Az Andrássy úton több tízezer ember és a demokratikus ellenzéki oldal szinte mindegyik politikai erejének részvételével megtartott, az új alaptörvény életbelépése ellen tiltakozó tüntetésen szélsőjobboldali provokátorok összetűzésbe keveredtek a tömeghez csatlakozó szocialista képviselők csoportjával. Videofelvételek is tanúsítják, hogy az MSZP-s politikusokat és kísérőiket lökdösték, rugdosták és leköpték.

Szélsőjobboldali provokátorok próbálták megzavarni a demokratikus ellenzék tüntetését

Az ügyben Harangozó Gábor, Nyakó István és Szanyi Tibor szocialista képviselők tettek panaszt a Független Rendészeti Panasztestületnél. A bejelentésben kifogásolták, hogy a kormányellenes tüntetés bejelentett helyszínén sem elválasztó kordon, sem rendőri jelenlét nem biztosította a békés demonstrációt, és nem akadályozta meg az ellentüntetőkkel való „összeütközést”. A panaszbeadványban szerepel az is, hogy amikor a demonstráció egyik résztvevője az út másik oldalán álló rendőröket értesítette a konfliktusról, azok nem intézkedtek, mondván: azt a parancsot kapták, hogy az út másik oldalán álljanak. Rohamrendőrök csak akkor érkeztek, amikor a „panaszosok már nem tartózkodtak a helyszínen”. A szocialisták bejelentésében említést tesznek egy Ujhelyi Istvánt és Nyakó Istvánt később, egy helyszíni televíziós interjú során ért atrocitásról.

Az ötfős panasztestület – az egyikük távollétében, zárt ülésen meghozott határozata szerint – meghallgatták a szocialisták által hivatkozott tanút, és kikérték a rendőrség illetékes vezetőitől a biztosítás dokumentációját. Ebből kiderült, hogy Tóth Tamás budapesti rendőrfőkapitány is vizsgálatot rendelt el (két szocialista képviselő másik beadványa nyomán) az Andrássy út–Nagymező utca sarkán történtek miatt. A bekért anyagban az szerepel, hogy a BRFK nem a Nagymező utcánál, hanem az Operaháznál számolt „a demonstrációval ellentétes érzelmű személyek megjelenésével”. Arról, hogy a Nagymező utcához szélsőjobboldali elemek is szerveződnek, a rendőrség is csak a demonstráció napján, az internetes sajtóból értesült.

Ugyanez a jelentés leszögezi: az említett konfliktusokról a rendőrségnek csak „általános jellegű információi” voltak a helyszínen, a szocialista képviselők akkor és ott nem éltek jelzéssel. Szintén szerepel a dokumentumban annak említése, hogy a tüntetés során a rendőrség igazoltatott néhány olyan, az őket videózó újságírókkal konfliktusba keveredő, magukat csuklyával eltakaró provokatív személyt, akikkel szemben azonban a továb biakban nem intézkedtek, mert az azonosítás során együttműködőek voltak, és „ellenőrzésük negatív eredménnyel zárult”. A főkapitány leszögezi, hogy amikor a rendőrség értesült a konfliktushelyzetről, azonnali intézkedéseket kezdeményezett, az országgyűlési képviselőkkel szembeni atrocitásokat pedig a rendfenntartók a helyszínen nem észlelték, ellenkező esetben azonnal eljártak volna.

A panasztestület (többsége) is hasonló álláspontra helyezkedett: terjedelmes határozatuk szerint „aggálytalanul megállapítható, hogy a rendőrség különlegesen nagy erőkkel nem volt jelen az Andrássy út–Nagymező utca sarkán, amikor azonban értesült az incidensekről, az erők átcsoportosításával növelte a kérdéses helyszínen a rendőri létszámot és az ellentétes érzelmű csoportokat egymástól elválasztotta”. A testület nem látta indokoltnak megállapítani a rendőrség mulasztását, ezáltal pedig azt sem, hogy a panaszosok (vagyis az MSZP-s képviselők) gyülekezési jogát, valamint személyes biztonságát „rendőri magatartás miatt sérelem érte volna”. Az pedig, hogy Ujhelyi és Nyakó televíziós interjúját a helyszínen csuklyás fiatalok zavarták meg, a testület szerint a szabad véleménynyilvánítás része, amely kellemetlenséget a „közszereplőnek el kell viselnie”.

A panasztestület azonban az eset megítélése kapcsán nem volt egységes. Féja András, aki többek között az első Orbán-kormány idején az igazságügyi miniszter kabinetfőnök-helyettese volt, ötoldalas különvéleményt fűzött a többségi határozathoz. Ebben Féja többek között azt írja, hogy az államot „pozitív kötelezettségek is terhelik” a gyülekezési jog érvényesülésének biztosítása érdekében; vagyis biztosítania kell, hogy egy jogszerűen tartott gyűlést mások ne zavarhassanak meg. A jogász rögzíti: bár a BRFK más helyszínen számolt ellendemonstrálókkal, az Andrássy–Nagymező sarkon gyülekező erőszakos tüntetőkkel is számolhatott, hiszen – saját bevallása szerint is – volt tudomásuk a szervezkedésről. „Ennek ellenére a rendőrség a kereszteződésben nem volt számottevő erővel jelen. (…) A rendőrség nem tette meg azokat az »ésszerű és megfelelő« intézkedéseket, amelyek elégségesnek tűnhettek arra, hogy a békés gyülekezéshez való joguk keretében a helyszínen tartózkodó, illetve oda tartó panaszosokat megvédje az ellentüntetők fizikai támadásától. (…) Ez a gyülekezési jog biztosítására vonatkozó pozitív intézményvédelmi kötelezettség olyan elmulasztását jelentette, amelyre tekintettel indokolt lett volna megállapítani a panaszosok gyülekezési jogának sérelmét. (…) Fentiek alapján úgy gondolom, hogy a panaszosok alapjogainak sérelme elérte a súlyosság azon fokát, amelyre tekintettel a panaszt meg kellett volna küldeni az országos rendőrfőkapitánynak” – írja különvéleményében Féja András.

A Független Rendészeti Panasztestület többségi állásfoglalása azonban hivatalos, ellene jogorvoslatnak helye nincs. Úgy tudjuk, hogy az érintett szocialisták sem terveznek további lépéseket, a testület megosztottságát viszont mindenképpen beszédesnek tartják az ügyet illetően.