Vona úgy érzi, hogy olyan „elképesztő támadássorozatnak vagyunk az elszenvedői”, amelynek hátterében nagykoalíciós érdekek húzódnak. Hisz a Fidesz és az MSZP mögött lévő erők számára a Jobbik „idegen test”, ezért akarják eltakarítani az útból. Terítékre került Szegedi Csanád ügye is. (A Jobbik EP-képviselőjének azt követően kellett távoznia a pártból, hogy nyilvánosságra jutott: anyai ágon zsidó származású. – A szerk.) A pártelnök szerint Szegedi Csanád – bár ő is követett el hibákat – a Jobbikkal szemben folyó karaktergyilkos kampánynak az „első vezéráldozata”. És ezzel nincs vége, sőt: a java most jön.

Vona ismét megpendítette egyik kedvenc témáját, a pártja ellen alkalmazott titkosszolgálati módszereket. Csak egyről nem beszélt: arról, hogy a Jobbik válságának okait esetleg házon, azaz párton belül kellene keresni.

Valóban kívánatos lenne, hogy a Fidesz és az MSZP összefogjon a szélsőjobb ellen, de ilyesfajta együttműködésnek pillanatnyilag nincsenek érzékelhető jelei. Az elmúlt napok fejleményei azt is megmutatták, hogy a titkosszolgálatoknak sem szabad túlzott jelentőséget tulajdonítani. Ha így lenne, a Jobbikhoz kötődő Új Magyar Gárda nem tudta volna átverni a rendőrséget, amikor a műveleti területté nyilvánított Csókakő helyett egy másik megyében, Dunaföldvár mellett tartotta meg újoncavatását.

A Jobbiknak nem a külső támadások miatt, hanem azért főhet a feje, mert abban a sokféle szervezetből álló szubkultúrában, amelyet az egyszerűség kedvéért a parlamenti szélsőjobboldal holdudvarának nevezünk, veszített befolyásából. A párt számára ezért is különösen fájó, hogy a hét végén feltűnően kevesen jelentek meg a Hősök terén tartott, „nemzeti seregszemleként” meghirdetett összejövetelen.

Pedig a Jobbik gesztusokat is tett. Hajlandó volt elviselni annak a – leginkább neonácinak tekinthető – Betyárseregnek a társaságát is, amelyről nem egészen egy éve még a párt képviselői közölték: ennek a szervezetnek a tevékenysége „nem illik bele a Jobbik gondolataiba”. A Jobbik tavaly szeptemberben arra is felszólította tagjait, hogy lépjenek ki a Betyárseregből. (Előzőleg Tyirityán Zsolt, a Betyársereg vezetője egy rendezvényen megütötte Novák Előd jobbikos politikust, aki a párt belső fórumain nehezményezte, hogy a Betyárseregen belül „próbálják erénnyé tenni a börtönviseltséget”. Tyirityánról csupán annyit, hogy ő volt az, aki a Magyar Szigeten – egyebek mellett – „egy rohadt, tetves zsidó” lelövéséről értekezett.)

Bár a Hősök terén Tyirityán nem szólalt fel (állítólag a szervezők nem engedték), ilyen előzmények után furcsa volt ugyanazon a plakáton látni a Jobbik és a Betyársereg nevét. Azonban más szervezetek meghívása is kevésnek bizonyult ahhoz, hogy Vona Gábor tömegnek látszó képződmény előtt tarthasson szónoklatot. Ráadásul a kevés résztvevő nagy része ahhoz a – korábban szakadárnak minősített –Magyar Nemzeti Gárdához tartozott, amelynek vezetője, Ináncsi József beszédében keményen bírálta Vona Gábort és a Jobbikot egyaránt.

Seregszemle helyett a Jobbiknak csak egy kis létszámú, egymással is civakodó szélsőjobbos társaságot sikerült összerántania. S a pártszakadás veszélye sem hárult el. Vonának a végén igaza lesz: a Jobbikra tényleg pokolian nehéz év vár.

Válaszokat várnak Pintértől

Vadai Ágnes bízik abban, hogy Pintér Sándor belügyminisztertől választ kap arra, miért nem váltottak ki rendőri intézkedéseket a közelmúltban a Cegléden történt szélsőjobboldali atrocitások, illetve a magyar–izraeli labdarúgó-mérkőzésen tapasztalt antiszemita megnyilvánulások. A Demokratikus Koalíció alelnöke azt is tisztázná, a rendőrség milyen információk alapján zárta le Csókakő település teljes területét, ezzel egy időben Dunaföldváron miként „avatgathatták” mégis békésen a gárdistákat és a csendőröket. (MTI)

„Nemzeti seregszemle”