Járások: szakmai és egzisztenciális félelmek
Januártól már működnek majd a járási hivatalok, így a következő három és fél hónapban fel kell álljon ez a kistérségi intézményrendszer. A járások főképp a helyi önkormányzatok feladatait veszik át, ebből adódik, hogy a járási hivatalok szakembergárdáját elsősorban a városházák és a körjegyzőségek dolgozóiból szervezik meg. Emiatt a helyi önkormányzatok köztisztviselőinek negyede-harmada 2013-tól a járásoknál folytatja a munkát.
A várható változás némiképp nyugtalanítja az érintetteket. A pályájukat a járásnál folytatók munkajogi helyzete érdemileg nem változik (köztisztviselőből kormánytisztviselővé válnak), ennek ellenére a többség szívesebben maradna a jelenlegi munkahelyén, hisz mint azt néhány általunk kérdezett városházi hivatalnok elmondta: nincs olyan változás, ami ne járna feszültséggel és bizonytalansággal, miért éppen ez a folyamat lenne más? Hogy végül is ki „kerül át” a járáshoz, az október közepéig dől el, tudtuk meg a járási hivatalok felállításáért felelős megyei kormányhivatalok vezetőitől.
Ugyanakkor arról, hogy az áthelyezendő dolgozók kiválasztása miképp valósul meg, a kormányhivataloknál sehol sem árultak el részleteket. A köztisztviselők járáshoz irányításában döntő szerephez jut eddigi munkáltatójuk, a jegyző. Volt, aki megjegyezte, hogy a kormányhivatalok és a jegyzők ellenérdekeltek: az előbbiek szeretnék, ha a legperspektivikusabb munkaerő kerülne át a járáshoz, az utóbbiak viszont megtartanák a „legjobban húzó lovakat”.
Lovász István pécsi főjegyző szerint még ha ebben lehet is igazság, az átszervezés alapja rendkívül egyszerű: ha egy feladat átkerül a várostól a járáshoz, akkor aki azt a munkát jelenleg ellátja a polgármesteri hivatalnál, valószínűleg a járásnál folytatja. Mindamellett a pécsi főjegyző elismerte, hogy nem lesz könnyű folyamat ez az átszervezés, hasonló nagyságrendű átcsoportosítás évtizedek óta nem volt a hazai közigazgatásban.
Épp azért, hogy az áthelyezendők a pécsi polgármesteri hivatalban ne érezzék magukat kiszolgáltatottnak, mindannyiukkal elbeszélgetnek, s igyekeznek figyelembe venni egyéni szempontjaikat. Amúgy a pécsi járási hivatalnak 104 kormánytisztviselője lesz, s e csapat 90-95 százalékát a 360 embert foglalkoztató pécsi polgármesteri hivatal köztisztviselőiből toborozzák.
Több megyéből azt jelezték a megkérdezett polgármesterek, hogy gond lehet a járási hivatalok szakemberellátásával, mivel ott még az ügyintézői állásokat is jogi vagy közigazgatási végzettséggel szükséges betölteni, ám a kisebb települések önkormányzati dolgozóinak zöme középfokú végzettségű. Utóbbiak, ha átkerülnek a járáshoz, öt éven belül el kell végezniük az államigazgatási főiskolát – sokan ezért is tartanak a változástól. A helyi önkormányzatoknál dolgozó diplomások meg azért ódzkodnak a járáshoz menni, mert e pillanatban vezető beosztásban vannak, s új helyükön esetleg be kell érniük a beosztotti státussal.
Arra is aggódva gondolnak a nagyobb városok polgármesteri hivatalának alkalmazottai, hogy a járásnál – a mostani bértáblázat alapján – akár 20-40 százalékkal is kevesebb lehet a havi jövedelmük (ami jelenleg általában nettó 120-250 ezer forint). Tudni kell, hogy az önkormányzatok a rendszerváltás óta maguk dönthettek a köztisztviselők illetményalapjáról és arról, hogy milyen bérpótló juttatásokkal egészítik ki dolgozóik fizetését. A megyeszékhelyek és a stabilan gazdálkodó kisvárosok általában jobban megfizetik alkalmazottaikat, mint a központilag rögzített bértáblázattal számoló kormányhivatalok. A magasabb bért a városok vezetői mindig azzal indokolták, hogy enélkül a versenyszféra elcsábítaná a polgármesteri hivatal legjobb szakembereit.
A megyei jogú városok önkormányzati dolgozóinak többsége főképp a fizetéscsökkenéstől félve nem szeretne átmenni a járásokhoz. Bércesi Ferenc, a Baranya Megyei Kormányhivatal főigazgatója úgy véli, ez a félelem alaptalan, mivel a kormány az év végéig rendeletet hoz annak érdekében, hogy anyagilag ne járjanak rosszul a városházáról a járáshoz avanzsáló köztisztviselők. Utóbbiak erre azt mondják: előbb szülessen meg az a kormányrendelet, s csak azután kezdődjön a dolgozók átszervezése a járásokhoz.
Többen viszont biztosak abban, hogy ha lesz is rendelet, az átvezényeltek akkor is rosszul járnak a pénz dolgában. Egy Tolna megyei polgármester így fogalmazott: a kormány tudja, hogy nincs esély a munkanélküliség mérséklésére (még ha az állástalansági adatokat kozmetikázza is az éhbérért közmunkát végzők több százezres tömege) ezért ha egy önkormányzati dolgozónak kevesebb bérrel ugyan, de állást kínálnak a járásnál, akkor az olyan, mint a filmbéli „Keresztapa” ajánlata: visszautasíthatatlan.
