A szabálysértési törvény egyértelmű: aki „nyilvános rendezvényen a bíróság által feloszlatott egyesület egyenruháját vagy formaruháját viseli, továbbá aki nyilvános rendezvényen olyan egyenruhát vagy formaruhát visel, amelyről – annak jellegzetes tulajdonságai miatt – bíróság által feloszlatott egyesület egyenruhája, formaruhája ismerhető fel”, szabálysértést követ el. A gárda formaruhájára hajazó öltözéket viselő emberek pedig voltak a tüntetők között, s Kolláth szerint emiatt intézkedni kellett volna.

Más a helyzet az új gárdatagok és „csendőrök” avatásával. Ha az valóban magánterületen történt, akkor mindenki úgy öltözik, ahogyan csak neki tetszik – jelentette ki az alkotmányjogász. Amennyiben ott a gárdisták egyenruhát öltöttek, ahhoz senkinek semmi köze. Szabálysértést azonban köz- és magánterületen egyaránt tilos elkövetni, s betiltott szervezet működésében részt venni, annak számít. Az pedig a jog határait feszegeti, aki úgy igyekszik kijátszani a verdiktet, hogy egy feloszlatott szervezet helyett –nagyjából ugyanolyan célokra – másikat alapít – véli Kolláth.

Az alkotmányjogász sajnálatosnak tartja, hogy mindehhez parlamenti képviselő is asszisztált. Úgy véli, a Ház maradék tekintélyének megőrzése érdekében szerencsés lenne visszahozni a méltatlanság intézményét. A magyar közjogban ez egykor azt a célt szolgálta, hogy mindazokat megfoszthassák a mandátumtól, akik valamilyen – akár a büntethetőség határát el nem érő – jogszabálysértést követtek el.

A gyülekezési törvény egyébként folyamatosan csődöt mond – állítja Kolláth –, mert a nyilvánvalóan alkotmányellenes, mások jogait sértő demonstrációkat sem lehet megakadályozni. A rendőrség csak akkor tilthat, ha a rendezvény a népképviseleti szervek zavartalan működését súlyosan veszélyeztetné, illetve ha a közlekedés más útvonalon nem biztosítható. Ez utóbbira gyakran hivatkoznak is, a bíróság pedig – esetleg jobb meggyőződése ellenére – a tiltó határozatot rendre megmásítja.

Ma tehát az, hogy egy tüntetés jogsértő, csak akkor derülhet ki, amikor már baj van. Csakhogy az, hogy a rendőr képes-e eldönteni – a nyilvánvaló atrocitásokon kívül –, mikor kell beavatkoznia, Kolláth szerint kérdéses. Maga annyi támpontot mindenképpen adna, hogy alkotmányellenes célok érdekében bizonyosan nem lehet törvényesen demonstrálni, s az efféle megmozdulást békésnek sem minősíthetjük.

Azt viszont nem tudja, miként lehetne megakadályozni az ilyen megmozdulásokat. Lehetséges, hogy be kell érni az utólagos retorziókkal, némi pénzbüntetéssel például. Németországban viszont meg is fosztják gyülekezési jogának gyakorlásától azt, aki törvénysértő tüntetésen vesz részt, ami Kolláth szerint nálunk sem ártana.

Kolláth György