A levéltárban nincs nyoma verdiktnek
Csatáry egyébként nem várta meg a felelősségre vonást, hanem Kanadába távozott, ahol 1955-ben állampolgárságot is kapott. Később kiderült, hogy a bevándorlásakor hamis adatokat szolgáltatott a náci megszálló erőkkel való együttműködéséről, és emiatt megfosztották az állampolgárságától. Ezt követően 1997-ben önként elhagyta az országot: konzuli jogsegély keretében visszatért Magyarországra. A ma már 97 éves férfi ellen a Simon Wiesenthal Központ 2011 őszén tett feljelentést, és ellene – bár a bűnösségét tagadja – büntetőeljárás folyik. Az eljárás szempontjából érdekes lehet, hogy az egykori gettóparancsnokot valóban elmarasztalták-e Magyarországon, bár bírósági források szerint a távollétében hozott ítélet végrehajtása kétséges. A mai szabályok szerint ugyanis ilyen esetben valószínűleg perújításra lenne szükség. Tudósítónk kérdésére azonban a Pécsi Törvényszék elnöke korábban közölte, hogy a verdiktnek ott nincs nyoma, a Kúria sem tud ilyen ügyről, és a megyei levéltártól ugyanezt a tájékoztatást kapta. Csatáryt nem találták sem az egyes büntetőügyeket rögzítő lajstromkönyvben, sem az eljárás alá vontak nevét tartalmazó névmutatókönyvben. Most kiderült, hogy az országos levéltárban sincsenek iratok a vélelmezett perről.
Forrásaink ezzel kapcsolatban jelezték: a legvalószínűbb az lehet, hogy Csatáryval szemben Magyarországon nem hoztak ítéletet. Ezt valószínűsíti, hogy a gettóparancsnok a jelenlegi Magyarország területén kívül követte el a háborús bűncselekményeket. Az sem tűnik életszerűnek – fogalmaztak informátoraink –, hogy egy Veszprémben elfogott háborús bűnöst Pécsett ítéltek volna el. Ennek a korabeli szabályok szerint sincs ésszerű magyarázata. Ennek ellenére szakértők további kísérletet tesznek rá, hogy a vélelmezett ügy nyomára bukkanjanak.
Tűt a szénakazalban?
Balassa Zoltán a közelmúltban szerezte azt az információt, amely szerint az emberiség elleni bűncselekmény miatt gyanúsított Csatáry Lászlót 1945 júniusában Veszprémben letartóztatták volna, majd nem sokkal később Pécsen húszévi börtönbüntetésre ítélték. A kassai történész ezt a ZAS (Zpravodajská agentúra Slovenska) szlovák hírügynökség korabeli tudósítása alapján derítette ki, amely annak idején a Východoslovenská Pravda regionális lapban jelent meg. A beszámoló szerint „Csatáry kapitánynak, a közismert nyilasnak a tetteit jól ismerik Kassán, ezért a közvélemény teljes joggal követeli, hogy fasiszta tevékenysége miatt itt is állítsák népbíróság elé”.
Balassa Zoltán lapunknak nyilatkozva közölte azt is, hogy Görög Arthúr, a kassai Zsidó Tanács volt tagja egyik visszaemlékezéseiben részletesen írt Csatáry László gettóparancsnok embertelenségeiről, s megemlítette azt is, hogy1945-ben Veszprémben letartóztatták őt, majd pedig elítélték.
– Eddigi ismereteim szerint Csatáry azonban a tárgyalás előtt valószínűleg megszökött, s hamis – vélhetőleg jugoszláv – útlevéllel Kanadába jutott. Távollétében 1948. június 8-án Kassán a csehszlovák népbíróság kötél általi halálra ítélte – tette hozzá a szakértő. Elmondta azt is, hogy a megtalált tudósítás fénymásolatát, továbbá a kassai verdiktet, a tanúk vallomásait, valamint a többi dokumentumot eljuttatta Gellért Ádám nemzetközi jogásznak.
Újabb megkeresésünkre Balassa Zoltán hétfőn kifejtette: már őt is tájékoztatták arról, hogy a magyarországi tárgyalásnak nincs semmi nyoma, ezzel kapcsolatban semmilyen iratot sem találtak a levéltárakban. Ő ennek ellenére sem merné teljes bizonyossággal állítani, hogy nem volt tárgyalás és ítélet, mert Görög Arthúr információi megbízhatóak, erről már sokszor megbizonyosodott. Másrészt a kassai levéltárból is tűntek el dokumentumok – tette hozzá –, valószínűleg 1996-ban, amikor a kanadai hatóságok Csatáry viselt dolgait kutatták. Ilyesmi Magyarországon is előfordulhatott. Ezért érdemes tovább kutatni, habár ez olyan, mintha tűt keresnének a szénakazalban – vélekedett a történész. (Pozsonyi tudósítónktól)
