A napokban kiderül, hogy a költségtérítéses helyre felvett hallgatók közül hányan tántorodnak vissza a beiratkozástól, hányan halasztanak inkább évet, amikor szembesülnek a tandíj befizetésével.  Kérdés az is, az állami ösztöndíjas hallgatókat menynyire rettenti majd el a hallgatói szerződés aláírása attól, hogy ténylegesen megkezdjék tanulmányaikat. A felsőoktatási intézményeket ezek az egyéni döntések valóban húsbavágóan érintik majd, ebben a tanévben ugyanis már szembesülniük kell a Széll Kálmán Terv megszorításaival, azaz a 23-27 milliárd forintos elvonással. A költségvetés 2013-as tervezete szerint ugyanis ennyivel kevesebb jut jövőre a felsőoktatásra. (A teljes felsőoktatási költségvetés háromnegyede a tíz legnagyobb egyetemhez kerül, így az elvonás esetükben egyenként 1-3 milliárdos lehet.)

Nem tudják, de teszik – idézi Setényi János Lukács György filozófust, utalva arra, a kormány teljes erővel liberalizálja a felsőoktatást. Az Expanzió Humán Tanácsadó Kft. igazgatója és vezető tanácsadója hozzáteszi: nonszensz, hogy miközben az intézmények költségvetésének egyre nagyobb részét jelentik a tandíjas hallgatók befizetései, a kormány egyre inkább nyomja ki az egyetemeket a piacra, közben államosítják a kollégiumokat.

–Ha a piacról élnek meg, akkor miért is nevezzük őket állami intézményeknek? – kérdezi. A Népszabadságnak adott elemzése szerint a drasztikus forráskivonás nagyon különböző mértékben érinti majd a nagy egyetemeket. – A Műszaki Egyetem komoly kutatás-fejlesztési képessége ki fogja védeni a kedvezőtlen hatások nagy részét. A hagyományos tudományegyetemek kínálatszűkítéssel, szakok megszüntetésével védekezhetnek majd. Most majd elválik, hogy a felsőoktatásba ölt európai kutatás-fejlesztési milliárdok megteremtették-e azt az immunrendszert, ami a jövő évi talpon maradáshoz szükséges – fogalmaz Setényi János. A szakember rámutat arra: a rektorok és az államtitkárság közötti eszmecserén elsősorban nem az elvonások mérséklését kérték az intézményvezetők, hanem az intézményi mozgástér, különösen pedig a gazdálkodási szabadság tágítását. – Ez logikus: ha megszorítok az egyik oldalon, engedek egy másikon. Meglátjuk, hogy a minisztérium képes-e ezt a logikát elsajátítani, a felsőoktatási törvény ma még hiányzó végrehajtási rendeletei sokat segíthetnek e téren – teszi hozzá. A szakember szerint nehéz megjósolni, hány önköltséges hallgató iratkozik be az intézményekbe és fizeti majd be a tandíjat. Szerinte a tandíjak konkrét pénzügyi hatását nagyjából 2013 tavaszán lehet majd érzékelni. Setényi azt valószínűsíti, hogy a hallgatói szerződés, és az abban foglalt röghöz kötés nem fogja eltántorítani a hallgatókat a beiratkozástól.

– A röghöz kötés annyira abszurd, hogy a hallgatókat valószínűleg épp ezért nem is korlátozza. Egyszerűen aláírják és egy következő kormányzatra bízzák a rendelkezés eltörlését. Nagyjából két parlamenti választásnyi idejük van a szerződés érvénytelenítésére, és ez a taktika akár be is jöhet nekik – fogalmaz. A keretszámát csoportosítás és -visszaosztás, illetve a jelentkezési adatok kapcsán azt mondja, az új finanszírozási rendnek nincsenek igazi vesztesei. – A felsőoktatási piacon mára kialakult az intézményeknek egy olyan csoportja, amely marginalizálódott, képtelen a megújulásra és ki kellene lépnie a versenytérből. Az ő kulturált kivezetésük elakadt, a kormánypárti frakció – egyébként hagyományos és előre jelezhető – ellenállásán. Ahol megszűnik a főiskola vagy egyetem, ott a polgármester is bukik. A felsőoktatás ugyanis valódi közügy, és ezt minden döntéshozó tudja – állítja Setényi János.

Megkérdeztük a Policy Solu tions politikai elemző intézetet, lehet-e egyszerre központosítani és állami forrást kivonva liberalizálni, ahogy az a kormányzati szándékot vizsgálva a felsőoktatásban tapasztalható.

– Nem lehet, a tandíjjal ugyanis nem kapnak automatikusan több jogot a hallgatók. Ehhez ugyanis a diákok jogainak növelése is szükséges lenne – válaszol a Népszabadság kérdésére Varga Áron elemző, aki szerint a fő probléma az, hogy a felsőoktatási intézmények finanszírozása kérdéses, a diákok pedig a Fidesz ígéretei és az általa kezdeményezett népszavazás ellenére a többség számára megfizethetetlen tandíjakkal találták szembe magukat. Az elemző érthetetlennek tartja, miért a felsőoktatásból vonnak ki állami pénzeket. – A magyar kormány oktatás- és munkaerő-politikája, amely mintha kizárólag az alacsonyan kvalifikált munkavégzést támogatná, szembemegy az európai trendekkel – fogalmaz.

