A külföld most biztosan nem segít
A demokratikus államok közössége viszont aligha tud beavatkozni, mert a választási rendszer részletszabályait az egyes országok saját tetszésük szerint alakíthatják át. Az ENSZ polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmánya csupán általánosságban szögez le bizonyos elveket: minden állampolgárnak joga van ahhoz, hogy „megkülönböztetések, illetőleg ésszerűtlen korlátozások nélkül” részt vegyen a közügyek gyakorlásában.
Vagyis: „faj, szín, nem, nyelv, vallás, politikai vagy más vélemény, nemzeti vagy társadalmi származás, vagyoni, születési vagy egyéb helyzet szerinti különbségtétel nélkül” voksolhasson vagy jelöltethesse magát „az általános és egyenlő választójog alapján, titkos szavazással tartott olyan valódi és rendszeres választásokon, amelyek biztosítják a választók akaratának szabad kifejezését”.
A tavaly elfogadott alaptörvény, illetve választási törvény ezeknek a követelményeknek maradéktalanul megfelel. Az alkotmány szerint a „képviselőket a választópolgárok általános és egyenlő választójog alapján, közvetlen és titkos szavazással, a választók akaratának szabad kifejezését biztosító választáson, sarkalatos törvényben meghatározott módon választják”.
Hiába jelezték tehát többen is kifogásaikat, a más esetekben szigorú kritikát megfogalmazó velencei bizottság ezúttal visszafogottan nyilvánított véleményt. Az Európa Tanács alkotmányügyi tanácsadó testülete nem tud ugyanis mit kezdeni egyebek mellett azzal, hogy a Fidesz választási törvénye a korábbinál sokkal kevésbé arányos rendszert hoz létre. Vagyis több képviselői helyet lehet elnyerni az egyéni körzetekben, ráadásul még a győztesre leadott szavazatok egy része is hozhat mandátumot az országos listán. Így – bár formailag marad a vegyes választási rendszer – gyakorlatilag megszűnik az egyéniben gyengébben szereplő pártok kompenzációja, s a voksok 30-35 százaléka elég lehet akár a kétharmadhoz is.
Ez a megosztott hazai ellenzéket szinte kilátástalan helyzetbe hozhatja, de semmi nem tiltja. Nagy-Britanniában évszázadok óta a többségi választási rendszer működik, vagyis ott kizárólag az egyéni választókerületekben lehet mandátumot szerezni, s egyáltalán nem ismerik a kompenzációt, de azt éppúgy demokratikusnak minősítik, mint a korábbi magyarnál is jóval arányosabb német modellt. Görögországban ugyanakkor az első helyezett pártot ötven pluszmandátummal jutalmazzák, és ez sem váltott ki tiltakozást. Szintén az egyes államok elhatározásán múlik, hogy egy vagy két fordulót tartanak; mindenki számára nyilvánvaló, hogy az ellenzéknek az utóbbi lenne a kedvezőbb, mert lehetőséget teremtene politikai alkukötésre, jelöltek kölcsönös visszaléptetésére, de nemzetközi egyezmények erre sem tartalmaznak rendelkezéseket.
Egyértelmű, hogy a korábbi szabályozáshoz képest a kormánypártok jobban járhatnak, de önmagában az új rendszer egyetlen eleme sem támadható. Sőt bizonyos esetekben az eddigihez képest kedvező változást hoz. A törvény leszögezi például, hogy a választójogától csak jogerős ítélettel lehet megfosztani bárkit, tehát egy fogvatartott is voksolhat, ha nem tiltották el a közügyek gyakorlásától. A velencei bizottság ezért csak óvatos kritikát fogalmazott meg. A testület felvetette például, hogy – a konkrét számok megadása helyett – törvényben kellene meghatározni, milyen elvek szerint állapítják meg, hány egyéni mandátum jusson a fővárosnak és az egyes megyéknek.
A grémium álláspontja szerint a választókerületek lehatárolását a pártok képviselőiből és független szakértőkből álló bizottságnak kellene kijelölnie, s azt célszerű lenne feles többséggel módosítható törvénybe foglalni, hogy a jogszabályt a későbbi népességmozgások miatt könnyebben lehessen átírni. Változatlanul kifogásolják ugyanakkor, hogy az egyes körzetek népessége között tíz százalékot is meghaladó különbségek vannak.
Az ajánlás szabályait húsz éve szinte mindenki rossznak tartja, ám a velencei bizottság is csak annyit mondott, hogy egy-egy jelölt állításához elég lenne a polgárok egy százalékának támogatását megszerezni. A következő választáson ez átlagosan 1,3 százalék körül lesz majd, míg eddig 1,6 százalék volt. A feltételeken tehát valamelyest még lazítanak is, mert ahhoz, hogy egy párt mind a 106 körzetben indítani tudja saját emberét, a korábbi 132 ezer helyett – amikor 176 egyéni jelöltet állíthattak – csak 106 ezer kopogtatócédulát kell összegyűjtenie.
