A bírók menesztése sérti a függetlenséget
A zalaegerszegi bíróság csütörtökön két esetben is úgy döntött, hogy az AB által júliusban visszamenőleges hatállyal megsemmisített jogszabályok alapján felmentett bírók szolgálati jogviszonyát helyre kell állítani. A kormány nincs könnyű helyzetben, ha alkotmányos megoldást akar találni, mert nem elég, ha az előre hozott nyugdíj ügyét sarkalatos törvényben szabályozzák – ez az AB-nek csak az egyik kifogása volt.
Ennél talán fontosabb, hogy a testület azt is leszögezte: a kényszernyugdíj, vagyis az, hogy egyetlen tollvonással döntöttek a 62 évnél idősebb bírók szinte azonnali menesztéséről, a bírói függetlenséget sérti. A határozat indoklása szerint „minél közelebb áll a bíró a bevezetni kívánt korhatárhoz, annál inkább felmerülhet az elmozdíthatatlanság elvének sérelme”. Ez azt jelenti, hogy a nyugdíjkorhatár csak megfelelő átmeneti idő biztosítása mellett csökkenthető, s aki még várhatóan hosszabb ideig ítélkezhet, annál ennek az átmenetnek hosszabbnak kell lennie.
Az AB ezt az időtartamot nem határozta meg, de értelemszerűen csak több esztendőről lehet szó. (Az általános nyugdíjkorhatár 62-ről 65 évre emelését, ami a munkavállalók számára legalább olyan súlyú kérdés, mint a bírók esetében a felső korhatár leszállítása, tíz év alatt hajtják végre.) Orbán Viktor kormányfő az alkotmánybírósági határozat kihirdetése után kijelentette, hogy a bírók nyugdíjazásának új rendszere marad.
Ha azonban ezt komolyan is gondolja, nem lehet az AB döntésének megfelelő, az alaptörvénnyel összhangban álló jogi megoldást találni. Törvénymódosításra egyébként nemcsak az alkotmánybírósági verdikt miatt van szükség, a bírók jogállásáról szóló törvény (Bjt.) alapján ugyanis szinte lehetetlen rendezni azoknak a kényszernyugdíjazott bíráknak a helyzetét, akiknek a szolgálati viszonyát a munkaügyi bíróság döntése alapján kell visszaállítani.
Bírósági forrásaink szerint az AB-határozatnak ez súlyos hibája, mert kimondták, hogy „az alkotmányellenessé nyilvánított törvény alapján felmentett bírók szolgálati jogviszonya nem áll helyre az alkotmánybírósági döntés erejénél fogva, hanem további jogi helyzetüket a Bjt. szabályai szerint lehet rendezni”. A jogszabály viszont erre a helyzetre alkalmazhatatlan, mert nem tartalmaz például rendelkezést arra nézve, hogy a szolgálati viszony folyamatos-e, illetve a jogellenesen felmentett bírót az eredeti tisztségébe kell-e visszahelyezni. Erre az ellentmondásra Stumpf István alkotmánybíró különvéleményében fel is hívta a figyelmet.
A Demokratikus Koalíció képviselői ezért korábban törvényjavaslatot nyújtottak be, amely szerint az OBH elnökének a jogellenesen kényszernyugdíjazottak esetében kezdeményeznie kellene a köztársasági elnöknél a bírói jogviszony helyreállítását. Az az előterjesztés szerint folyamatosnak minősülne, és mindenki a korábbi beosztásába térhetne vissza. Bárándy Gergely szocialista képviselő kérdésünkre azt emelte ki, hogy a kialakult helyzetre megfelelő törvénymódosítással kell reagálni, amely csak arra irányulhat, hogy mindenki kerüljön vissza eredeti szolgálati helyére.
Ezt Handó Tünde, az OBH elnöke vagy Áder János államfő is kezdeményezhetné. Egyikük sem tette azonban meg, hanem a politikus szerint inkább magyarázkodtak, ami csak „fals duma” volt. A képviselő egyébként korábban nyílt levélben hívta fel Handó Tünde figyelmét arra, hogy „a tisztségüktől jogellenesen megfosztott bírók számára okozott jogsérelem orvoslásának elmulasztása az Ön részéről nyílt beismerése lenne annak, hogy egyetért a jelenlegi hatalom politikai szándékaival, azaz a bírói karon belüli önkényes tisztogatással”. Erre azonban választ máig nem kapott.
