Meggyanúsították Biszku Bélát
A 91 éves Biszkunak a nyomozás jelen állása szerint két, összesen 51 ember életét követelő sortűzért kell felelnie. Az első Budapesten, a Nyugati pályaudvaron tartott úgynevezett „vörös zászlós tüntetésen” dördült el 1956. december 6-án, a másik, amelynek összességében 46 halálos áldozata volt, két nappal később Salgótarjánban.
Biszku Béla ellen a Jobbik tett feljelentést február végén, két hónappal azután, hogy a parlament egy törvénymódosítással soha el nem évülő bűncselekménnyé minősített egyes, az 1956-os megtorlások idején elkövetett bűncselekményeket.
Biszku, aki húsz év hallgatás után két újságíró, Novák Tamás és Skrabski Fruzsina, a Mandiner.hu munkatársai előtt szólalt meg először, akik nyilatkozataik szerint két éve színleg azért keresték meg, hogy szülőfalujáról kérdezzék, s csak az interjú végén árulták el, hogy valójában az ’56-os forradalom utáni megtorlásokról forgatnak filmet. Biszkut láthatóan felháborította a csel, de végül beleegyezett a vele készült beszélgetés közzétételébe, később azonban visszavonta hozzájárulását.
A Bűn és büntetlenség című filmet ennek ellenére bemutatták. Biszku később úgy nyilatkozott, hogy az az alkotók politikai nézeteit tükrözi, tekintettel arra, hogy mondandójából számos kérdést önkényesen kiragadva közöltek. Később több nyilatkozatában is kitartott amellett, hogy Magyarországon 1956 októberében ellenforradalom volt. Majd a megtorlásokkal kapcsolatban a Duna TV Közbeszéd című műsorában határozottan leszögezte, hogy nem ő hozta meg a halálos ítéleteket. Tagadta, hogy befolyásolta volna a bírósági eljárásokat, és kijelentette: Magyarországon nem voltak koncepciós perek.
Az ’56-os forradalom tagadása miatt jelentették fel, ám az ügyészség az irattárakban olyan bizonyítékokra bukkant, korabeli pártdokumentumokra, amelyek a vádhatóság szerint ennél súlyosabb bűncselekmény gyanúját is megalapozzák. Nevezetesen hogy Biszku Béla az MSZMP Ideiglenes Központi Bizottságának és Ideiglenes Intéző Bizottságának tagjaként, Budapesti Intéző Bizottságának elnökeként felbújtóként felelős a két sortűzben életét vesztett 51 ember haláláért.
Az ügyészek szerint az akkori politikai döntések és azok indoklása egyértelműen azt igazolják, hogy 1956-ban az akkori pártvezetés már eleve a megtorlásokra készülve szervezte meg a karhatalmat. Biszku Béla is megszavazta azt a határozatot, amelyet 1956. november 21-én fogadott el az MSZMP Ideiglenes Intéző Bizottsága arról, hogy „… egyes gócokat erőteljesebben kell karhatalommal védeni. Itt a szervezést gyorsítani kell: Miskolc, Pécs, Salgótarján…” Az MSZMP Ideiglenes Központi Vezetőségének december 2–3-i tanácskozásán arról beszélt, hogy az erős, részben még lefegyverzetlen munkástanácsok a kettős hatalom látszatát keltik, és akadályozzák a munkahelyeken a pártszervezetek megalakítását.
„Egyetértek azzal – mondta a plénum előtt Biszku –, hogy a munkástanácsokkal szemben olyan politikát kell vinni, hogy a tulajdonképpeni feladatokra kell irányítani a figyelmet, de ezt karhatalmi, rendőrségi fellépés nélkül nem lehet sikeresen megoldani, mert az utóbbi napok azt mutatják, hogy mert ilyen fellépés nem volt, az ellenforradalmi nyomás rajtuk keresztül erősödött. Ez teljesen összefügg a pártszervező munkával, mert ez az elmúlt néhány napban Budapesten megtorpant. A pártszervező munka érdekében is, azonkívül a munkástanácsok alapvető feladata érdekében is szükséges az, hogy a munkástanácsok nyilvánvaló fasiszta elemeivel szemben fellépjünk. Én ilyen neveket adtam az elvtársaknak. Ilyen fellépés nélkül a pártszervező munkát vinni nem tudjuk.”
December 4-én összeült a Katonai Tanács, és döntött „a készültség életbeléptetéséről”, „az ellenséggel szembeni határozott fellépésről”, hozzátéve, hogy „gyorsan és kegyetlenül le kell számolni velük”. Az ügyészség értékelése szerint a Katonai Tanács e döntését követően a karhatalmi alakulatok a polgári lakosságra leadott sortüzekkel elkövetett szándékos emberöléseket hajtottak végre országszerte – szögezi le az ügyészség, amely szerint a politikai döntések és az azokat követő események egyértelműen arra utalnak, hogy a karhatalom a politikai vezetőtestületek felbujtására követte el a gyilkosságokat. A történtekért a politikai döntést meghozó testületek valamennyi tagját felelősség terhelné, de már csak Biszku Béla él közülük.
Az ügyészség a korára tekintettel nem tartotta indokoltnak Biszku letartóztatását, csupán a házi őrizetének elrendelését kérte, a Budai Központi Kerületi Bíróság azonban lakhelyelhagyási tilalmat rendelt el.
