A világ elmegy mellettünk
Magyarországon az uniós felvetéshez hasonló intézkedést Oláh Lajos, a Demokratikus Koalíció tagja kezdeményezett tavasszal. Javaslata a gazdasági társaságokról szóló törvényt módosította volna úgy, hogy a nem állami, zártkörűen működő részvénytársaságok kivételével az igazgatóságok, felügyelőbizottságok vagy igazgatótanácsok tagjainak legalább egyharmada nő legyen. Ezt az emberi jogi, kisebbségi, civil és vallásügyi bizottság elnöke jogellenesnek tartotta, de még az LMP is túl nagy ugrásnak vélte.
– Érdekes volt, hogy a kormánypárti képviselők nemmel szavaztak, a képviselőnők viszont tartózkodtak – nyilatkozott akkor lapunknak Oláh Lajos. Ezután újra benyújtotta a javaslatot, már csak az állami tulajdonú társaságokra vonatkoztatva. Akkor is leszavazták.
Pedig lenne hova fejlődni: Magyarországon a legnagyobb tőzsdei cégek döntéshozó testületeiben csak ötszázalékos a nők aránya, szemben az unió 14 százalékos átlagával. Ennél rosszabb arányt csak Máltán és Cipruson találunk.
De nemcsak a gazdasági, hanem a politikai női kvóta bevezetése sem járt sikerrel. Pedig az ENSZ bizottsága, a CEDAW, amely a nők hátrányos megkülönböztetése ellen dolgozik, többször felszólította az országot, hogy növelje a nők számát a politikában. Ennek érdekében azt is javasolták, hogy Magyarország fogadja el az 50 százalékos férfi-női kvótát az önkormányzati és a parlamenti listás választásokon. Az SZDSZ 2007-ben be is nyújtotta erről szóló javaslatát a parlamentnek. Sándor Klára és Magyar Bálint elképzelése szerint a pártlistákon minden második jelölt nő lett volna. A javaslatot Orbán Viktor és Gyurcsány Ferenc támogatta, a fideszes és szocialista képviselők többsége azonban nem.
A női kvóta a politikában 2010 őszén került elő újra. Akkor nem politikusok, hanem civilek kezdeményeztek aláírásgyűjtést azért, hogy „az európai parlamenti, az országgyűlési és a helyi önkormányzati választásokról szóló törvények egészüljenek ki olyan rendelkezésekkel, amelyek előírják, hogy csak olyan listát lehet bejelenteni, amelyen egymás után váltakozva hol az egyik, hol a másik nemhez tartozó személyek szerepelnek”. Az ügy mellé többek között olyan neves közszereplők álltak, mint Heller Ágnes filozófus, Petschnig Mária Zita közgazdász és Virág Judit művészettörténész. A siker azonban ezúttal is elmaradt.
Magyarországon az országgyűlési képviselőnők aránya régóta változatlan, tíz százalék körüli. Az előző ciklushoz képest most még kevesebben vannak. Pedig például az MSZP-ben van női kvóta, amely szerint a vezető testületekben, a képviselői listákon a tagok, illetve jelöltek legalább ötödének nőnek kell lennie. Azt azonban nem határozták meg, hogy ez a rangsorban mit jelent, így a nők többsége a lista alsó, nem befutó helyeire került. A Fideszben nincs kvóta, a legutóbbi országgyűlési választásokon csak tíz nőt indítottak egyéniben. Az LMP pár hónapja szólította fel a pártokat, hogy a 2014-es jelöltállítási folyamatban alkalmazzák az általuk javasolt 33 százalékos női kvótát. A világ pedig közben elmegy mellettünk: 1990-ben még a 43. helyen állt Magyarország a női képviselők arányát tekintve, 1998-ban már csak a nyolcvanhatodikon, 2010-ben a száznegyediken.
Vannak tagállamok, amelyek nem várnak az uniós, közös fellépésre: Belgium, Franciaország, Olaszország, Hollandia és Spanyolország olyan jogszabályokat fogadott el, amelyek kvótákat vezetnek be a nők számára a cégek vezetésében. Spanyolországban 2015-ig kellene 40 százalékra javítani a nők arányát a nagy cégek vezetésében, Franciaországban pedig 2017-ig kéne hasonló számot elérni. A kvótarendszer sikereként a nem EU-tag Norvégiát szokták emlegetni, ahol 2006-ban büntetést helyeztek kilátásba azoknak a cégeknek, amelyeknek vezetésében 40 százaléknál alacsonyabb volt a nők aránya. Mára az arány 42 százalék lett a vezetőtestületekben. Igaz, így is 89 százalékban férfiak vezetik a cégeket.
A Eurobarométer felmérései szerint az európaiak 75 százaléka támogatja a vállalati igazgatótanácsok esetében a nemek egyensúlyára vonatkozó jogszabályt, a válaszadók relatív többsége (49 százaléka) szerint a pénzbüntetés a legmegfelelőbb mechanizmus az ilyen jogszabályok végrehajtásához. Magyarországon egyébként a megkérdezettek 34 százaléka szerint a „nők nincsenek mindig birtokában azoknak a képességeknek”, hogy ilyen felelősségteljes pozíciót betöltsenek (Franciaországban 9 százalék gondolja így), és 85 százalék vélekedik úgy, hogy az üzleti világot olyan férfiak uralják, akik nem bíznak a nőkben.
