Az egyharmadba szorult erők még játszanák a 2010-ben rájuk osztott szerepet, de már nincs hozzá egysornyi szövegük sem, és a rivaldafényből rég hátratolták őket a takarásba.

Gesztuspolitizálnak hát. Magyarán igyekeznek jó nagyokat mondani, olyasmit, ami átüti az ingerküszöböt, ami felrázza a fásult társadalmat, és világossá teszi, hogy nagyon nagy a baj. A helyzetértékelésük tökéletes: hiszen minden valamelyest is tájékozott ember számára egyértelmű, hogy a választással kapcsolatos jogszabályok szakadatlan farigcsálása elsősorban azt célozza, hogy a Fidesz akkor is győzzön, ha alulmarad. Egy fordulóban választunk majd meg egy jóval kisebb parlamentet, rövidebb idő alatt aránytalanul sok kopogtatócédulát kell összegyűjteni, nagy számban szavazhatnak olyanok, akik valójában nem ebben az országban élnek, és ezentúl a kompenzációs lista is arra szolgál, hogy a győztest erősítse. Végső csapásként pedig itt a regisztráció, amely egyrészt hungarikum, másrészt egy dolog biztosan tudható róla: garantáltan állampolgárok jelentős csoportjainak jogfosztásához vezet.

Végigtekintve két év jogszabályalkotásán, azaz a legfontosabb ügyekben komplett törvénnyel bemutatkozó névtelen talpasok buzgalmán, a mindent és bármit ész nélkül felülíró pillanatnyi érdekeken, valamint az ellenzéket és az ellenzék választóit semmibe vevő dafke ügyintézésen, persze érthető, hogy vannak ellenzéki körökben olyanok, akik szerint most már a politikai önégetés az egyetlen járható út. De azért gondoljuk végig ezt az egészet. Ha a kiindulópontunk az, hogy a választópolgár végletesen belefáradt a szabályok folytonos és visszamenőleges átírásába, a törvényhozási gőzhengerbe, a nemzeti együttműködésbe és a paternalista konzultációkba, akárcsak a mindezt kísérő retorikai hadviselésbe, és egyáltalán, sikítófrászt kap mindentől, ami politika, akkor jó ötlet-e megfosztani őt a legbiztosabb fogódzótól? Ha csak a bombasztikus fenyegetés szintjén is, de be lehet-e dobni a köztudatba, hogy a kormánypártok egyék meg, amit főztek, mi ebben már nem veszünk részt, nem indulunk a választáson?

Nem, nem lehet. Még nincs másik rendszer, demokrácia van, és itt a meccset választásnak hívják. Ha nehezítik a körülményeket, akkor nagyobb erővel kell küzdeni, viszont mindig és minden körülmények között világossá kell tenni: az állampolgárnak mindössze az a dolga, hogy elmenjen szavazni, és a szavazófülkében megfontoltan döntsön. Ehhez világos alternatívákra van szüksége, arra a biztos tudatra, hogy van választási lehetősége. A józan beszéd bőven elég. Csak lehessen végre hallani.