Bodnár Zsolt, a TEK főigazgatóhelyettese az előzményekről szólva elmondta: a Külügyminisztérium és különböző diplomáciai szervezetek közreműködésével az eset után 24 órán belül sikerült rekonstruálniuk a történteket, azonosították az elrabolt magyar állampolgárokat, illetve az őket fogva tartó szír katonai csoportot. Bodnár azt is hangsúlyozta, hogy nem terrorista akcióról volt szó, így fel sem merült, hogy a foglyokért a rablók pénzt kérjenek. Hozzátette: a szír emberrablók katonai akciónak tekintették a fogolyszerzést, miután augusztus 13-án egy közúti ellenőrzés során az általuk megállított autóban három szír és három magyar állampolgárt találtak, utóbbiakról pedig azt hitték, hogy a szír kormányerők tanácsadói ként tartózkodnak Damaszkuszban.

Bodnár Zsolt tájékoztatása szerint augusztus 14-én valójában egy sokszereplős tárgyalássorozat kezdődött, amelynek eredményeként a szír katonai csoport augusztus 23-án szabadon engedte a három magyar állampolgárt. Bodnár a sajtótájékoztatón felolvasott egy részletet az emberrablók által kiadott közleményből, amely szerint a szír ellenállók a tárgyalásokon meggyőződtek arról, hogy a foglyul ejtett három magyarnak nincs köze a kormányerőkhöz, egyúttal leszögezték, hogy végig „méltósággal kezelték a foglyokat”. Bodnár kiemelte: a magyar állam semmilyen ellenszolgáltatást nem nyújtott az emberrablóknak, akik egyébként a nemzetközi egyezmények szellemében valóban hadifogolyként bántak az elrabolt magyarokkal. A kiszabadult túszokat így tehát nem érte komoly fizikai megterhelés, ugyanakkor kétségtelen, hogy mentálisan megviselte őket a fogságban töltött időszak.

Hajdu János cáfolta azokat a sajtóértesüléseket, amelyek szerint a fogolyszabadításra fegyveres tűzharc során került volna sor, mint mondta: a három magyart a fogvatartóik szabályosan elengedték, a bázisról kilépőket előbb a szír kormányhadsereg katonái „helyezték biztonságba”, majd augusztus 24-én átadták őket a magyar hatóságoknak. A három kiszabadult túszt végül Libanon érintésével hozták haza.

A sajtótájékoztatón arcukat vállalva mindhárman ott ültek az asztalnál, ám a nevüket nem árulták el, és arról is csak nagyon szűkszavúan nyilatkoztak, hogy mit kerestek Szíriában a polgárháború kellős közepén. Egyikőjük elmondta, hogy magánúton jártak a közel-keleti országban, ahol egy baráti meghívásnak tettek eleget, és az elrablásuk időpontjáig Damaszkuszban szinte semmit sem érzékeltek a háborús helyzetből. A különböző sajtóértesülésekre reagálva kijelentette, semmilyen titkos akcióban nem vettek részt, a polgárháborús felek egyikével sem álltak kapcsolatban, ám arra a kérdésre, hogy pontosan miért is tartózkodtak Szíriában, egyik kiszabadított fogoly sem adott magyarázatot.

Könnyen lehet, hogy ezt egyelőre a magyar hatóságok sem tudják, legalábbis erre utal Takács Szabolcsnak, a Külügyminisztérium helyettes államtitkárának az a bejelentése, amely szerint a tárca vizsgálatot indított annak kiderítésére, hogy a három magyar állampolgár milyen körülmények között jutott be Szíriába, és ott milyen tevékenységet folytattak.

Takács – aki a túszszabadításban kiemelte a damaszkuszi magyar nagykövetség szerepét – utalt rá, hogy a három férfi veszélyeztette Magyarország nemzetközi megítélését, mivel jelenlétük gyanút szolgáltatott arra, hogy esetleg a magyar állam megbízásából látnak el valamilyen feladatot Szíriában. Az államtitkár hangsúlyozta, mivel mindhárman rendvédelmi múlttal rendelkeznek – az elmúlt években leszerelt egykori rendőrökről van szó –, így még nehezebb volt eloszlatni ezt az alaptalan gyanút a polgárháborúban szemben álló szíriai felekkel.

Mentálisan megviselte őket a fogságban töltött időszak