Államilag kiképzett bűnözők

Szinte mindenki kapkodja a fejét, amikor egyik ügyről a másikra kiderült, hogy a gyanúsítottaknak vagy vádlottaknak bizonyosan voltak titkosszolgálati kapcsolataik. Ez vajon hogyan történhetett meg?

„Rég túl vagyunk már azon, hogy melyik bűnözőnek milyen kapcsolatai voltak egyik vagy másik titkosszolgálattal” – közölte lapunkkal egy a neve mellőzését kérő belügyi tisztviselő múlt heti cikkünkre reagálva. Akik kérhettek az aranyhaltól címmel pénteken közölt írásunkban egyebek között ismertettük a Belügyminisztérium hivatalos válaszát arra a kérdésünkre, hol tartanak azok a vizsgálatok, amelyeket Portik Tamás esetleges titkosszolgálati kapcsolatainak feltárására rendeltek el.

A romagyilkosságok gyanúsítottjainak pere – csak utólag derült ki a titkosszolgálati kapcsolat
A romagyilkosságok gyanúsítottjainak pere – csak utólag derült ki a titkosszolgálati kapcsolat

A BM hivatalos tájékoztatása szerint „Portik Tamás kapcsolatrendszerével összefüggésben a Belügyminisztérium valamennyi szervezeti egységére kiterjedő komplex vizsgálat folyik, melynek lezárását követően a minisztérium biztosítani fogja a nyilvánosság számára a szükséges mértékű tájékoztatást”. A Népszabadság információi szerint azonban a vizsgálat célja már korántsem csak Portik vélt vagy valós szolgálati kapcsolatainak feltárása.

Már hivatkozott forrásunk szerint a kormányváltozás óta bebizonyosodott, hogy az Alkotmányvédelmi Hivatalnak és elődjének, a Nemzetbiztonsági Hivatalnak számos bűnügyben, illetve bűnöző hollétével és tevékenységével kapcsolatban voltak olyan információi, amelyeket elhallgattak, letagadtak a rendőrség előtt. Hivatalos rendőrségi megkeresésekre rendszeresen azt közölték a szolgálat vezetői, hogy a „kérdéses személlyel/üggyel összefüggésben nincs információjuk”, holott, mint mára kiderült, volt. Ez történt a 2008–2009 között romák sérelmére elkövetett sorozatgyilkosság ügyében is. Az eljáró nyomozók előtt folyamatosan letagadták a szolgálatok (mind a Nemzetbiztonsági, mind a Katonai Biztonsági Hivatal), hogy az üggyel összefüggésben információik lennének. Csak a gyilkosságok feltételezett elkövetőinek elfogása után derült ki, hogy a két fő gyanúsítottat szélsőségességük miatt az NBH megfigyelte, tudtak az „ismeretlen céllal” történt fegyverbeszerzési kísérleteikről, ennek ellenére leállították a megfigyelésüket. A négy gyanúsított egyike pedig a katonai elhárításnak dolgozott, s még a gyilkosságok idején is tartották vele a kapcsolatot.

A hasonló esetek megelőzése érdekében az elmúlt hetekben a belügyminiszter parancsára „érdekes beszélgetések zajlottak az alkotmányvédelem és a rendőrség illetékesei között”. Ezek keretében a felek egyeztetik a különböző ügyekkel, illetve az elkövetőkkel, elkövetői csoportokkal kapcsolatos információkat.

„Mindenki ürítse ki a zsebeit, és mindent pakoljon ki az asztalra”, állítólag így szólt Pintér Sándor utasítása, és az első eredmények információink szerint a miniszter gyanúját igazolják, vagyis azt, hogy sok olyan információval rendelkezett a titkosszolgálat, amellyel akár jelentősen is rövidíthető lett volna egyik-másik ügy nyomozása.

„Voltak ügyek, amelyeket mind a ketten ugyanúgy láttunk, volt, amit nem, és persze olyanok is, amelyek jól kiegészítették volna egymást, ha az illetékes nyomozók kezébe jutnak”, magyarázza belügyi forrásunk, aki szerint a hatóságok együtt nem működése, már-már beteges titkolódzása egymás előtt sok ügy teljes körű feltárását lehetetleníthette el az elmúlt években.

Néhány esetről már kiszivárgott, hogy a szolgálatok ellenállása miatt futott tévútra, vagy lassult le a nyomozás. Ezek körére az egyik legjellemzőbb példa az egykori rendőrtiszt, ma a hatóságokkal együttműködő Földesi-Szabó László vezette Egymásért Egy-másért Alapítvány esete, amelynek tevékenységével összefüggésben milliárdos csempészettel és adócsalással vádolják Földesi-Szabót. Az alapítvány kuratóriumában több titkosszolgálati vezető is helyet kapott, akik több százezres fizetésért látták el feladatukat.

