A kormányfő azonban nem beszélt azokról a részletekről, amelyekből az derül ki, hogy Brüsszel korántsem tartja kielégítőnek a másik oldal eltökéltségét a tárgyalások iránt. A jelentés készítői többször is utalnak arra, hogy a magyar tárgyaló fél részéről nem tapasztalják a kellő elkötelezettséget: úgy fogalmaznak, hogy a magyar oldal részéről több nyitottságra lesz szükség a tárgyalások folytatása érdekében.

Azt sem hagyják szó nélkül, hogy – a jelentés készítésekor – nem lehetett tudni a tárgyalások folytatásának időpontjáról. Azóta legalább annyi kiderült egy Varsóban elhangzott kormányzati nyilatkozatból, Varga Mihály tárca nélküli miniszter, főtárgyaló részéről, hogy a kormány által várt szeptemberi forduló elmarad, s legkorábban októberben ülhetnek asztalhoz a felek.

A jelentés összességében azt sugallja, hogy Brüsszelben korántsem biztosak abban, a magyar kormány kész mindent megtenni annak érdekében, hogy mielőbb megszülessen a megállapodás. Ez annyiban érthető, hogy a jelentésben a kormány egy sor olyan intézkedését (például az egykulcsos adót, a szolgáltatószektor külön megadóztatását) kritizálják keményen, részletekbe menően, amelyet Orbán Viktor a ciklus emblematikus döntései közé sorol, ezért nem hajlandó engedni.

Az irat rávilágít arra is, hogy bár a kormány úgy állítja be a munkaerőpiacról kiszoruló csoportokat alacsonyabb járulékkal kedvezményes helyzetbe hozó munkahelyvédelmi akciótervet, mint amelyből nem hajlandó engedni a hitelnyújtók nyomására sem, az unióban egyáltalán nem ellenzik a programot. Sőt megjegyzik, hogy ez egy jó irányba tett lépés, de felvetik, hogy a progresszív járulékrendszer bevezetése hatékonyabb megoldás lehetne.

Máshol, a költségvetés fenntarthatóságát taglaló részben valóban előbukkan a kritika a munkahelyvédelmi akciótervvel kapcsolatban, hogy annak fedezete nem látszik a büdzsében, mert az adóhatóság ellenőrzési hatékonyságának javulásától várt többletbevételre „nem lehet alapozni”, de ez nem jelenti azt, hogy ha a magyar kormány megalapozott forrásokat állít az akcióterv mögé, az akkor is elfogadhatatlan lenne Brüsszel számára.

Fontos megállapítása még a dokumentumnak, hogy miközben a kormány 15 milliárd eurós elővigyázatossági hitelprogramot kér 2014 végéig (hivatalosan ugyan nem tárgyaltak még a keretről, de a jelentés készítői nyilvános kormányzati nyilatkozatokra hivatkozva ekkora összeget feltételeznek), az unió ezt nem feltétlenül tartja támogathatónak.

Ennél kisebb hitelkeretre utal például az a többször is felbukkanó megállapítás, hogy az előző (még a Gyurcsány-kabinet idején megkötött) készenlétihitel-szerződésből ténylegesen lehívott 13,5 milliárd eurós összeg alacsonyabb volt, mint amelyről most szó esik.