, hisz emiatt nőtt a munkanélküliség, csökkent a helyi adóbevétel, és nem akadt vevő az önkormányzati ingatlanokra.

ESZTERGOM az egyik legcudarabb helyzetben lévő település. Az idén 7,2 milliárd forintból gazdálkodó, 30 ezer lelkes város adóssága 26 milliárd. Az önkormányzat számláján jelenleg 54 millió forint van, s ez szeptemberben fedezi a béreket és a segélyeket. Ám Esztergom üzemeltetéséhez havi 63 millió kell, így kérdés, hogy októberben működőképes marad-e a város. A Duna-parti település helyzete azért is drámai, mert az önkormányzat katasztrofális eladósodásáért felelős, korábbi, fideszes városvezetés és a jelenlegi polgármester viszonya kibékíthetetlenül ellenséges.

PÉCS évente 40-42 milliárdot költhet önmagára, hitelállománya nagyjából ugyanekkora. A baranyai megyeszékhely 2010-ben Európa Kulturális Fővárosa volt, s ennek kapcsán 45 milliárdos – főképp unió finanszírozta – fejlesztési program valósult meg Pécsen, ám az új intézmények fenntartása egymilliárd pluszterhet ró a városra. Eközben a város tömegközlekedési cégének pár éven belül 8-9 milliárdot kellene fordítania elaggott buszainak cseréjére, s a helyi vízműből kiszorított francia tulajdonostársnak több milliárdot kell fizessen az önkormányzat. A város helyzetét (és a kormány államosítási kedvét) látó pécsi hőerőmű francia tulajdonosa augusztusban 240 millió ajándékot adott Pécsnek, a központi büdzsé meg félmilliárdot utalt az önkormányzatnak. Ezt a pénzt pillanatok alatt felitták a napi tartozások.

HARKÁNY az eladósodásban még Esztergomnál is rosszabbul áll, hisz a négyezer lelkes, évente másfél milliárdból gazdálkodó baranyai város hitelállománya közelíti az ötmilliárdot (vagyis itt egy lakosra 1 millió 250 ezer forint önkormányzati tartozás „esik”, ami az országos átlag csaknem tízszerese). A fürdővárosban egyelőre nincs közvetlen csődveszély. Két éve volt: akkor előfordult, hogy az önkormányzati dolgozók bére heteket késve és a számlákat zároló bankokat megkerülve érkezett célba. A korábbi, fideszes vezetés ebbe bukott bele, s 2010-ben egy civil szervezet jelöltjei nyerték a választást. Egyébként Harkány pénzügyileg akkor „szállt el”, amikor a város 2006-ban 1,66 milliárd forintért kivásárolta a megyét a helyi gyógyfürdőből, s erre, illetve más fejlesztésekre kibocsátott egy devizaalapú, 2,5 milliárd forint értékű kötvényt (ami ma már négymilliárdos teher). A fejlesztések nem lendítettek a fürdőn, hisz az ezredfordulón még egymillióan váltottak jegyet a medencékbe, most feleannyian.

DEBRECEN önkormányzatának és a város cégeinek adóssága 36 milliárd. A tartozásállomány 2007 és 2010 között nőtt 8,3 milliárdról 27,5 milliárdra. Az önkormányzat 2009-ben 3,8 milliárdot fordított például egy bevásárlóközpont telkének megvásárlására, az üzlet ésszerűségéről a fideszes városvezetés máig nem tudja meggyőzni az ellenzéket és a helyi gazdasági szakembereket. Pécsnek és Debrecennek nincsenek elmaradt számlái, a miskolci önkormányzat viszont hárommilliárd lejárt tartozást halmozott fel a beszállítókkal szemben. A fideszes városvezetés szerint semmi gond, s a borsodi megyeszékhelyen nem maradnak el a tervezett fejlesztések, a szocialista képviselők azonban aggasztónak látják a helyzetet.

HÓDMEZŐVÁSÁRHELY irányítói úgy vélik, hogy helyes volt 2006-ban kötvényt kibocsátani, mert ennek révén a város nélkülözhetetlen fejlesztéseket valósíthatott meg. A kötvény okán Hódmezővásárhely 2037-ig évente 900 millió forintot törleszt, de a városvezetők szerint mindez semmilyen megszorítással nem jár.

A pozitív példa

Győr pénzügyi kondícióit irigylik leginkább nagyvárosaink: a 42 milliárdból gazdálkodó Győr hitele ötmilliárd. E kegyelmi állapotban szerepe van annak, hogy Győrben jelentős az iparűzési adóbevétel. A város 2017-ben Európai Ifjúsági Olimpiát akar rendezni, s nem fél attól, hogy ez – várhatóan – többmilliárdos beruházási és rendezési költséggel terheli meg Győrt.

Ki az isten tudja ma, hogy mennyi bevételre számíthat jövőre a főváros?