A kormány idén drasztikusan csökkentette az államilag finanszírozott jogász és közgazdász, illetve bizonyos társadalomtudományi és bölcsész szakok számát. Ezt Hoffmann Rózsa oktatási államtitkár januárban, közvetlenül a jelentkezések előtt jelentette be. A jelentkezési adatok alapján viszont látható, ezt sem a nagy egyetemek zöme, sem a Corvinus nem sínylette meg, mert költségtérítéses hallgatókkal tudják feltölteni helyeiket. Varga Áron ennek kapcsán kiemeli: a társadalmi igazságosság egyáltalán nem szempont ebben a rendszerben, sőt: mintha a kormánynak az lenne a célja, hogy csak a felső öt-tíz százalék gyerekei mehessenek jogász- vagy közgazdászképzésre.

–Mindez nemcsak azért irracionális, mert ezekkel a szakmákkal ma is nagyobb eséllyel lehet álláshoz jutni, hanem azért is, mert csökkenti köztük a versenyt, kizárva a szegényebbeket, sőt a középosztály egy jelentős részét is ebből – mondja. Hozzáteszi: érdemes a Fidesz által kialakított felsőoktatási reformot annak tükrében is szemlélni, hogy éppen a társadalmi igazságossággal érvelt Orbán Viktor és pártja 2008-ban, a népszavazást megelőzően. Emlékezetes, hogy Orbán akkor azt nyilatkozata: „Ha tandíj lett volna, akkor én most nem állhatnék itt önök előtt”. Most éppen ő és kormánya vezetik be azt a rendszert, amely bizonyos szakterületekről teljesen kizár igen széles társadalmi csoportokat. Az ennek leküzdésére kitalált részösztöndíjas rendszer pedig egyértelmű bukás volt: csupán a meghirdetett részösztöndíjas helyek 35 százalékát tudták feltölteni a 2012-es tanévkezdéskor – így az elemző. A diákok tiltakozásának elmaradását Varga Áron azzal magyarázza, hogy a Fidesz ügyes alkut kötött a hivatalos hallgatói érdekképviseletekkel – amelyek ennek köszönhetően megszűntek érdekképviselet lenni. – Érdemes lenne elgondolkozniuk a hallgatóknak, hogy a höok csak az Alkotmánybíróságig jutott a hallgatói röghöz kötés miatt, de lényegét tekintve mégiscsak néma marad ilyen felsőoktatási „reform” láttán. Van-e még értelme, létjogosultsága egyáltalán ennek a szervezetnek, ha olyan alternatív érdek-képviseleti csoportok, mint a Hallgatói Hálózat, sokkal többet tesznek a hallgatókért – fogalmaz, hozzátéve, az is megoszthatja a hallgatókat, hogy nem általános a tandíj, így nehezebb ellene egységesen fellépni. – Holott annak, akinek fizetnie kell, ez sokkal jobban fáj, mint a korábban népszavazással eltörölt tandíj fájt volna – fűzi hozzá.

Mezey Barna: Nem igaz, hogy a diplomásokra munkanélküliség vár

Nemzetközi viszonylatban is magas színvonalúnak nevezte a magyar felsőoktatást a Magyar Rektori Konferencia (MRK) elnöke csütörtökön Pécsen. Mezey Barna az újkori alapításának idén századik évfordulóját ünneplő Pécsi Tudományegyetem (PTE) tanévnyitó szenátusi ülésén azt mondta: a magyar felsőoktatás a hallgatóknak használható tudást ad és jó esélyt nyújt az elhelyezkedéshez. Az MRK elnöke szerint a felsőoktatással kapcsolatban számos közhely, téves információ terjed a közbeszédben, a sajtóban, a politikában, amelyeket kételkedés nélkül fogadnak el és továbbítanak. Ezek között említette, hogy túl sok a felsőoktatási intézmény, túl sok forrást költünk azokra, és a diplomásokra munkanélküliség vár. Mezey Barna szerint az igazság ezzel szemben az, hogy összesen 28 állami egyetem és főiskola működik, ezekbe jár a beiskolázott hallgatók 90 százaléka. A többi 38 intézmény magánvállalkozás, vagy hitéleti képzést folytat. Ez megfelel arányát tekintve az európai átlagnak. „A Magyar Rektori Konferenciának mély meggyőződése, hogy ehhez a rendszerhez hozzányúlni, abban elemeket kiiktatni csak nagy felelősséggel szabad” – fogalmazott. Úgy vélte: egy pillanatnyi haszon érdekében hozott döntés nagy lokális és országos károkkal járhat, egy egyetem esetleges újraépítéséhez ugyanis nem elég egy határozat, ahhoz generációkra van szükség. Mezey Barna szólt arról, hogy Magyarország azon tizenegy európai állam közé tartozik, amelyek 2008 óta folyamatosan csökkentik a felsőoktatásra fordított összeget. Összehasonlításként azt mondta, hogy amíg a finanszírozás nagysága tekintetében a világ 93. helyén álló Bonni Egyetem 170 milliárd forintból gazdálkodik, a magyar felsőoktatásban folyó képzésre összesen 135 milliárd jut. Az MRK elnöke szerint nem igaz az sem, hogy a diplomásokra munkanélküliség vár. A statisztikák alapján 2011-ben Magyarországon egyedül a főiskolai és egyetemi végzettségűek körében emelkedett az elhelyezkedési ráta. Vagyis a felsőoktatásban megszerezhető tudás az, amely sokkal inkább megadja az elhelyezkedés esélyét, mint más. (Eduline)

Hoffmann Rózsa – magányosan a parlamentben