Ma már tudni lehet, hogy a titkosszolgálati kurátorokkal lényegében Földesi-Szabó és főleg a mögötte álló erős ember, az igazán magas titkosszolgálati kapcsolatokkal rendelkező (vesztegetés gyanúsítottjaként jelenleg előzetes letartóztatásban lévő) Jakubinyi Róbert nemzetbiztonsági védelmet vásárolt a csempészettel foglalkozó alapítványnak. Az Egymásért-ügyben nyomozó pénzügyőrök elmondásuk szerint annak idején gyakran érezték, mit jelent egy „nemzetbiztonsági védelem alatt álló” bűnszervezet ellen nyomozni.

„Többen is kaptunk alig félreérhető üzeneteket. »Maguk nem tudják, hogy mibe keveredtek, nehogy államtitoksértés legyen a nyomozás vége«. Meg, hogy ne legyünk olyan aktívak, mert a nyomozás irányítói már úgysem sokáig lesznek a helyükön. A parancsnokokat közvetlen feletteseik előtt nyíltan meg is fenyegették azt a látszatot keltve, mintha törvényes nemzetbiztonsági akciót vertünk volna keresztbe a nyomozással”, mesélte egy volt vámnyomozó.

Máig nem adtak választ a hatóságok ugyanakkor arra a kérdésre, hogy miért volt olyan fontos az Egymásért Egy-másért Alapítvány a titkosszolgálatnak? Nem volt fedőcég, legalábbis anno erre a következtetésre jutott a témában elrendelt, igaz, szokatlanul rövid idő alatt lefolytatott és – meglepő módon – a kormányoldal és az ellenzék teljes egyetértésével zárult vizsgálat. Megválaszolatlan maradt az a kérdés is, hogy miért volt olyan fontos a Pintér Sándor által a hazai szervezett bűnözés egyik első irányítójának nevezett Jakubinyi az egykori NBH-nak, hogy még egy elnöki kegyelmet is kijártak neki, amikor egy 300 milliós banki csalási ügyben elítélték?

A terület kevés szakértője szerint a rendteremtés reménytelen vállalkozás ezen a téren. Kiderítheti a most folyó vizsgálat, hogy számos bűnügyről a titkosszolgálatoknak voltak pontosabb információi, mint a rendőröknek, esetleg azt is, hogy megelőzhettek volna bűntényeket vagy lerövidíthették volna a nyomozás idejét. Kideríthetik azt is, hány ügyben állt valós nemzetbiztonsági érdek egy-egy bűnöző futni hagyása, esetleg rejtegetése mögött, s hányszor segítettek bűnözőket saját szakállukra (értsd: feletteseik tudta és törvényes indok nélkül, törvénytelenül) a szolgálatok, ám a kialakult gyakorlatot legfeljebb évtizedek alatt lehet megváltoztatni.

A szolgálatok abból élnek, hogy információkat szereznek, azokkal kereskednek, segítenek azoknak, akik segíthetnek nekik. És nem most kezdték az együttműködést a szervezett alvilággal. Már a rendszerváltozás előtt is voltak olyan bűnözők, akik mindent megúsztak, cserébe tettek kisebb-nagyobb szívességeket az állambiztonságnak.

Idősebb pénzügyőrök még emlékeznek azokra a hétvégékre, amikor köztörvényes bűnözőket képeztek ki a pénzügyőrség hivatalos helyiségeiben arra, hogyan lehet a legbiztonságosabban elrejteni a különféle csempészárukat. Ezeket a bűnözőket (is) felhasználta a szocialista rendszer hírszerzése a Nyugaton ellopott COCOM-listás termékek (a szocialista tábor országaiban nem értékesíthető áruk és technológiák) Magyarországra szállítására. Cserébe elnézték, sőt elintézték nekik, hogy más, a feketepiacon nagy haszonnal eladható termékeket is behozhassanak; a határon várta őket az állambiztonság, s amikor a vámosok intézkedni akartak, egyszerűen elküldték őket.

Nem tudni, hány bűnöző kapott efféle állami kiképzést, tény azonban, hogy akik kaptak, tudásukat pénzért, részesedésért továbbadták, így például a magyar vámőrség kockázatelemzési szisztémája széles körben ismertté vált a hazai alvilágban. A téma már hivatkozott szakértői szerint nagy valószínűséggel még ma is használják a szolgálatok ezeket a kiképezett alvilági kapcsolatokat, már akik túlélték a robbantásos-leszámolásos alvilági belháborút, így nem valószínű, hogy könnyen lemondanak róluk és szolgálataikról.

Top cikkek
Érdemes elolvasni
1
Vélemény
NOL Piactér

Tisztelt Olvasó!

A nol.hu a továbbiakban archívumként működik, a tartalma nem frissül, és az egyes írások nem kommentelhetőek.

Mediaworks Hungary Zrt.